Dübörög a kisebbség - harsány SZDSZ-kampány

Március utolsó napján eldől, ki lesz a távozó Kuncze Gábor utóda az SZDSZ élén: Kóka János pénzember, vagy Fodor Gábor ősszabados. Szeretnénk azt hinni, hogy ennek a választásnak van tétje hazánk számára – elvégre mégiscsak egy kormányzó pártról van szó. Szeretnénk azt hinni, hogy Fodor győzelme esetén változás következhet be, de valami azt súgja: csak a magyar közélet és a drágán mért médiafelület újabb szemfényvesztéséről van szó, amikor mindegy, mi miatt, de mégiscsak az SZDSZ ömlik ránk mindenhonnan. Hogy 2% vagy 4% a párt támogatottsága? Nos, ez is mindegy: az SZDSZ-politikusoknak bérelt helyük van a sajtóorgánumokban. Kóka János, a „homo novus” Gyurcsány által robbant a poltikába. Céges igazságok mentén politikáját a bezárások, leépítések, összevonások fémjelzik, persze ő ezt úgy nevezi: hatékonyság, modernizáció, professzionalizmus. Személy szerint a fiatalokban bízik - mint elmondta, 2010-ben csaknem 300 ezer olyan szavazó lesz, aki még nem élt a rendszerváltáskor. Hogy mindannyian értsük, miről van szó: 2010-ben 300 ezer agymosott fiatalra számít, olyanokra, akik már az SZDSZ-liberalizmus torzszülöttei. Ennek jegyében nyilván nem érdeklik őket az olyan hülyeségek, mint család, közösség, felelős, morális életvitel. Annál inkább a trendek, drága cuccok, és a hétvégi, decibel-szentélyekben eltöltött, kis kerek tablettákba zárt örömtúrák. Tükröm, tükröm...(Fotó: index.hu)Kóka János szerint „pozitív változtatásokat kell végrehajtani a gazdaságban ugyanúgy, mint a társadalom egészében”. Azt, hogy mit ért pozitív változások alatt, vagy, hogy kinek lesznek pozitívak ezek a változások, csak sejthetjük: az utóbbi idők SZDSZ-javaslataiból szemezgetve felsejlik előttünk a Kóka-féle Magyarország-shop, amelynek fő bódésorán partyarcok, fűárusok, transzvesztiták, hobbihomokosok, válogatott garázda cigánylegények és kamerás gyerekgyalázók kínálják a portékájukat – igazi hungarikumként. És mindehhez szerinte a kulcsszó a siker, ezért is ezt a fogalmat helyezte kampánya középpontjába. Véget kell vetni a panaszkultúrának, ami jellemzi a mai Magyarországot, mint mondta és a siker egy olyan idea, ami szinte minden embert megszólíthat. Szegény Kóka! Ő tényleg hisz a sikerben – hiszen neki valóban kijutott belőle! Nem is érti, hogy miért van egyre több hajléktalan az utcán? Miért nincs másokon is olyan önelégült vigyor, mint az ő képén? Miért panaszkodnak a magyarok, amikor mindenki másnak olyan jól megy ebben az országban? Kóka a kormányzással összefüggésben kifejtette: több liberalizmust kell a kormány munkájában érvényesíteni, meg kell tisztítani a közéletet, átláthatóvá tenni a folyamatokat. A demokráciában a kompromisszum-kötés az egyik legfontosabb alapelv, amin a későbbiekben sem lehet/kell változtatni. Reméli, hogy 2010-ben inkább a 10%-hoz közelebbi lesz a támogatottságuk, mint a jelenlegi 5%. Szép, alapfokú politikusi klisék! Csak látnánk mögötte a valódi tartalmat. Mert már több, mint bosszantó, ahogy a szabados pénzdemokraták gyilkos tempóval, fasiszta kirekesztéssel diktálják a közéletet. Teszik mindezt a „szent haladás”, a „fenntartható fejlődés” jegyében. Mintha egy globális fogolytáborba hajtanák a magyarokat, pattogó parancsszavakkal. Aki lemarad: az magára vessen a liberalizmus pusztaságában. Fodor nem a számok, a számtan embere, a humántárgyak közelebb állnak hozzá, bár egy keddi vitán megjegyezte, hogy ellenfele korábban valótlanul állította, hogy dübörög a gazdaság. Ez szép tőle. És akár el is hihetnénk, hogy Fodor valódi alternatíva az SZDSZ élén. De mindannyian sejtjük: egy-két, a rendszerváltás korából előhúzott, már kissé poros elv csak maximum érdekesebbé teheti az SZDSZ-elnökválasztási kampányát, ha úgy tetszik: „médiaképesebbé”. Ezek jegyében Fodor nem átallott erkölcsről, morálról, sőt magatartás-etikáról beszélni az SZDSZ-hatalomgyakorlása kapcsán. Ez igen! Mintha időutazást tennénk a rendszerváltás környékére, az Orbán Viktor mellett feszengő Fodor Gábor idejébe. De hol volt vajon Fodor erkölcsössége, amikor rendre ezermilliárdokkal húzták le a magyarokat? Hol volt Fodor emberarcú liberalizmusa, amikor szétverték az oktatást? És hol volt Fodor, amikor tízezrek tüntettek egy-egy kórház megmaradásáért? Biztos az elnöki programját írta… "Vonzónak kell lenni..."„A pártnak emberi arcot kell adni, hogy a szabadságszerető emberek vonzónak tarthassák.” Ezek szerint, most nem emberarcú az SZDSZ – ezzel akár egyet is érthetünk, hiszen az SZDSZ mára minden kétséget kizáróan a Bauer Sándor-, Horn Gábor-,Ungár Klára-féle politikai torzszülöttek, bizarr, pénzzel kitömött rongybábuk panoptikuma lett. Mellesleg értjük, Fodor miért törekszik arra, hogy az általa vezetett SZDSZ miért legyen vonzó – végülis a péntek esti „chipanddale”-fiúk mindennapos célja is ez. Fodor beszélt arról is, hogy a tavaly őszi események, és az idei március 15-e szinte követeli a magyar közélet konszolidálását. Ugye érezzük a nagy szövetséges, a kommunisták fél évszázados hagyományát? Hisz csakúgy, mint a hatvanas-nyolcvanas években, most is „konszolidációra” van szükség. (Meg „reformokra”!) Hogy mit ért ezalatt, mit akar konszolidálni a közéletben – ez megint csak olyan liberális homályba burkolózó rejtély, mint az SZDSZ-klisék legtöbbje. De ne legyünk túl szigorúak Gabihoz, mondott egy-két konkrétumot is – gumicsontnak. Így nemet mondana a koalíciós szerződés újratárgyalásának, miközben persze sok dologban másként gondolkodik, mint a miniszterelnök: mintha ez számítana valamit. Hibának tartja a közigazgatási államtitkári posztok megszüntetését, és szerinte a rendőrség sincs a helyén az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban. A gazdaságpolitikában is fordulatot kell végrehajtani, be kell fejezni a trükközést, és őszintén kell beszélni az emberekkel, valamint csak realitásokat kitűzni célként. Ez utóbbiakról szólva elmondhatjuk, hogy ha valami nincs helyén, hát akkor az, az SZDSZ. A trükközést tényleg be kell fejezni, ehhez azonban talán még egy teljes kormányváltás is kevés lenne. Az őszinte beszéd megvalósulása nyomán pedig újságírók, közbeszélők ezrei válnának állástalanná, teljes tévécsatornák ürülnének ki. Végül a kitűzött realitásokról annyit, hogy már régen kitűztünk egy reális célt: az SZDSZ kiesését a törvényhozásból. Keresztes Attila (barikad.hu)