"Ha vannak gyermekáldozatok, az bizonyos fokig sajnálatos – de ennyi" - Egy zsidó a gázai áldozatokról (frissítve)

Szerkesztőségünknek a napokban szemet szúrt egy blog, mely névként a Miért Cion? költői kérdést hordozza. Első mondatunkkal le is lőttük a poént: Nyilván mindenki rájött, milyen irányultságú weboldalról van szó.
Miután az oldal felkeltette kíváncsiságunkat, legutóbbi bejegyzésként a jelenlegi izraeli összecsapásokról olvastunk. Az írás egyszerre vérfagyasztó s felháborító; elolvasását csakis egy marék nyugtató bevétele után javasoljuk – de akkor feltétlenül!

Rákócza Richárd, a bloggerHalál a terrorra

Az izraeli kormány – nagyon hosszas bizonytalankodás után – odacsapott; a kommentárok szerint húsz éve nem volt ilyen véres napjuk a palesztinoknak. Szombat délután nagyjából száz tonna bomba emlékeztette a gázai Hamaszt arra, ki az úr a háznál.

Az Övezetben minden bizonnyal arra számítottak, szombat is van, Hanuka is van, a zsidóktól ma nem kell tartani. Gázavárosban rendőrtiszteket avattak ünnepség közepette, ahol természetesen zengtek-zúgtak az Izrael megsemmisítésére felhívó, ostoba és primitív jelszavak, ment a szájaskodás. Oda is becsapott egy rakéta; aztán már nem avattak ott fel senkit és semmit.

Gázai harcokAz e sorok írásakor százötven és kétszáz darab közé becsült hullamennyiség nagy részét – gázai közlés szerint száznegyvenet – a Hamasz terroristái adták. Mégis, mi sem természetesebb, mint hogy minden egyes híradás megemlíti a „polgári” áldozatokat (és persze akad, ami csak azokat említi). Félelmetes, sunyi és aljas sumákolás kezdődik már megint, hiába ismeri mindenki a Hamasz azon taktikáját, miszerint katonai célpontokat lehetőleg óvodák, iskolák és kórházak tőszomszédságában érdemes létrehozni. Még az Egyesült Államok is arra szólította fel Jeruzsálemet, „kímélje” a polgári áldozatokat. Szerintem ilyenek odaát nincsenek, és nem csak azért, mert a jelenlegi Hamasz-vezetést teljes mértékben törvényesen választotta meg „a nép”; most épp a választás bölcsességének eredményét élvezik. Polgári áldozat már csak azért sincs, mert palesztin jelenleg háromféle létezik: volt, jelenlegi és jövendőbeli terrorista.

Ha vannak gyermekáldozatok, az bizonyos fokig (!?? – a szerk.) sajnálatos – de ennyi.

Nem merném megjósolni, meddig tartanak a légicsapások; félek, ha kellő számban tűnnek fel kicsavarodott tagú gyermekhullák a képernyőn (némelyik több helyszínen is, mint azt Libanonban láthattuk), az izraeliek elszánása megroppan. Most azonban a világ, így két ünnep között, talán nem lesz annyira elfoglalva a jogos védelem kritizálásával, mint szokott lenni. Ha van Livninek és Báráknak esze, a választásokig csinálja (és egyszersmind meg is nyerik ezzel). Mindenképp örömteli hír, hogy szárazföldi hadművelettel nem kockáztatnak izraeli életeket. Ráérnek a srácok már akkor bemenni, ha eloszlott egy kicsit a füst.

Isten óvja Izraelt és katonáit. Ne álljatok meg félúton.

Rákócza Richárd

forrás

Egy olvasónk szerkesztőségünknek bővebb információval is tudott szolgálni Rákócza Richárd kilétét illetően:

"Fordításból él. Valami borzalmas fércműveket ad ki (Lásd:ITT). Míg az első két könyvet Komáromy Rudolf ültette át magyarra (méghozzá ügyesen), addig a Devil’s Guide egy Rákócza Richárdhoz került. A JLX, Laux József (ex-LGT) kiadója döntött így. Az eredmény egy olvashatatlan, felfoghatatlan, csapnivaló kötet – a hazai könyvkiadás szégyenfoltja.

Nem elég, hogy Rákócza stílusa egy fordítószoftverét is alulmúlja, és minden kifejezést szóról szóra, tükörben fordít; nem elég, hogy mondatok értelmét változtatja meg negatívról pozitívra
és fordítva…"

barikád.hu