ifj. Hegedűs válasza a Demokratának

Tisztelt szerkesztőség!

A lapjuk 2008. december 3-i számának 11. oldalán megjelent, Bencsik Gábor által jegyzett „Ki az antiszemita?" című cikk személyemet érintő súlyos állításai kapcsán az alábbi válaszom közzétételét kérem.

Tisztelettel kérdezem, miért csak az ellenem szóló zsinati elnökségi panasz lényegét közli Bencsik Gábor, mikor hírt ad felmentésemről? Miért nem kíván belemenni a részletekbe?

Talán csak nem azért, mert kiderülne, hogy a panasz által érintett rendezvényen semminemű antiszemita, rasszista megnyilvánulás nem történt, köszönhetően az általam vezetett Budapest Szabadság téri Hazatérés Temploma gondnokával a rendezvény kapcsán kötött bérleti szerződésnek (is)? Talán csak nem azért, mert ennek alapján az is kiderülne, hogy nem igaz az ellenem szóló vád, hogy „antiszemita" volnék?

Miért gondolja egy református lelkészről, hogy ártani kívánna ellenségeinek? Csak nem a hazám ellenségeire gondolt?! Azoknak – mea culpa, mea maxima culpa - de minden törvényes, evangéliumi, hitvallásos és egyházhoz méltó eszközzel ártani fogok. Oh, el is felejtettem: Bencsik Gábor szerint nem ártok a légynek sem… Érdekes, előtte néhány sorral még azt írta rólam, hogy „súlyos tehertétele egyházának, amelynek sokkal többet árt…"

Ön Bencsik úr, érvelése alapján minek minősítené a Szent István jobbját „tetemcafatozó" Majsai Tamás és a turulmadarat „dülledt szemű tojósszárnyasnak" minősítő Iványi Gábor, valamint a népszabadságos Czene Gábor által személyem ellen indított újabb rágalomhadjáratnak megalapozatlan, előzetes tájékozódás nélküli ismételt panaszával hitelt adó zsinati lelkészi elnöki tevékenységet? Csak nem azt akarja mondani, hogy a rágalomhadjáraton alapuló megalapozatlan panaszok nem ártanak az egyháznak?

Igazán nem szeretném a részletekkel untatni, de a kitűzött tárgyalást megelőzően palástvesztéssel a legszélesebb világi nyilvánosság előtt fenyegetőző Horváth György jogtanácsos nyilatkozata sem árt az egyháznak?

Ezen jogtanácsosi - egyetlen tanút meg nem hallgató - elfogult eljárás zsinati elnöki támogatása sem árt az egyháznak?

Egy folyamatban lévő fegyelmi ügyben a törvényhozó Zsinattal - annak érdemi tájékoztatása nélkül - a panaszos, mint zsinati elnök előterjesztésében történő „panasz-megerősítés" sem árt az egyháznak?

Egyáltalán, miért nem írja le, milyen szóval, tettel és mulasztással adtam okot az antiszemita vádra? (Testvéri tanácsként: csak óvatosan szerkesztő úr, mert van egy-két jogerős felmentő bírósági ítélet a zsebemben…) Komolyan gondolja, hogy kell bármi nemű „támadási felület" ahhoz, hogy a magyarországi „nácivadászok" fenntartsák a magyarságra fordított vérvádat? „Ha ellenállsz, ingerelsz, / ha szótlan tűröd gyávaság. / Feljajdulsz, érzékenyedel / és a néma jaj is vall reád!"

Apropó, mulasztás! Nem szeretnék visszaélni helyzeti előnyömmel, azzal, hogy az önhöz hasonlók legnagyobb igyekezete ellenére még mindig lelkész vagyok, de a kálvini egyetemes papság alapján bátran hivatkozom a mi Urunk Jézus Krisztus szálkáról és gerendáról szóló hasonlatára. Nem kellene legalább kísérletet tenni gerendáik eltávolítására: a mulasztásos cserbenhagyás, a hallgatás „gyáva, hunyász alázata" - ezen „durva" kifejezés „kivételesen" Shakespeare-től származik - gyakorlatának felszámolására?

Nehogy még végül leírja valaki, hogy Bencsik Gábor ellen már régóta az a vád, hogy hazaáruló, mivel zavarba ejtően bőséges okot szolgáltat erre a vádra, szóval, tettel és mulasztással… Akkora támadási felületet nyújt a hazafiaknak, hogy a „magyar" Demokrata „konzervatív" hetilap majd megrokkan belé…

Honfitársi üdvözlettel:

Ifj. Hegedűs Loránt
református lelkész,

aki a légynek nem árt, mert - miként a turul - nem kapkod a legyek után… Csak ezért teszem megfontolás tárgyává, hogy egyáltalán bepereljem-e szerkesztőségüket a jó hírnévhez, a becsülethez és az emberi méltósághoz fűződő alkotmányos személyiségi jogaim megsértése miatt.

_______________________________

Kedves Magyar Testvéreim!

A fenti válaszcikkemet a „magyar" Demokrata „konzervatív" hetilap úgy közölte, hogy dühödt arroganciájában engem vádolt paphoz méltatlan indulattal, miszerint egy sértésre még nagyobb sértéssel válaszoltam.

Szabó Dezső szavai jutnak erről eszembe: „Ha az idegen hódít, kitaszít, megrabol, megsemmisít, az Szeretet, az copyright és pátentos kereszténység. De ha én az ezer halál felé taszított, meglopott, megcsalt, a nyomorúság ezer szorításában vergődő magyarság védelmére mozdulok, az Gyűlölet."

Ezek után már csak egy kérdésem és egy kérésem van. Bencsikéknek vajon az fáj jobban, ha egy magyar ember nem hagyja szó nélkül a személyét ért gyalázkodást, vagy az, ha a rágalomhadjárattal szembeni tiltakozást ráadásul papként teszi meg? Túl sokáig nézhették hülyének a magyar embert, s különösen a keresztyént ahhoz, hogy végül arra kérjem a nemzeti érzésű és az evangéliumi értékrendet követő honfitársaimat, hogy NE vásárolják a „magyar" Demokrata „konzervatív" hetilapot, hagyjuk meg azt a dühödt arrogancia álmagyar és álkeresztyén hólyagjainak, akkor is, ha erre fel béka-méretükből ökör-méretűvé fújják magukat újabb arrogáns düheffektusukkal: eleve elrendelt isteni törvény szerte-széjjel pukkadásuk.

Budapest, 2008. december 10.

ifj. Hegedűs Loránt
református lelkész

barikád.hu