Az én sorsom a Magyar Gárda! - exkluzív interjú Dósa István főkapitánnyal

Dósa István, a Magyar Gárda országos főkapitánya- Főkapitány úr? Katonának vagy gárdistának érzi magát inkább?

- Több mint két évtizedig szolgáltam a honvédség hivatásos tisztjeként. Ez a pálya nem egyszerű kenyérkereseti lehetőség, hanem teljes embert kívánó hivatás, életforma, amely a halálig elkísér, hiszen az eskü, amellyel hitet tettünk hazánk védelmére, a sírig kötelez. Az egyenruhát le lehet tenni, de vállalt kötelezettségünk alól csak a Mindenható adhat felmentést. Olyan katonának, a nemzet katonájának tartom magam, aki ma gárdistaként küzd azért, hogy nemzetünk valóban szabad és független legyen.

- 2007. augusztus 25-én a Budai Várban ott volt az 56 alapító gárdista között, sőt, Ön vezette az első szakaszt. Aznap mit érzett?

- Úgy gondolom, az egy évvel ezelőtti eskütétel a legtöbbünk számára egész további életünket meghatározó élmény volt. A magam részéről úgy éreztem, végre elindul valami, hiszen 2006 októbere után néhány öntörvényű próbálkozástól eltekintve semmi olyan nem történt, ami kivezető utat jelenthetett volna a kialakult helyzetből. A bennünket ünneplő emberektől kapott szeretet és tisztelet azt jelentette, hogy a társadalomban is megvan az igény arra, hogy megjelenjen az a szervezett erő, amellyel azonosulni tudnak, amelyet a magukénak éreznek.

- A Gárda első eskütételekor a szeretet érezte, de azóta naponta nyilvánosan meghurcolják, megbélyegzik a médiában. Együtt lehet ezzel élni?

- Nem igazán érdekel, hiszen a legcsekélyebb megfelelési kényszerem sincs a médiát illetően. Eleinte zavart, hiszen nem ismertem ezt a mocskos, manipulációra építő világot, a működtető mechanizmusokat. Mára eléggé letisztult a véleményem ezzel kapcsolatban. Úgy gondolom, a média azt teszi, amire a hatalom valódi uraitól kapott 30 ezüstpénz kötelezi. Ugyanakkor a meglehetősen primitív klisékre építő kommunikáció egyre hiteltelenebbé válik, hiszen ahogy növekszik a Mozgalom, egyre több ember ismer meg bennünket, azonosul céljainkkal, támogatja így vagy úgy, a megvalósításukat. A média mocskolódása ezért paradox módon bennünket erősít, hiszen kötődésük a hiteltelenné vált hatalomhoz, nyilvánvaló, tetten érhető hazugságaik egyre több ember számára jelentik azt, hogy amit a lakáj média ennyire gyűlöl, az csak jó lehet. Abszurd dolognak tűnik, de akkor lennénk igazán nagy bajban, ha a 168 órában, a HVG-ben, a Népszavában, a Stop.hu-n vagy az Index-en elkezdenének pozitív megnyilvánulások megjelenni a Gárdáról. Nehezen magyaráznánk meg ennek okát a bennünket támogató embereknek.

- S mi a helyzet a mindennapokkal? Milyen az, amikor az ország egyik vezető "nácija" tankol, bevásárol vagy beül egy kávézóba?

- Tény, hogy a Mozgalom vezetőjeként közéleti szereplő lettem. Ez persze azzal jár, hogy néha felismernek, megszólítanak. Jó érzés, hogy eddig a média által sugalmazott véleményt senki sem fogalmazta meg ezekben a rövid beszélgetésekben, viszont annál több biztatást, támogatást kaptam. Talán ez az oka annak, hogy nem kívánok feladni semmit a hétköznapi életemből. Nem nézek sűrűbben a hátam mögé, nincs különösebb veszélyérzetem. Igyekszem úgy élni, mint azelőtt.

- A mai magyar közélet tele van szakadásokkal, nincs olyan szervezet, amely ne vált volna már ketté, vagy még többfelé. A turáni átok a Gárdát megkímélte. Ebben a puskaporos levegőben fenntartható az egység?

- A Mozgalom igen sokszínű szervezet, a jelenlévő ideológiai, szellemi áramlatok széles skálán mozognak. Annak érdekében, hogy ez ne vezessen töréshez tudatos, átgondolt stratégia kell. Ennek egyik elemét paradox módon éppen ellenségeink biztosítják. Az elpusztításunkra irányuló kísérletek elhárítása, a megmaradásért vívott küzdelem erős egységgé kovácsolta a Gárdát. Ugyanakkor a központilag meghatározott célok, a kialakított szabályzók, az önként vállalt, de tudatosan erősített fegyelem szintén az egység megőrzését célozzák. Szükségesnek tartjuk az erős központi akaratot, mivel nap, mint nap megtapasztaljuk, hogy vannak erők, amelyek Benjamin Netanjahu útmutatásai alapján belülről próbálják bomlasztani közösségünket. Mindez természetesen nem jelent despotizmust. A megyei szervezeteink programjaik kialakításában nagyfokú önállóságot élveznek, bár szükség esetén segítséget adunk, vagy akár hatalmi szóval beavatkozunk, ha a fő céloktól jelentősen eltérnek.

- A sajtó igyekszik beszorítani Önöket a cigánybűnözés elleni harc egydimenziós terébe. Lesz ebből kitörés?

2007- augusztus 25. Budai Vár- A Magyar Gárda eddigi működésének egyik meghatározó eleme valóban a társadalmat robbanással fenyegető cigányprobléma nevesítése és az ahhoz kötődő cigánybűnözés elleni fellépés. Ebben a kérdésben következetesen kiállunk a többségi magyar társadalom érdekeinek védelmében, mindaddig napirenden tartjuk a problémát, ameddig a hatalom nem lép a valódi megoldás irányába. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az ország problémáinak valódi méreteihez képest a cigánybűnözés bár igen fájó, de tulajdonképpen csak felületi sérülés. Úgy gondoljuk, az ország mai erkölcsi, gazdasági állapotáért az a tudatosan felépített politika felel, amelynek célja nemzeti identitásunk teljes elpusztítása. Ezt célozzák többek között az ősi nemzeti jelképrendszerünk elleni támadások, a tudatos történelemhamisítás, idegen kultúrák ránk erőltetése, soha nem volt bűneink állandó emlegetése. Nyilván tisztában vannak azzal, hogy egy törött gerincű nemzet nem képes érdekeinek és értékeinek hatékony védelmére. A Mozgalom egyik legfontosabb feladata, hogy felvegye a kesztyűt, összefogva a nemzetben gondolkodó erőkkel védelmezze kultúránkat, értékeinket, nemzettudatunkat, harcoljon a lelkekért. Ma már ez is programszerűen zajlik. Részt veszünk kulturális programokon, sőt szervezünk is ilyeneket. Van olyan megye, ahol gárdistáink gyermektábort szerveztek azzal a céllal, hogy megismertessék a fiatalokkal nemzeti kultúránk, történelmünk alapvetőségeit. Jövőre ez a programunk (is) országos szintű lesz. Ugyanakkor gárdistáink tömegesen adnak vért, szervezett erőként jelennek meg katasztrófahelyzetben. Ma például Borsodban, ha szóba kerül a Gárda, az emberek többsége nem náci fenevadakra, hanem az első hívó szóra önzetlenül segítő, tisztességes magyar emberekre gondol, akik értéket mentettek. Mindez megannyi kitörési pont, amelyeket a média egyre nehezebben tud agyonhallgatni, elferdíteni.

- Sokan mondják, hogy a Gárda létrejöttével Magyarországon új időszámítás kezdődött. Mire a legbüszkébb az elmúlt egy évből?

- Ezzel a gondolattal mindenképpen egyetértek. Az ún. Horthy-korszak óta a Magyar Gárda az első olyan országos társadalmi szervezet, amely a nemzet, a magyarság érdekeinek, értékeinek védelmére alakult. A legfontosabb sikerünknek azt tartom, hogy hagyományos értékrend mentén szerveződött, tenni kész erős közösséggé váltunk, amely magában hordja a fejlődés lehetőségét. Ez tette lehetővé, hogy amint néhány hete a Népszava is kénytelen volt elismerni, a Gárda a közélet megkerülhetetlen részévé vált, az általunk kimondott szónak súlya van. Értéket alkottunk, amire minden gárdista méltán lehet büszke.

- A siker mindig kéz a kézben jár az ellenfél gyűlöletével és a sikertelenek féltékenységével. A másik oldal gyűlöletéről már többször elmondta Főkapitány úr, hogy attól csak erősebbek. De mit érez akkor, amikor a nemzeti oldalon lévő kevésbé sikeres szervezetek ahelyett, hogy saját magukat erősítenék, a "zöld szemű szörny" által irányítva Gárdán igyekeznek gyenge pontot találni, hogy aztán jól odadöfjenek?

- Nehéz erről a kérdésről úgy beszélni, hogy az ember ne bántson meg senkit. Tény az, hogy vannak szervezetek és vannak vezetők, akik nehezen emésztik meg, hogy a Gárda egy év alatt a semmiből a nemzeti oldal egyik meghatározó társadalmi szervezetévé nőtte ki magát. Kaptunk néhány övön aluli ütést, de a Mozgalom nem kíván belemenni ostoba csatározásokba. Nem fogunk a nemzeti oldalon egymással torzsalkodó szervezetek egyikévé zülleni. Nem hiszünk abban, hogy először egymással kell megküzdenünk, és aki talpon marad, majd legyőzi a közös ellenséget. Nem ez fog előre vinni. A Mozgalom kész a párbeszédre minden tisztességes nemzeti szervezettel és hiteles vezetővel, a kölcsönös tisztelet és egyenjogúság alapján. Nem fogjuk azonban eltűrni, hogy bárki megfelelési kényszert keltve manipuláljon, önös céljai érdekében felhasználjon bennünket.

- Hogyan ünneplik az első születésnapot?

- Természetes, hogy szeretnénk méltó módon megünnepelni az első évfordulót. Augusztus 20-án a Margitszigeten lesznek jelen gárdistáink, ahol a Jobbikkal közös rendezvényen vesznek részt. Ugyanakkor meglévő lehetőségeink központilag ma egy kisebb bensőséges rendezvényt tesznek lehetővé, ahol az első 56 gárdista, a Gárda vezetői, alapítói, a legaktívabb gárdisták és néhány meghívott vendégünk vesz részt. Természetesen a központi rendezvénytől függetlenül minden megyei szervezetünk megemlékezik az évfordulóról, Heves megyei gárdistáink ezen a napon szenteltetik fel csapatzászlójukat.

Árvízi gárdista- Már ezerszer megkérdezték, legyen hát egy ezeregyedik! Ha feloszlatják az egyesületet, mi lesz a Gárdával?

- A válasz ezeregyedszerre is ugyanaz: a Gárda működik tovább.
A Mozgalom szellemi "atyákként" tiszteli az Egyesület alapítóit, ugyanakkor mára erős önálló arculattal és programmal működő szervezetté váltunk, amely nincs szimbiózisban az Egyesülettel. Természetesen ez nem jelent szakítást, folyamatos informális kapcsolatban vagyunk a legaktívabb egyesületi tagokkal, tanácsaikat, útmutatásaikat meghallgatjuk, toleráljuk.

- Ha 2010-ben kapna egy felkérést: Dósa úr, kellene egy hiteles honvédelmi miniszter! Elvállalná?

- A rövid válasz: nem. A hosszabb: a miniszteri poszt politikai beosztás, én nem vagyok politikus és nem is kívánok azzá válni. A magam részéről ebből a pozícióból minden ilyen jellegű állásfoglalást a Gárda és a gárdisták elárulásának tartok. Az én sorsom a Magyar Gárda.

- És ha azt mondanák: Dósa úr, legyen a Gárda a magyar hadsereg tartalékos állományának a része?

- Tartok tőle hogy ez a lehetőség nem holnap adatik meg. Nem hiszek abban, hogy ez a hatalom, amelyet én a jelenlegi parlamenti elittel azonosítok fel merné vállalni azt, hogy fegyvert és kiképzést ad azoknak, akik a pokolba kívánják őket. Ha mégis megteszik, azonnal arra fogok biztatni minden gárdistát, hogy jelentkezzen szolgálatra. Természetesen egy jobb korban nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy a Magyar Gárda aktív és arra alkalmas tagjai testületileg integrálódjanak a honvédelem rendszerébe.

barikád.hu