Szabados demokrácia – liberalizmus SZDSZ-módon I.

A kis SZDSZ nagy története a totális véghez közeledik. Most persze még minden az SZDSZ-elnökválasztásról szól: a „sikeres” Kóka, vagy a „hiteles” Fodor lesz az elnök? Tulajdonképpen már mindegy. Ami politikai bűnt el lehetett követni, azt az SZDSZ már úgyis elkövette. Szabadság nevében szabadosság Közhely, hogy a liberalizmus eszmeiségének középpontjában a teljes szabadság áll, amelyhez emberi közösségeinkben az ún. szabadságjogok minél jobban történő kiterjesztésén keresztül juthatunk. Ez kétségkívül igaz – történetileg. A liberalizmus eszmeisége és a liberális politika azonban ma már nem a szabadságért, hanem a kártékony szabadosságért harcol. A liberalizmus elszakadt eredeti, történelmi küldetésétől: minden liberális demokráciában megvalósultak ugyanis azok a szabadságjogok, amiért a sok száz éves liberalizmus történelmi harcát folytatta. A közösségi, kisebbségi, emberi és polgári jogok ugyanis mind-mind megvalósultak. Ez hazánkra is vonatkozik. Mégis, furcsamód a liberalizmus, Magyarországon is tovább biztosította hegemóniáját: az emberi és isteni törvényekre törve hirdette meg korunk a túlzó, más szabadságát is sértő szabadosság elvét. A liberalizmus mai formája tehát már nem a szabadság, hanem a szabadosság parancsát közvetíti. Az ok pedig egyszerű és világos: A mai liberalizmus minden társadalmi alapot nélkülöző, politikai üzletté aljasult. Globális neoliberális metódus hazánkban A szabadság elvére épülő eszmerendszer, a liberalizmus napjainkra mintha teljesen elszakadt volna gyökereitől, és egyre inkább kezd totalitárius színezetet ölteni. Olyan kérdések ugyanis, mint a kábítószerek liberalizációja, a homoszexuálisok örökbefogadásának kérdése, vagy a gyermekpornó legalizálása korántsem a természetes és jogos szabadságról, annál inkább a szélsőséges, kártékony szabadosságról szólnak. Neoliberális gondolkodók szerint a civilizált ember mutatója a tolerancia magas foka. De kérdezem én: mi a tolerancia erkölcs nélkül? Mit ér a tolerancia, ha az eredeti céljával szemben nem a kisebbséget védi a többségtől, hanem a kisebbséget vértezi fel a többség kárára? A túlzó tolerancia miatt tehát nem a helyes, hanem a helytelen viselkedési minták harapóztak el – kereskedelmi alapon. A hamis, üzleti alapú tolerancia-politika működtetője Magyarországon pedig az MSZP politikai oldalkocsija, az SZDSZ. Az SZDSZ-nek köszönhetően Magyarországon is meghonosodott a neoliberalizmus fogyasztó-szemlélete, a szélsőliberális kisebbségek módszeres politikai nyomásgyakorlása a törvényhozásra, és az olyan extrém szabadságjogok biztosítására vonatkozó javaslatok, mint a drogliberalizáció, a homoszexuális párok gyerekvállalása, pedofil pornóvideók legálissá tétele. Mindezek gyorsítják az eredeti közösségek felbomlását és a társadalom atomizálódásának kortárs folyamatát. A gazdaság és az államigazgatás működtetésének neoliberális gyakorlatának megfelelően a kormányzati stratégia az állami szektorok piacosításához, magánkézbe juttatásához vezetetett. SZDSZ-liberalizmusA neoliberalizmus dogmatikájának megfelelően ugyanis kívánatos minden állami dolog magánosítása, illetve a magántőke szabad versenyes formájú monopol-kapitalista-jellegű jelenléte. Az állam piaci szereplőnek tekintendő, versenytársnak, és aszerint vezérlik. A társadalom felépítése mellékes; az emberek atomizálódott, individualista állampolgári közösséget, homogén nemzetköziséget alkotnak. Ha úgy tetszik, egyéni közösségekből lassan egyének közössége teremtődik. Az embert körülvevő környezetet kommercializálják, a világ pedig nem eszmék és ideák, hanem hasznok és nyereségek mentén szerveződik – a pénzhatalmi struktúrák eszeveszett versenyének köszönhetően. A liberalizmus kortárs megjelenésével, a neoliberalizmussal és annak kozmopolita, globalista világképével ütközik a hagyományos európai nemzeti attitűd. A neoliberális világ egyének organizált közössége, nem pedig nemzeti közösségek egymás mellett élése. A mai liberálisok, üzleti alapon szemlélve a világot elvetik a tradíciókat, a hagyományos társadalmi megoldásokat vagy az olyan nemzeti sajátosságokat, amelyek komoly szervezőerők lehetnek országaikban. A globalizálódott világban ugyanis veszélyt jelentenének az erős nemzetek a nemzetek feletti, multinacionális érdekek érvényre jutására nézve. A verseny és a hatékonyság piaci törvényeit ezért a neoliberalizmus az élet egyre nagyobb területére kiterjeszti, és érvényre juttatja, akár annak árán is, hogy széttöri a hagyományos társadalmi viszonyrendszereket. Rendszerváltás, mint liberális győzelem 1990 táján a rendszerváltó akaratot képviselő liberalizmus gyors és nagy, mondhatni elsöprő győzelmet aratott a volt kommunista országokban, így hazánkban is. A hónapokon belül lezajlott rendszerváltások eredményeképpen a liberálisok célkitűzései mindenben teljesültek. Így hazánkban is adva volt egy győztes liberális politika, amelynek azonban új politikai célokat kellett kitűzni. A kérdés az volt, milyen tartalommal kell megtölteni az ezredfordulós liberalizmust ahhoz, hogy továbbra is legyen politikai létjogosultsága? Milyen politikával tartsa fenn az SZDSZ kormányzóképességét, hatalma töretlen gyakorlását? Ha nincsen új liberális politikai program, akkor a rendszerváltás utáni liberalizmus értelmét veszti, oka fogyottá válik. A liberálisok tehát kormányra kerülve nem folytathatták rendszerváltást megelőző, „régi” liberalizmusukat. Új liberális utakra volt szükség. A rendszerváltó liberális párt, az SZDSZ 1990-ben határozott kommunizmus-ellenességével nyerte el a választók jelentős arányának (21%, egymillió szavazat) szimpátiáját. Felkészült politikusaival már korábban is eredményesen lépett fel a demokratikus átalakulás ügyének elősegítése érdekében. Úgy mondták annak idején: ők az értelmiség és a szakmaiság pártja. S az is volt, elég széles politikai talajon állva. Nem jutott hatalomra. Már az első szabad választások betetőzték az SZDSZ sikerét – hiszen leváltották a kommunista rezsimet, erőszakmentesen, zavar nélkül E téren abszolút győztesek voltak a rendszerváltók, s különösen az SZDSZ és az általa képviselt liberalizmus. Sikerült érvényre juttatni az élet minden területén a szabadságjogokat, megteremteni a politikai pluralitást, kiépíteni a demokratikus intézményrendszereket, liberalizálni a pénzpiacot, a kereskedelmet és a médiát. Minden liberális feltétel megteremtődött, amit célul tűztek ki. Taxisblokádos SZDSZ-időkHiszen a demokratikus váltás után a liberalizmusnak ugyanis már nem volt feladata az emberi és polgári jogok kivívása terén! Hazánkban is, hivatalosan 1989. október 23-ával módosították az Alkotmányt, amely attól fogva megfelelt a nemzetközileg széles körben elfogadott liberális alapjogoknak és biztosítékaiknak. Folytatva a fenn megkezdett felsorolást: a gyülekezési- és sajtószabadság, a szabad véleménnyilvánítás joga, a vallásszabadság, vagy a törvény előtti egyenlőség kritériuma fajra, vallásra, nemre, bőrszínre tekintet nélkül - mind-mind beépültek az új köztársasági intézményrendszerbe. A diktatúra embertelen korszaka tehát lezárult: rögzítették a méltó emberi bánásmódhoz való jogot, a vállalkozás és munkavállalás szabadságát, a magántulajdonra épülő piacgazdaságot. Jogelvekben biztosították a hatalmi ágak szétválasztását. Az új, szabad és független magyar köztársaságban egyenlő, általános és titkos választójog illeti meg az állampolgárokat – akik szavazás útján négy évre adnak mandátumot egy kormányzatnak. Mi lehet hát ezek után liberális célkitűzés? Milyen szabadságokra irányuló célokkal újítódjon meg hát az SZDSZ? Régi programjuk győzelme új típusú dilemmát jelentett. Rendszerváltás, mint liberális kihívás: az árulás A liberális politikusok jól érzékelték ezt, ezért már időben új irányokkal álltak elő a szabadság nevében. A váltás dilemmája megoldásaként a liberalizmus színes politikai palettájáról az SZDSZ a lehető legvadabb, szélsőliberális és kozmopolita típusú globális szemléletrendszer mellett tett hitet. Ha úgy tetszik: a nemzeti színű szabadság-madarat kékre festették, és hátat fordítottak korábbi politikájuknak, szembeköpve saját magukat és választóikat is. A magyar demokrácia és a történelmi magyar szabadság védelme helyett a dekadens extrémizmusok, törpe kisebbségek, marginális csoportok követeléseit tűzték zászlajukra. Közben egy egész társadalom véleményt semmibe véve, újra és újra kiállva a drogliberalizáció, a homoszexuálisok gyerekvállalása, kisebbségek túlzó pozitív diszkriminációja mellett kiegészülve legújabban a pedofil pornográfia dekriminalizálásának igényével. A régi MSZMP-s utódpárttal, az MSZP-vel koalícióra lépve, eszméletlen mennyiségű pénzért és pozícióért váltott az SZDSZ. A lehető legteljesebb erkölcstelenséggel előbb elárulták szavazóikat, majd összeálltak az ellenféllel, hogy azóta is a lehető legnagyobb aljassággal támadják azt, amit ők pénzért árultak el. A liberálisok mindenkit becsaptak azzal, hogy lepaktáltak a kommunistákkal. Egyszerűen megalkudtak a közös, kétharmados hatalomért. A kétharmados többségű kormányban aztán a korábban markánsan kommunizmus-ellenes, liberális értelmiségi párt a kommunisták szövetségeseként pillanatokon belül liberális üzleti kormányvállalkozássá züllött, támogatottsága pedig pár százalékra zuhant le. Hazánkban beköszöntött a „Szabados Demokraták” időszaka, a pénzzel diktált szélsőséges neoliberalizmus kora. (folytatása következik) Keresztes Attila (barikad.hu)