Nincs „következetes” külpolitikája egyetlen országnak sem

Cikk Front kép - 280x185: 

Tegye fel a kezét, aki jobban szereti az amerikai kormányt a töröknél! Látunk néhány kezet, de azokon a körmök mintha karmok lennének. Vagy a szemüvegünkkel lenne baj?

De tovább megyünk. Nekünk Peking is messze jobb bármely nyugati szövetségesünknél. Aki netán meglepődne a kijelentésen, idézzen egyetlen olyan elítélő mondatot, amelyet a magyarokról olvasott akár pekingi politikusoktól, akár a kínai idegen nyelvű médiában. Szemben a több tízezerrel, ami rólunk jelent meg „nyugati szövetségeseink” politikai fórumain. És most kifejezetten az igaztalan gyalázkodásokra gondoltunk.

Igen, Ankarához, Pekinghez és a bennünket szintén soha meg nem bántott Teheránhoz is jóval közelebb érezzük magunkat, mint a nyugati fővárosokhoz és meggyőződésünk, hogy ezeknek az országoknak az érdekei egybevágnak a miénkkel.

Vajon melyik ország meri úgy megfogalmazni az izraeli-palesztin ügyet és annak hatását a világpolitikára, mint a török vezetők? És mely ország mér egyetlen mércével a külkereskedelmében, amikor abban nem érdekli a politika és az emberi jogok érvényesülése? Kína – szemben azzal az Egyesült Államokkal, amelyet nem zavar az emberi jogok tökéletes hiánya Szaúd-Arábiában vagy Üzbegisztánban, de a Klubrádió frekvenciapályázata megmozgatja a washingtoni külügyi apparátust?

Igen, a rokonszenv köreinkben erős az ázsiai, a keleti országok iránt. Nem csoda hát, ha nem esik jól egy-egy lépésük, amelyekre ésszerű magyarázatot sem találunk.

Mint arra, hogy Törökország miért támogatja a Nyugat beavatkozási szándékát Szíriában, miközben igen helyesen azt Moszkva és Peking az ENSZ Biztonsági Tanácsában vétójával akadályozza. Vagy mint arra, hogy Peking miért súlyosbítja most a nyugati szankciókkal igaztalanul sújtott Iránra nehezedő terhet azzal, hogy kihasználva Teherán szorongatott helyzetét, drasztikusan csökkenti iráni olajvásárlását jobb ár kicsikarása érdekében, míg Amerika nagy barátja, India hirtelen növelni kezdte iráni olajbeszerzését, dühöt váltva ki Washingtonban és persze Izraelben, amely ország rejtőzködik az egész Nyugat mesterséges, Irán elleni dühe mögött.

Mindennek magyarázatát – vagyis ezeket a látszólagos ellentmondásokat - nemhogy mi, de a legjobban értesült nyugati elemzők sem ismerik. Csupán találgatnak. Mint azt, hogy miért éri meg Kínának elidegenítenie Iránt azon veszély árán, hogy az Kína ősellensége, India felé közeledjen.

Egyben biztosak lehetünk, mind Ankarában, mind Pekingben igen alapos helyzetelemzés után hozták a döntést, mégpedig hosszú távú nemzeti érdekből.

Ami annak a régi brit mondásnak az igazát támasztja alá, hogy a nemzeteknek nincsenek állandó barátaik és ellenségeik, csak állandó érdekeik vannak.

Ennek a tételnek az alapigazságát gondolkodásunk szerves részévé kell tennünk. Azaz minden esetben a legszigorúbban nemzeti érdekeink szerint kell eljárni. Akkor is, ha egyes esetekben azt a külvilág nem érti.

Ordosz műhely

barikad.hu