A Kuncze sztori

Elég!Volt egy jobb első korszaka és egy rosszabb második. Hozzá kell tennem, hogy Kuncze Gábor vezetésével az SZDSZ egy rendkívül nehéz politikai helyzetben önálló politikai erő tudott maradni – mondta Fodor Gábor a FigyelőNetnek Kuncze Gáborról, az SZDSZ negyedik és hetedik elnökéről. A leköszönő liberális vezető utódjáról szombaton szavaznak, és ezzel lezárulhat a magyar liberális párt egy korszaka.

Két elnökség tíz év alatt

1997-ben Pető Iván bejelentette, hogy lemond az SZDSZ elnökségéről, utódját, Kuncze Gábort pedig elsöprő fölénnyel választották meg. Igaz, első vezetése csupán egy évig tartott, 1998-ban a választási vereséget elismerve lemondott tisztségéről. „1997 és 1998 között szerintem Kuncze Gábor nehéz helyzetben teljesítette munkáját, áldozatokat vállaló elnök volt” – mondta Fodor Gábor hozzátéve, hogy Kuncze akkor nagyszerűen küzdött, megvolt benne az, amit politikai erőnek hívunk.

Demszky Gábor lemondása után ismét Kuncze lett az elnök, és mint Fodor Gábor fogalmazott, a vezetőnek ismét a válságmenedzseri szerep jutott. A liberális párt legfontosabb célkitűzése az Orbán-kormány leváltása lett, ezért sokan úgy gondolták, hogy az MSZP-vel együtt indul a 2002-es választásokon. Kuncze Gábor azonban kitartott az önállóság mellett, és bejelentette: nem lesz közös lista. Az SZDSZ végül önállóan 20 helyet szerzett az Országgyűlésben. Ezután a párt még kétszer adott bizalmat Kunczénak, az elnök vezetésével pedig ismét bejutott a liberális párt a parlamentbe és a kormányba.

Kuncze és a liberális választók

„Kuncze Gábor pártelnöksége az SZDSZ szempontjából ellentmondásos: egyrészt 2002-ben és 2006-ban is bejutottak az Országgyűlésbe, ugyanakkor érdemi elmozdulás a párt támogatottságában nem történt. Ez az elnöki siker egyúttal kudarcát is jelzi” – mondta Gyulai Attila, a Political Capital Institute kutatási igazgatója a FigyelőNetnek. Az SZDSZ 1998-ban szenvedte el a legnagyobb támogatottságvesztését: az 1994-es közel 20 százalékos választói bizalom 7,5 százalékra olvadt a ciklus végére. „E szempontok alapján második elnöki időszakát több politikai siker is fémjelzi: bár a 2002-es választásokon további kismértékű csökkenést szenvedett el a párt (5,57 százalék), a 2004-es európai parlamenti és a 2006-os országgyűlési választások megfordították a közel tíz éve tartó romló tendenciát” – mondta a Vision Consulting szakértője. Budai Bernadett ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy érdemi és tartós elmozdulást, a középpárttá válást nem sikerült elérnie.

Ideológiai többlábonállás, ezt tudja Kuncze” – emelte ki Gusztos Péter a FigyelőNetnek. Az SZDSZ ügyvivője szerint ugyanis a leköszönő elnök képes volt a párt különböző irányzatait integrálni. „Az elnökválasztás utáni legfontosabb kérdésnek azt látom, hogy ne szűküljön be az SZDSZ politikája” - mondta hozzátéve, hogy sem a markáns liberális gazdaságpolitika, sem pedig a jogállami normák következetes képviselete nem jelent önmagában megoldást a párt problémáira. „Az SZDSZ-nek több liberális irányzatot is meg kell tudnia szólítani, Kuncze integratív figurája ilyen értelemben is magasra teszi a mércét a megválasztott új elnök előtt” – foglalta össze véleményét a fiatal politikus.

Az ideológiai többlábonállás a különböző választási kampányokban is megjelenik. Gyulai szerint míg a 2006-os országgyűlési választások előtt alapvetően gazdasági kérdések (egykulcsos adó) köré szerveződött a párt kommunikációja, addig a 2004-es európai parlamenti választáson a szabadságjogokkal kapcsolatos ügyek kerültek középpontba.

SZDSZ, MSZP és a kormány

A szakértők szerint a liberális párt legfőbb problémája a pozícionálás kérdése, azaz hogy hogyan kellene viszonyulnia a pártnak a koalíciós partner MSZP-hez. Budai úgy véli, Kuncze Gábor elnöksége alatt a szocialisták számolhattak azzal, hogy a pártelnök a megegyezésre törekszik. Gyulai Attila szerint sem véletlen az, hogy a Kóka János és Fodor Gábor közötti választási verseny központi témájává emelkedett az MSZP-hez való viszony. „A két párt közötti különbségek markánsabb meghatározása azt mutatja, hogy a párt tagsága az elmúlt időszakot a közeledés periódusának látta, amihez képest most korrekciót igényel” – tette hozzá a szakértő.

Budai Bernadett ugyanakkor kihangsúlyozta, hogy bár Kuncze is igyekezett az önálló SZDSZ-kép erősítésére (például a köztársaságielnök-választás, vagy a D-209-es ügy esetében), amikor a koalíció esetleges szakadása, ezáltal a Fidesz hatalomra kerülése volt a tét, mindig a koalíció fenntartása bizonyult erősebb érdeknek.

Fodor Gábor azonban az SZDSZ kormányban betöltött szerepével is elégedetlen. Mint mondta, már a Medgyessy-kormány megalakulásakor elhibázottnak tartotta a tárcák kiválasztását. „Abból a helyzetből többet ki lehetett volna hozni, én elnökként az egészségügyi minisztériumot, a pénzügyminisztériumot, azaz kulcsfontosságú tárcákat választottam volna” – tette hozzá. Ugyanakkor Fodor elégedett azzal, hogy az oktatási tárca egy cikluson keresztül markáns liberális politikát képviselhetett, és 2006 után sikerült kiállni az egészségügyi és gazdasági minisztériumokért.

Kuncze és a humor

A megkérdezett liberális politikusok állítják: Kuncze értékeléséből kihagyhatatlan momentum sajátos humora. Gusztos szerint az SZDSZ elnökét a politikusok között egyedivé tette humora és reagálóképessége. „Szavazótáborunk egy része kifejezetten Kuncze habitusa, egyénisége miatt választotta az SZDSZ-t.” – közölte a képviselő. Ugyanezt hangoztatta Fodor is, aki szerint Kuncze nemcsak hogy jó frakcióvezető, hanem a mai képviselők között a legtehetségesebb parlamenti szónok is.

FN