Csath Magdolna: A Bilderberg csoport igaz története - 4. rész

A harmadik részben már szó volt arról, hogy Európa „egységesítésében” nagy szerepet játszik a Bilderberg csoport. Európa egyesítésén korábban többen is dolgoztak. Napóleon ezt a francia zászló alatt, Hitler pedig német uralommal akarta megtenni. Ma ez sokkal inkább az amerikai elképzelések mentén történik. A londoni The Telegraph újságban 2000 szeptemberében Ambrose Evan-Prichard írta: Az amerikai titkosszolgálat az ’50-es, ’60-as években jelentős kampányt folytatott az európai „egységesítés” érdekében, és komoly összegekkel pénzelte az európai „föderalista mozgalmat”. Létezett is olyan szervezet CIA-vezetéssel, hogy „Amerika-bizottság az Egyesített Európáért”. És ezen a ponton szólnunk kell egy másik szervezetről is. Ez a Külügyi Kapcsolatok Tanácsa (Council on Foreign Relations).

A CIA-t ennek a csoportnak a befolyásos tagjai irányították az ’50-es, ’60-as években. De vajon miért tud olyan keveset még az amerikai lakosság is erről a csoportról? Miért nem foglalkoznak vele a Pulitzer-díjas riporterek, egyetemi professzorok, történészek, kutatók? Lehet, hogy azért, mert a tanácsnak létezik egy „nyilvános arca”. Évente jelentéseket ad ki, és folyóirata is van Foreign Affairs – külügyek – címmel, amelyre bárki előfizethet.

Titkársága is van, amelyhez bárki kérdéssel, javaslattal fordulhat, és egészen biztos, hogy választ is fog kapni. Azonban mindez csupán a felszín. Ha megnézzük a tagok listáját, akkor azt találjuk, hogy körülbelül kilencven százalék vagy a Bilderberg csoportnak is tagja, vagy az úgynevezett „Trilateral Commission” – Háromoldalú Bizottsághoz van köze.

A Háromoldalú Bizottság

Olvassuk David Rockefeller emlékiratainak egy részét:
„Egyesek azt hirdetik, hogy mi egy titkos szövetség részei vagyunk, mivel én és családom úgynevezett »internacionalisták« vagyunk, és arra szövetkezünk, hogy egy globális politikai és gazdasági struktúrát hozunk létre: úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy egységesített világot, amely az USA érdekeit is sértheti. Ha ez ellenünk a vád, akkor én valóban bűnös vagyok, és egyben büszke vagyok rá.”

A Bilderberg csoport mellett még egy hatalmi csoportosulás van: ez az úgynevezett Háromoldalú Bizottság. Ennek is gazdag és nagy hatalmú emberek a tagjai. Közös bennük, hogy hasonlóan a Bilderberg csoport tagjaihoz, irtóznak mindentől, ami „nemzeti”. A bizottságot 1973-ban David Rockefeller alapította. David Rockefellerről, a Rockefeller család irányította Chase Manhattan Bank elnökéről 1980-ban egy „A titokzatos kormány” című dokumentumműsorban így beszélt az újságíró, Bill Moyers: „David Rockefeller a legnyilvánvalóbb képviselője a mai uralkodó osztálynak, annak, amelynek tagjai multinacionális közösségben formálják a globális világgazdaságot, és irányítják a tőke mozgását. Rockefeller, mint magánember pedig megdöbbentő privilégiumokkal rendelkezik: sem a vám-, sem az útlevél-ellenőrzés emberei nem zavarhatják, sőt abból sincs baja, ha nem áll meg az autójával a piros lámpánál.”

A Háromoldalú Bizottság első találkozója Tokióban volt 1973. október 21. és 23. között. Az észak-amerikai résztvevők csoportjában hatvanöten voltak. Közülük harmincöt kapcsolatban volt a Külügyi Kapcsolatok Tanácsa szervezettel is. A Háromoldalú Bizottság három régió- (Amerika, Európa és Ázsia) csoportba oszlik. Az amerikai csoport központja Washingtonban, az európaié Párizsban és az ázsiaié Tokióban van.

A 2006-os éves ülés, amely három napig tartott, Tokióban, a 2007. évi Brüsszelben volt. A 2008. évi pedig Washingtonban lesz. Az ülések zártak, és a független média nem közölhet hírt róluk. Az amerikai csoport vezetője 2001-től Thomas Foley, az európaié az üzletember és politikus Peter Sutherland és az ázsiaié Yotaro Kobayashi, aki szintén üzletember. A tagságot a végrehajtó bizottság választja. A tagok mind „belső emberek”, a globalizáció hívei és előmozdítói.
Feltűnő jelenség, hogy a kormányok magas rangú képviselői közül sok ebből a bizottságból kerül ki. A bizottságnak saját folyóirata van „Trialogue” címmel.

A Washington Post 1977. január 16-án így írt a Háromoldalú Bizottságról: „A bizottság tagjai nemzetközi magánszervezetek képviselői, akiket a vagyonos bankár, David Rockefeller gyűjtött össze azzal a céllal, hogy felélénkítse a tárgyalásokat az USA, Nyugat-Európa és Japán között. Azonban figyelemre érdemes, hogy a tagjai között találjuk Carter elnököt, Mondale alelnököt, Cyrus Vance külügyminisztert, Harold Brown honvédelmi és Michael Blumenthal pénzügyminisztert. De tag Carter nemzetbiztonsági tanácsadója, Zbigniew Brzezinski is.”

Ez után a cikk után a Washington Postot kiadó cég igazgatótanácsának elnökét meghívták a bizottságba. Ezt követően többet nem írt a lap a bizottság üléseiről.
A bizottság legújabb ötlete, amelyet Brzezinski vetett fel, hogy a globalizáció kiterjedésével az olyan globális intézményeket, mint például a Háromoldalú Bizottság, globális adórendszer létrehozásával kell majd finanszírozni.

A bizottság 2007. augusztusi tagsági listáján már sok országból találunk embereket, beleértve Kuvaitot, Jordániát, Ukrajnát, Izraelt, Kínát és Oroszországot. Robert Eringer szerint, aki 1980-ban „A nagy globális manipulátorok” címmel írt könyvet, a Háromoldalú Bizottság tagjai előbb-utóbb saját országukban vezető beosztásba kerülnek, és ebben a pozícióban a bizottságtól kapott feladatokat hajtják végre. Érdekes bizonyíték erre egy Kissinger-idézet, amely a Háromoldalú Bizottság 25. évfordulóján, 1998-ban egy díszvacsorán elmondott beszédből származik:
„1973-ban, amikor külügyminiszter voltam, David Rockefeller meglátogatott az irodámban, és azt mondta, hogy ő úgy véli, én segítségre szorulok. Be kell vallanom, hogy először nem értettem, hogy mire gondol. Azt javasolta, hogy alakítsunk egy amerikaiakból, európaiakból és japánokból álló csoportot azzal a céllal, hogy előre lehessen tervezni a jövőt. Megkérdeztem tőle: Ki fogja ezt elintézni a számodra, David? A válasz ez volt: Zbig Brzezinski. Rögtön láttam, hogy Rockefeller komolyan gondolja a dolgot, hiszen egy fontos személyt választott. Aztán arra is ráébredtem, hogy valójában szükség van arra, amit Rockefeller akar.”

Szakértői tervezés

Miért is kapcsolódik egyre erősebben egymáshoz a fejlett és a fejletlen világ? – teszi fel a kérdést egyre több szakember.
1991-ben egy amerikai közgazdász, Doug Henwood így válaszol a kérdésre: a fejlett világ három csoportja, az USA, Nyugat-Európa és Japán maga köré gyűjtött néhány kihasználható, kevésbé fejlett országot, és azokban összeszerelő üzemeket, mezőgazdasági farmokat hozott létre, illetve megszerezte a bányákat vagy vízkészleteket.
Az USA elsősorban Dél-Amerikára, Nyugat-Európa pedig Kelet- és Dél-Európára terjesztette ki befolyását. Néha azonban osztoznak is egy adott országon. Például Szingapúr és Tajvan USA és Japán, Argentína pedig USA és Nyugat-Európa befolyási területe. A módszert, amelyet használnak, írja le „A demokrácia válsága” című 1974-ben íródott könyv (egyik szerzője a híres politológus, Samuel Huntington): „A külügyminisztérium munkamegosztása a következő: az első nyomást gyakorol a kevésbé fejlett országokra, hogy liberalizálják a gazdaságot, és mondjanak le mindenféle »nacionalizmusról«. A multinacionálisok pedig továbbadják mindazt a tudást a külügyminisztériumnak, amelyet az adott országban összegyűjtöttek.” Természetesen eközben jó sok profitot is összegyűjtenek – tehetjük hozzá.

Leszűrhetjük tehát azt a következtetést, hogy a Bilderberg csoport, a Háromoldalú Bizottság és a Külügyi Kapcsolatok Tanácsa egymással szoros kapcsolatban lévő és a világ dolgait irányítani akaró magánintézmények, amelyek a nemzetek szuverenitása és a valódi demokrácia helyett globális világuralmat készítenek elő. Vagyis nem csupán gazdasági célokról van szó, bár ezek az érdekek is nyilvánvalóan erősek. A politikai hatalom befolyásolása is a célok között szerepel.

Csath Magdolna
Barikád.hu