Az űrnácik visszatértek!

Cikk Front kép - 280x185: 

Az Iron Sky című háborús sci-fi-t február 11-én a 62. Berlini Filmfesztivál-on mutatták be, és olyan nagyágyúk elől lopta el show-t, mint Angelina Jolie Magyarországon forgatott dél-szláv háborús mozija, a "A vér és méz földje" című amerikai film. A fesztiválon keringő pletykák szerint a meglepetés akkora volt, hogy még a Pitt-Jolie páros is beült a nemzetközi együttműködésben készült független mozi egyik vetítésére.
 
A film története röviden: 1945-ben az antarktiszi Új Svábföldön létesített német katonai bázisról maroknyi katona és tudós hagyja el a Földet repülő csészealjakban, hogy biztonságos kikötőt lelve magának, újjáépítse az immáron IV. Birodalmat. Ezt a biztonságos kikötőt a Hold sötét oldalán találják meg, ahol Schwarze Sonne néven hatalmas, Szvasztika alakú űrbázist létesítenek. Itt készülnek 70 évig a visszatérésre, amely 2018-ban, az amerikaiak ismételt Holdra szállása után érkezik el.

Mint sok más történet, a náci UFO-sztori is megtalálta a maga valóságos alapjait. Kétségtelen, hogy Németország már 1938-ban expedíciót küldött a Déli-sarkra, az expedíció tagjai az általuk feltárt régiót Új Svábföldnek keresztelték el, egyben a Német Birodalomhoz csatolták. Egyes összeesküvés-elméletek szerint Himmler utasítására ezen a területen később titkos kutatóbázist létesítettek, ahonnan a Hans Kammler német mérnök tudóscsoportja által kifejleszett repülő csészealjakkal menekültek el a Reich magas rangú vezetői a felelősségre vonás elől.
 
Szintén történelmi tény, hogy közvetlenül a háború után, 1946-ban az Amerikai Haditengerészet Operation Highjump fedőnéven katonai műveletet indított az Antarktisz feltárására és részbeni annektálására -  közel 5000 katona, 14 hadihajó (köztük egy repülőgép-hordozó) részvételével. A kérdés, hogy miért volt szükség ekkora elrettentő erőre a Déli-sarkot állandó jelleggel lakó pingvinekkel szemben, máig megválaszolatlan marad.
 
A történelmi alapokat a fantázia világába átvivő, és közel hat év alatt elkészült Iron Sky - az eredeti történet mellett - annyi újdonságot hozott a világ filmgyártásába, hogy azt felsorolni is nehéz lenne. Egy gyakorlatilag elsőfilmes, 32 éves finn rendező, Timo Vourensola hollywoodi filmekhez képest elenyésző, 7,5 millió eurós költségvetéssel (amelyből ráadásul 1 millió eurót az interneten toborzott rajongók adtak össze a filmkészítők által kibocsátott "háborús kötvények" megvásárlásával) olyan sci-fi-t készített, amely még a fanyalgó kritikusok szerint sem marad le egy Hollywoodi film (technikai) színvonalától.

Az előzetesekben bemutatott látványvilág, a kiszivárgott történetmorzsák és a tudatosan generált internetes hisztéria elég volt ahhoz, hogy a Berlinale az unalmas, nehezen emészthető filmek fesztiváljából egy rövid időre közönségfilmes találkozóvá változzon. Az Iron Sky iránti érdeklődést jelzi, hogy a premierre hetekkel a fesztivál megnyitója előtt elfogyott az összes jegy, a többi vetítésre pedig szinte egyáltalán nem lehetett on-line módon belépőhöz jutni, mivel az internetes jegyrendelő rendszer az óriási roham miatt már 3 perccel a megnyitása után összeomlott.

A film magasra tette a lécet az évekkel ezelőtt elindított és az azóta egyre dagadó internetes kampánnyal. Az online reklámhadjáratnak ugyanúgy részei voltak a félévente Youtube-ra feltöltött újabb, még újabb, legújabb, majd a Berlinale-ra készített legeslegújabb előzetesek (és akkor ne is beszéljünk az immár véglegesnek szánt hivatalos előzetes-ről), mint az film hivatalos oldalán üzemeltetett "Ki akarja látni az Iron Sky-t a városa mozijában" online kívánságműsor,  vagy az olyan álhírek, mint a NASA Cassiopeia szondájának fényképén látható felfedezés, amely szerint egy Szvasztika alakú objektumot talált az Amerikai Űrügynökség a Hold sötét oldalán. Ez utóbbi geg egyébként olyan jól sikerült, hogy egy ideig több hírportál is kész tényként kezelte a rejtélyes náci holdbázis létezését, nem törődve az álhír alján szereplő 2018 áprilisi dátummal, vagy a hírben szereplő állítólagos NASA-szóvivő azon magyarázatával sem, mely szerint "A fényképen holdbázisnak tűnű képződmény tulajdonképp az űrszonda és a földi irányítás közé ékelődött időjárási ballonok okozta rezonancia által eredményezett elektronikus zavar következménye."

A tulajdonképpen amatőr filmkészítők tehát rengeteg energiát és lelkesedést fektettek vállalkozásukba. Az internetes pénzgyűjtő kampány mellett a világ minden tájáról igyekeztek szponzorokat találni, így lett a film végül finn-német-ausztrál-koprodukció, német (Julia Dietze, Götz Otto) és ausztrál (Christopher Kirby) színészekkel. Az ügyeletes főnáci szerepét a Hollywoodban is ismert figurának számító Udo Kier-re bízták.

Bár az előzetes hírek szerint a nézőközönség rajongott a filmért - a mozi facebook oldalán közétett kommentárok szerint minden vetítést percekig tartó taps követ/követett - a filmszakmát megosztotta az alkotás. Amíg a Daily Mail és az Independent kritikusa dícsérte a sci fi-t, addig a Hollywood Reporter és szintén brit Guardian - karöltve a negatív felhangokat egyoldalúan hangsúlyozó magyar elektronikus sajtó egy részével (Index, Origo) inkább a történetvezetés hibáit emelte ki.

Egy biztos: az Iron Sky a berlini ősbemutatót követően óriási érdeklődést generált világszerte. A Youtube-ra felkerült hivatalos filmelőzetest egy hét alatt közel 6 milliószor töltötték le, meghaladva ezzel nem egy - dollártízmilliókért promotált - hollywoodi filmelőzetes népszerűségét is. A rendező találó megjegyzése szerint egy független film most olyan alkotásokat köröz le, amelyek reklámkampányra is többet költöttek az Iron Sky teljes előállítási költségénél.
 
Nem csoda hát, hogy a Berlinale-t követően mind Amerikában, mind a Közel-Keleten bemutatják a filmet, a szélesebb közönség számára pedig már biztos a németországi rajt április 5-i időpontja is. A magyar mozikba kerülésről egyelőre nincs még hír.

Katona Gábor