Csanádi Gábor Ferenc: Ez a Való Világ!

Cikk Front kép - 280x185: 

A valóságshow-k talán legfontosabb közös nevezője, hogy az égvilágon semmi közük a nagybetűs élethez. A szereplők pedig maguk is kifordított személyiségként viselkednek.

A viselkedésmintákat már a szereplők kiválogatásánál komolyan figyelik az erre illetékesek, hiszen, mint már említettük, a show lényege nem a hétköznapi élet és problémái, örömei, a lényeg a show maga. Amolyan perverz L'art pour l'art. Márpedig normális emberek egy ilyen műsorban nem bírnák ki sokáig, hiszen a szürreális atmoszféra, a rendezői igények, no meg a teljes összezártság érzete mindenkiből kihozza a rosszabbik énjét. Sokan talán már önmagában ezért is rühellik annyira az ilyen típusú műsorokat, hiszen egészséges lelkületű emberben reflexszerűen él az elutasítása mindannak, ami mű és már-már aberrált, torz tükre magának az emberiségnek is.

A többségben viszont a baleset-kíváncsiság fixáltsága munkál. Tudja, hogy nem kéne a helyszínre mennie, mert borzalmas, véres dolgokat lát majd, mégis odamegy, megnézi, aztán utálkozik, megbotránkozik, esetleg szolidan öklendezik egyet és megfogadja, hogy ő aztán soha többé. Ennek ellenére legközelebb is odamegy majd. Sokan tehát minden este leülnek a tévé elé és bámulják az anti-színházat, a mesterkélt igénytelenséget.

Törpék, ringyók, páriák

No meg, mint minden társadalomban, nálunk is létezik az alja. Ők még élvezik is, amit látnak, jóízűen röhögnek az igénytelenségen, az állati, alpári viselkedésen, a nyers pőreségen. Mert ők maguk is ilyenek, a társadalom szemete, vagy legalábbis az általánosan elfogadott emberi, közösségi normák kereteinek határán billegő lények. Ahogy a régiek mondták: senkiháziak. A szó szoros értelmében. S mint fentebb már írtam, a műsor szerkesztőinek egy céljuk van, a rekordnézettség, a legfontosabb eszköz tehát a show maga. Minél botrányosabb, minél betegesebb és minél idiótább, annál jobb. Ennek megfelelően a szereplők is a legaljából érkeznek. Ők nem akarnak jobbak lenni, a személyiség-fejlődés, a tanulság a régi irodalmi remekekkel ellentétben itt garantáltan elmarad.

A valóságshow-k igazi archetípusa

Csak néhány példa: néhány igénytelen pornós. Címeres lotyók. Kábítószer-kereskedők. Sőt, még olyan is, akiről a műsor után derül ki (mert hát aki két hétnél tovább bírja odabent, abból Magyarhonban bizony celeb lesz), hogy kint, az igazi életben az égvilágon nem jó semmire. Tehetségtelen, lusta, csak elvárásai vannak, teljesítménye pedig semmi. És van a szerencsétlen áldozati celeb, aki azért híresül el, mert idegösszeroppanást kap, mert szétesik nyomorúságos személyisége – ő a véráldozat a kommersz tömegszórakoztatás mindenható oltárán. És folyik a show tovább, mert a szánalmas sors is sztori, jó sztori, ezt kajálják igazán a tömegek, igazi tömegkarambol, sok millió ember fejében kapcsol be a pavlovi reflex és a baleset-kíváncsiság fixáltsága zár: a bulvárlapok meg bulvárműsorok pedig csúcsra pörögnek. És dől a lé, a menedzsment és a szerkesztők boldogok, oszthatják a nyolc számjegyű prémiumokat.

Ami utána jön

Ami ezután következik, arról már nem beszél senki. Pedig ezután következnek be azok az események, amiken már nem nevet senki, hanem megdöbben. Értetlenkednek a szülők, hogy a gyerek úgy beszél velük, mint egy kocsis. Hüledeznek, amikor tizenéves kiskamaszok rátámadnak a tanárukra, vagy diáktársukat verik félholtra. Csodálkoznak, hogy ifjú honfitársaink teljesen motiválatlanok, trágárság ömlik a szájukból és beszédmódjuk, viselkedésük flegmatikus. Persze lehet ez kamaszos lázadás, mindannyian átestünk valami hasonlón, csak régen az ember kinőtte és ebben segítségére volt egy-egy jó helyen jó időben elcsattant atyai pofon is. Ami tragikus, hogy mostanában egyre többen úgy maradnak.

Sőt, néha a dolog egészen balul sül el, akárcsak a minap, amikor is egy volt villalakó egy bevásárlóközpontban, nyilvánosan nekiesett a Blikk egyik újságírójának és ütötte-verte, közben szidalmazta, a barátnője pedig az egészet felvette a mobiltelefonjával. Abba most ne menjünk bele, hogy sokunk számára már az is felfoghatatlan, hogyan süllyedhet idáig egy ember (főleg egy nő), de ami végképp elkeserítő és undorító, hogy ez a nőnek titulált állat a verekedésről készült felvételt még fel is töltötte egy közösségi oldalra, a hozzá való kommentárral. Erre nincs magyarázat. Ez a felnőtt ember már azzal sincs tisztában, hogy amit tett, az hivatalból üldözött bűncselekmény, amiért is börtönbüntetést kaphat.

Márki VV4 Zsuzsi, a támadó

Feltehetőleg tudja, csak nem érdekli. Ez a médiavilág szupershow-kat teremt olyan lelkileg labilis senkikkel, akikben azért egyetlen dolog nagyra nőtt: az egójuk.

Most az történt, hogy a végletekig felheccelt kutya beleharapott a kenyéradó gazdájába. Mert mit is csinál a Blikk? Az egyik fő generátora ennek az egész jelenségnek, naponta szállítja címlapon a senkiháziak semmitmondó, ostoba és végtelenül lehangoló történéseit, táplálja a show tüzét és észre sem veszi, mennyire felelőtlen, amit tesz. Mert a korszellemet formálja, nem is kicsit. No de hová?

A megtámadott kolleginát azért sajnálom és ezúton kívánok neki jobbulást.

Csanádi Gábor Ferenc – barikad.hu