A nemzet múzeuma

A korabeli Nemzeti MúzeumA Magyar Nemzeti Múzeum alapítása egybeesett a magyar történelem jelentõs korszakváltásával, az újkori nemzeti öntudat kialakulásának és a polgári szabadságeszmék elterjedésének időszakával. 1802. november 26-án gróf Széchényi Ferenc, a művelt arisztokrata I. Ferenchez levélben fordult az engedélyért, hogy Magyarországra vonatkozó, gazdag nagycenki gyűjteményét, ezt a részben nyomtatott, részben kéziratos művekből álló könyvtárt, valamint pénzérmék, földrajzi térképek, képek s végül a magyar történelmet bármilyen szempontból érintő vagy ezekkel kapcsolatban álló címerek gyűjteményeit - a drága hazának - és a "közhaszonnak” ajándékozhassa. Az uralkodó hozzájárulását adta, így ezt a dátumot tekinthetjük a Magyar Nemzeti Múzeum alapítási évének. Pollack Mihály - a tervezőAz épület tervezésével Pollack Mihályt (1773-1855) bízták meg, a magyarországi klasszicista építészet jelentős alakját, aki addigra már komoly hírnevet szerzett több impozáns épület tervezésével. A múzeum építésére 1813-ban vásárolták meg azt a telket, amelyen a múzeum ma is áll, és az akkor rajta lévő szűk épületben helyezték el a gyűjtemény egy részét. 1837-ben nemzetközi közadakozásból kezdődött meg a mai épület alapozása, amelyet 1846-ban avattak fel. A múzeum 109 x 70 méteres téglalap alakú teret foglal el, két belsõ udvarral. A párkány magassága a felszíntõl mérve 24 m, beépített alapterülete 7894 nm. A nyolcoszlopos, római stílusú portikusz 34,7 m széles és 27,3 méterrel lép ki a homlokfal elé. A timpanon szobordíszei Raffael Monti milánói szobrász alkotása: középen Pannónia nõalakja trónol, kezében egy-egy babérkoszorúval, amelyet jobbról a tudomány és művészet, balról a történelem és a hírnév megszemélyesítőjének nyújt át. A jobb sarokban lévő alak a Dunát, a bal sarokban lévő a Drávát szimbolizálja. Az épület belső kiképzése a klasszicista stílusnak megfelelő. A főlépcső falait és mennyezetét 1875 óta Lotz Károly és Than Mór allegorikus freskói díszítik. A Nemzeti Múzeum az 1848. március 15-i események egyik emblematikus helyszíne volt. A főbejárati lépcső emelvényéről olvasták fel a Nemzeti dalt és a "Mit kíván a magyar nemzet?" című 12 pontos kiáltványt. Éppen ezért a március 15-i ünnepségek azóta is elválaszthatatlanok a Múzeumtól és a Múzeumkerttől. A Nemzeti Múzeum a II. világháború alatt súlyos károkat szenvedett, mind épületében, mind tárgyállományban. A háború után 1948-ra fejezték be az épület felújítását. A szabadságharc 100. évfordulója megünneplésének így újra hagyományainkhoz méltó helyszínül szolgálhatott. Újabb rekonstrukciója az elmúlt években zajlott. Az 1848-as eseményeken túl, a XX. században is fontos szerepet játszott a Nemzeti Múzeum épülete. Hírhedtté vált a 17 éves Bauer Sándor 1969-ben elkövetett öngyilkossága. A kommunista elnyomás ellen tiltakozó ipari tanuló a Múzeum lépcsőjén maga köré nemzeti trikolórt csavarva, magát benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta. Búcsúlevelének szavai adnak magyarázatot mártír tettére: „Szeretnék élni, de most szénné égett holttestemre van szüksége a nemzetnek”. Kincses Réka