Őseinkről utódainknak

Cikk Front kép - 280x185: 

Azok, akik el szeretnének igazodni a manapság keringő őstörténeti elméletek között, néha úgy érezhetik, mintha egy sűrű erdőben bolyonganának nem találva a helyes utat. Tényleg olyan kusza lenne elődeink története, mint ahogyan egyes könyvek és tanulmányok közvetítik felénk?

Nemcsak a múltunk iránt érdeklődő olvasóinknak, hanem sokszor a tudományos kutatóknak is nehézséget jelent véleményt alkotni az újonnan felreppent elméletekről, ezért úgy gondoltuk, hogy a lap hasábjain hétről hétre megpróbáljuk Önöknek bemutatni, hogyan és hol kezdjük a múltunk feltárását, mit olvassunk először, mely adatoknak adjunk hitelt és mely elméleteket, kósza híreket feledjük el. Megismertetjük Önöket a számunkra legfontosabb régészeti, történeti, néprajzi és antropológiai tudományos eredményekkel, illetve azok értelmezési lehetőségeivel. Megpróbálunk választ adni arra, hogy kik is lehetnek közvetlen őseink, és mely egyéb népekkel állhatunk rokonságban?

Elméletek fogságában

Az alapos őstörténeti ismeretekre azért van szükség, mert az 1990-es „rendszerváltást” követően, de főleg az elmúlt tíz évben újabbnál újabb elméletek borzolják idegeinket. A sokszor hihetetlen elemekkel teletűzdelt, az interneten, ismeretterjesztő előadásokon vagy éppen néhány hagyományőrző rendezvényen előadók sokasága egyszerre próbál meggyőzni bennünket arról, hogy indiánok, etruszkok, sumérok vagy éppen „őshonosok” vagyunk, de vannak olyanok, aki ufókat vagy idegen bolygók népeit, esetleg az elsüllyedt Atlantisz utódait látja a magyarokban.
Józan paraszti ésszel fel sem lehet fogni, hogyan lehetne ennyiféle ősünk egyszerre, hogyan is származhatunk egyszerre Amerikából vagy éppen a Földközi-tenger mellől, továbbá a fennen hirdetett elméletek gyártói egymással is ellentétben állnak. Ráadásul egyik elméletet sem találjuk meg őseink hagyományában, ezek szerint elfelejtették volna, hogy honnan is származnak? Hol lehet az igazság?

Őstörténeti fórum szükségessége

A Csajághy György szerinti „őstörténeti káoszt” az is táplálja, hogy sok, hagyományt tisztelő és a múltunk iránt érdeklődő embernek nehézséget jelent megkülönböztetni a helyeset a helytelentől, az igazságot a hazugságtól. Sajnos egyelőre nincs olyan komoly, tudományos szakmai testület, amely hiteles véleményt alkothatna a sokszínű elméletekről, és segítene eligazodni honfitársainknak, mit olvassanak, melyik információt fogadhatják el hiteles őstörténeti műnek. Nem cenzúráról van szó, hanem egy olyan szakmai közösségről, amely elválasztja a komoly szakirodalmat a tudományos-fantasztikus művektől. Sajnos a közpénzből fenntartott Magyar Tudományos Akadémia „kutatói” hazugságaik, csúsztatásaik és kiváltképp nyílt magyargyűlöletük miatt már régen elvesztették a társadalom előtt hitelességüket, így ők nem alkalmasak arra, hogy véleményt alkossanak a magyar történelem egyes eseményeiről. A milliárdokból fenntartott intézményben egyébként sem akad olyan szakértő, aki valóban járatos lenne a magyar őstörténeti kérdésekben, lévén sem egyetemen, sem tudományos kutatóintézetekben nincs erre tanszék vagy kutatócsoport! Míg más országok a legnagyobb erőfeszítést saját múltjuk feltárására és eredetkérdésük megismertetésére fordítják, addig a hazai egyetemeken nincs őstörténeti tanszék, ahol a jövő kutatóit képeznék ki. Szkítákról, hunokról, pártusokról és kusánokról, vagyis a mi dicső elődeinkről és rokonainkról az egyetemi bölcsészképzésen is alig esik szó, ehelyett megismerkedhetünk a számunkra teljesen idegen görög-római történelemmel, esetleg a frank birodalom „dicsőségével”.

Kettős küzdelem

Néhány elszánt, a magyar őstörténet feltárását megcélzó kutató többszörös ellenszélben dolgozik. Ők egyrészt folyamatos akadémiai támadásoknak és kirekesztésnek vannak kitéve, másrészt a szenzációhajhász, őstörténeti remekírók is folyamatosan akadályozzák és hiteltelenítik munkájukat, csupán azért, hogy egyes erők ellehetetlenítsék a magyarok hiteles, források által alátámasztott szkíta-hun rokonságát. A XIX. század második felétől az osztrák ügynökök által ránk erőltetett finnugor elméletet a szovjet megszállás éveiben megtűzdelték a fejlett szláv népek hamis mítoszával, ma pedig európai „tudományos” körök a sohasem létezett egységes Európát már az őskorba kívánják visszavetíteni, és erre eurómilliárdok állnak rendelkezésre. A jelentős ellenszélben a szkíta-hun hagyományokat ma többnyire elkötelezett civil szervezetek ápolják, szerencsére bennünket erősítenek a tőlünk keletre fekvő rokonnépek, akik az elmúlt 20 év alatt megszabadultak a rájuk erőltetett szovjet elméletektől és újrafogalmazták régi történelmüket.

Mi a teendő idehaza?

Ahogyan egy ősi kínai közmondás mondja, igazságtalanságot csak egyenességgel lehet ellensúlyozni, vagyis nekünk nem kell mást tennünk, csak krónikai adatainkból és középkori magyar forrásokból kiindulva kell feltárnunk őstörténetünket. Fel kell használnunk azokat a tudományos módszereket, melyeket már régi nagy magyar kutatóink is alkalmaztak, de a mostani keleti kutatók is azok alapján dolgoznak: több tudományterület összehasonlító vizsgálatával kihámozni az igazat az adattengerből. A tudományban csakis a forrásokra és ne egyes kutatói elméletekre alapozzunk, a kósza elírásokból és történészi véleményekből megszületett már sok olyan hamis mítosz, mint a székelyek határőr szerepe és a hatalmas besenyő támadás mítosza. Természetesen figyelembe kell venni a régi nagy magyar kutatóink írásait, hiszen a nagy tudású, több nyelven beszélő tudósaink a magyarok nyomait források révén eléggé alaposan feltárták az eurázsiai térségben.
Ha meg akarunk bizonyosodni arról, hogy valóban honnan jöttünk és kik vagyunk, akkor a legjobb, ha a tiszta forrásból merítünk és a hiteles magyar krónikai adatokra támaszkodunk, és szabadidőnkben a hiteles, középkori magyar krónikáinkat olvassuk, amelyek pontosan feljegyezték, kikkel is állunk közeli rokonságban megnevezve a Mezopotámia északi felén, valamint a Fekete-tenger és a Kaukázus láncai között tanyázó szkítákat, majd az oda érkezett hunokat. Természetesen a hatalmas szkíta kultúrkörön belül számos olyan ősi nép van, akikkel kimutathatók rokoni kapcsolatok, melyekre ki is térünk majd cikkeinkben.

Új sorozat

Az elkövetkezendőkben hétről hétre – szakértők bevonásával – megvilágítunk egy-egy fontos őstörténeti kérdést. Górcső alá vesszük az egyes elméletek valóságos elemeit, illetve azok kapcsolatait a szkíta-hun műveltséggel. Felvértezzük olvasóinkat, hogyan válaszolják meg a finnugristák szlogenjeit. Megemlékezünk jó néhány elfeledett kutatónkról, akik életüket és anyagi biztonságukat is kockára tették azért, hogy feltárják eleink múltját. Őket át kell értékelnünk, hogy mi is visszaszerezzük méltóságunkat, hiszen Kőrösi Csoma Sándort, Szentkatolnai Bálint Gábort, Thúry Józsefet, Vámbéry Ármint az eddigi akadémiai kiadványok tévelygéseik miatt csak gúnnyal illették, holott nekik a magyar nemzeti hősök között van a helyük!

Obrusánszky Borbála