Kaslik Péter: A neoliberális oktatáspolitika csődje Magyarországon

Kóka SZDSZ-elnökjelöltPártelnököt választ a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) Magyarországon. Az SZDSZ tagok Fodor Gábor, és Kóka János között választhatnak. Amint ismeretes, az SZDSZ 1990 óta mindig bekerült a parlamentbe, és amikor kormányon is volt, a koalíción belül minden egyes alkalommal a legfontosabb minisztériumi tárcákat alkudta ki magának. A közoktatási (és művelődési), tárca, pedig kisebb, nagyobb megszakításokkal 1994 óta az SZDSZ kezében összpontosult. (Fodor Gábor, Magyar Bálint) Magyarországon az elmúlt tíz évben a közoktatás értékrendjét, célkitűzéseit, és tartalmát, valamint a tanulási előmenetel értékelését, a szavazatok öt százalékával rendelkező SZDSZ határozta meg a választópolgárok 95 százaléka számára. A liberális elvek hangoztatása ellenére, az SZDSZ a globalizmust, és a neoliberális politikát képviseli Magyarországon. A neolibárális politika az erősebb jogára épülő, úgynevezett szabad piacnak nevezett birodalmi, és nagyvállalati politika a kizárólagossági elvére épül (Illetve arra a „történelmi szükségszerűségnek” nevezett dogmára, mely szerint nincs más választás. (There Is No Alternative- TINA) A neoliberalizmusnak semmi köze a klasszikus liberalizmushoz: az egyéni szabadságjog védelméhez, az államhatalom egyeduralmának kiegyensúlyozott korlátozásához, a különböző eszmék, és utak egyenrangúságához. A neoliberalizmus az államnak azokat a teendőit, amelyek az általános érdekeket szolgálják (egészségügy, közoktatás, általános jólét) visszaszorítja, és helyettük a nagyvállalatok érdekeit helyezi előtérbe. Az egészségügyre és a közoktatásra azért nincs pénz, mert a nagyvállalatok nem fizetnek adót. Ma már világszerte bebizonyosodott, hogy az úgynevezett fentről leszivárgó jóléti elv (Trickle down economy) nem működik, mert a nagyvállalatok nyeresége nem szivárog le, hanem elpárolog. A gazdagok világszerte gazdagabbak lesznek, a szegények, pedig szegényebbek. A messzi multik - ők megtehetikPaul Buchheit, a chicagói Harold Washington College tanára szerint, a neoliberális politika következtében a nagyvállalatok nyersesége 1990 és 2000 között 93%-kal emelkedett, a nagyvállalati vezetők fizetése pedig 571%-kal - miközben a munkabéreknek az inflációhoz átszámított átlaga ugyanaz maradt. Az Egyesült Nemzetek társadalmi igazságról szóló jelentése alapján a nagyvállalatok által megvalósított száz dollár nyereségből mindössze hatvan cent jut a hátrányos helyzetben lévők segélyezésére. Paul Buchheit szerint a jövedelmek közötti különbségek, illetve a társadalom hatalmas többségének az elszegényedése bizonyítottan a neoliberalista politika következménye. Vagyis, a nagyvállalati neoliberalizmus minden országban a lakosság tömeges elszegényedéséhez vezet. Paul Buchheit, a neoliberalista gazdaságpolitika helyett a belterjes, saját utat ajánlja a máris válságban lévő országok számára. (PAUL BUCHHEIT: The Income Gap) Napjainkban már az Európai Unión belül is egyre gyakrabban hallunk a globalista neoliberális ideológia válságáról, és egy emberibb, „harmadik utas” értékrend mielőbbi kialakításának szükségességéről. Ennek ellenére, az SZDSZ mindkét pártelnök-jelöltje a neoliberális eszme ígéreteire építi a magyar oktatáspolitika jövőjét. A jelenlegi írás nem az SZDSZ eltévelyedését fájlalja, hanem arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy Magyarországon ismét egy téves eszme legjobb tanítványai egyengetik a jövő nemzedékek oktatásának útját a biztos bukás felé. A szülőknek ez idáig nem voltak megbízható ismeretei és összehasonlító adatai arról, hogy a magyarországi, úgynevezett liberális iskolai oktatás hogyan viszonyul a Magyarországgal megközelítőleg azonos gazdasági szintű országokhoz. Az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez tarozó UNICEF - Innocenti Kutató központ 2007. február 14-én, Report Card 7 (Bizonyítvány 7. ISBN: 88-89129-43-3) néven közzé tette 21 fejlett ország gyermekjólét, és iskolai előmeneteléről szóló összehasonlító jelentését. (A továbbiakban „Jelentés”) A Jelentés a 11-15 éves gyerekek általános jólétét és tanulási előmenetelét vizsgálja. A mérleg a magyarokra nézve lesújtó veszteségekkel zárult. Az UNICEF Jelentése alapján Magyarország a 21 vizsgált fejlett ország közül az összesített mutatók átlaga alapján a 19. helyen végzett; az európai kontinensen pedig utolsóként. A „hányan vagyunk, és hányan leszünk?” szorongó kérdése mellett felvetődik az a kérdés is: Milyenek leszünk? Az UNICEF részletes táblázatokkal ellátott, 52 oldalt kitevő Jelentése érthető és világos. A Jelentés olvasható angolul, franciául, spanyolul és olaszul. A táblázatok szótár segítségével magyarul is könnyen értelmezhetőek, és annak vizsgálati szempontjai, bármely hozzáértő pedagógus, sőt egy gyermekével valóban törődő szülő számára is valósak, és elfogadhatóak. Ez azt jelenti, hogy az UNICEF Jelentése a gyakorlatban alkalmazható szempontok alapján igyekezik megállapítani és rangsorolni az egyes országokat. A Jelentést tehát komolyan kellene venni, és azt is meg kellene állapítani, hogy ki a felelős a magyar közoktatás jelenlegi állapotáért, és főleg arról kellene beszélni, hogy mi a teendő. Különleges, hogy a közoktatási tárcához olyan kitartóan ragaszkodó, s a nemzetköziségre olyan készségesen hivatkozó SZDSZ ez idáig érdemben nem szembesült ezzel a – minden szempontból nemzetközi jellegű – fontos dokumentummal. Úgy tűnik azonban, hogy az SZDSZ csak Magyarországon internacionalista, mert a felelős önvizsgálat és a valós helyzet tudomásul vétele helyett, mind Fodor Gábor, mind Kóka János további felületes, komolytalan és önellentmondó ígéretekkel igyekeznek a cselekvés hajlandóságának látszatát kelteni. Szabados kormány-urakKóka János a bécsi opera páholyából a hátrányos helyzetű kisebbségekre gondol; Kóka János pártelnökségi program tervezete teljes egészében a másságra, a szexuális kisebbségek jogaira, a szegregáció okozta különbségekre, valamint a piacképességre összpontosít: Számos kutatás is bizonyítja, de a józan ész sem mond mást: csak az iskolákban megszerzett piacképes tudás képes biztosítani a későbbi életút során a választás valódi szabadságát. Csak az olyan iskola, amelyik nem korlátozó és nem szegregáló. Kóka János nem részletezi, hogy mi a „piacképes tudás”. Kóka János programja egy szóval sem említi az UNICEF Jelentését, és a magyar társadalom egészére vonatkozó, világviszonylatban is lesújtó egészségügyi adatokra sem hivatkozik. Kóka János az iskolák szerepét is a kisebbségek iránti megértőbb magatartás jegyében határozza meg, és ezzel teljes egészében félreismeri az iskolák szerepét, illetve azt, hogy mit lehetséges, és mit nem lehetséges az iskolában tanítani. Az iskoláknak nemcsak oktató funkciója van: itt lehet és kell megtanulni mások elfogadását, az eltérő értékek miatti konfliktusok kezelését. Demokrácia csak ott van, ahol demokraták is vannak. Az iskoláknak a demokratikus normák műhelyeivé kell válniuk annak érdekében, hogy az életbe belepő nemzedékek meg tanulhassanak a szabadság terében élni. Ez nem lehetséges, ha nincsenek tisztában saját identitásukkal, és nem tisztelik másokét. Az iskola feladata, hogy kivigye a tanulókat a „terepre”, megismertesse velük az önkormányzat, a szociálpolitikai intézményrendszer, a rendőrség, valamint a különféle hatóságok munkáját. Az általános toleranciaszint növekedése az összes hátrányos helyzetű kisebbséggel kapcsolatos ellenérzést csökkentheti. Ha például az a cél, hogy a társadalomban meglévő romaellenesség tompuljon, célravezetőbb, ha az általános toleranciaszint emelésére törekszünk, mint ha direkt módon próbálnánk a romaellenesség ellen tenni. Ezért fontos, hogy az oktatásban megjelenjen a másság elfogadására való felkészítés. A fenti, 131 szóból álló szöveg tíz olyan idegen szót tartalmaz, amelyekre a „demokrácia”, és „demokratikus” szavakon kívül van megfelelő magyar kifejezés. A „kivigye a tanulókat a terepre”, vagy a „szabadság terében élni” kifejezésekről ne is beszéljünk. Kosztolányi Dezső szerint, a nyelvtan, stilisztika és az erkölcstan egy. Vagyis, a stílus maga az ember. Magyarországon ismét, illetve továbbra is a Párt mondja meg, hogy mi az „iskola feladata.” Vajon mit mond ez a kijelentés a tanító, illetve a tanár önállóságáról, és a gyermekek felkészültségéhez és érdeklődéséhez igazodó oktatásról? Kóka János kedvenc szavai a „másság” és a „tolerancia”. Különös azonban, hogy magára Kóka Jánosra iskolai tanulmányai folytán nem ragadt rá semmi ebből a „másság elfogadására való felkészítésből.” Emlékezzünk Kóka azon kijelentésére, amely szerint: „A Magyar Tudományos Akadémiának azon területeit, amelyek nem szolgálják közvetlenül a versenyképességet, a földdel kell egyenlővé tenni, mert csak porosodó iratokat gyártanak.” (http://www.mno.hu/index.mno?cikk=281334&rvt=2 ) IGEN! IGEN! IGEN! IGEN! IGEN! IGEN!Ismeretes, hogy az SZDSZ-nek vezető szerepe volt a határon túli magyarok kettős állampolgársággal kapcsolatok kérelmének elutasításában is. Az SZDSZ arra buzdította a magyarországi választópolgárokat, hogy mondjanak nemet nemzettestvéreik kettős állampolgársági kérelmeinek. Az SZDSZ erkölcstelen és hazug kampánya önmagában is meghazudtolja az SZDSZ-nek, a „kisebbségek” a „tolerancia”, és a „másság” érdekében való elkötelezettségének őszinteségét! A nemzetközi felmérések lesújtó adatai azt bizonyítják, hogy a magyar társadalom egésze is orvosra vár. (Rákos megbetegedések, korai elhalálozások, általános borúlátás, iskolai előmenetel, családi állapotok) A hátrányos helyzetben lévő kisebbségek helyzetének javulása azonban az egész társadalom felemelkedésének függvénye. Pártelnökként Kóka János folytatná a tankönyvek (1945 óta tartó) átírását is. Ki végzi el ezt a feladatot, és milyen szempontok alapján? Ha az SZDSZ ismét átlépi a parlamenti küszöböt meglehet, hogy a magyar gyerekeknek többé nem tanítják többé, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, mert aki azt írja, hogy „vén” és „cigány”, az nem „toleráns”. Reméljük azonban, hogy „Lesz még egyszer ünnep a világon.” Dübörög az oktatás - Fodor Gábor programja Fodor SZDSZ-elnökjelölt„Elfogadták a szakiskolák megszüntetését - Ezer pedagógus álláshelye szűnik meg” (InfoRádió) Amíg Kóka János programtervezete egy hevenyében megfogalmazott, hanyag és goromba felületi hibáktól hemzsegő dokumentum, addig Fodor Gábor programját egy fajta túlbuzgó stréberség jellemzi. Fodor Gábor két dokumentumot készített: 1. „Cselekvési Program” (Action Plan), 2. Politikai program „ Oktatáspolitika: Esélyegyenlőség és versenyképesség.” Mindkét dokumentum a neoliberális ideológia mellet való hittétel. A Fodor Gábor politikai programjában emberek, magyarok nincsenek, csak „munkavállalók”, és „vállalkozók” vannak. A „Cselekvési Program” jórészt idegen hangzású, rossz magyarsággal megfogalmazott, és kétes értelmű kulcsszavai a következők: „öngondoskodás”, „verseny”, „munkavállalók”, „munkapiac”, „célcsoportok”, „piaci szereplők”, „versenyképes üzenetek”, „élhető vidék”, „a kreditek és végzettségek átvihetősége”, „a munkavállalóktól elvárt képességek mennyisége, minősége”. A fenti kifejezések a neoliberális ideológia kulcsszavai, s tényleges jelentésük szöges ellentéte azok szótári jelentésének. A „versenyképes üzenetek” például a sikeres propagandát jelent, az „öngondoskodás”, pedig magárahagyatottságot jelent, stb. Mind Kóka János, mind Fodor Gábor dokumentumai hemzsegnek az idegen szavaktól, a fogalmi zavaroktól, és a magyar nyelv szellemétől idegen elemektől. Ma már nem kell kimenni a „nép” közé, hogy valaki megtanuljon magyarul. Petőfi óta könyvből is meg lehet (lehetett volna) tanulni magyarul. A fenti dokumentum egyetlen mondatot tartalmaz az anyaországnak a határon túli magyarok iránti felelősségéről. Fodor Gábor szerint a határon túli magyarokat „államuk és az európai integráció keretei között” kell támogatni. Tekintsünk el az „európai integráció” hangzatos és felelőtlen kifogásaitól, és vizsgáljuk meg Fodor Gábor kijelentésének a második részét: „Államuk keretei között” (kell a magyar kisebbségeket támogatni). A határon túli magyarok jogai sorsukból adódóan csak „(utód) államuk” mulasztása, illetve ellenséges magatartása révén csorbul. Vagyis, a határon túli magyaroknak nem „államuk keretei között” van, illetve lenne szükségük az anyaország segítségére, hanem éppen az „államukkal” szemben való vitás kérdésekben. A határon túli magyarok megoldatlan helyzetének kérdésében, Fodor Gábor nézete azonos az MSZP (Göncz Kinga) nézetével, mely szerint a határon túli magyar nemzeti közösségek megmaradására vonatkozó terv nincs, éljenek, ahogy tudnak, és az idő majd eldönti, mi történik velük. Ez a „terv” viszont azonos az utódállamoknak a több mint nyolcvanöt éve tartó sorvasztó politikájával. Ők "a piacképes fogyasztók"...Fodor Gábor oktatáspolitikáját, a „Felelős állam, felelős kormány - Oktatáspolitika: Esélyegyenlőség és versenyképesség” c. dokumentum tartalmazza. A „Helyzetértékelés” c. fejezetben Fodor Gábor a rendszerváltás utáni időszak oktatáspolitika „komoly sikereit” egyértelműen az SZDSZ liberális oktatáspolitikájának sikeréül könyveli el: „A magyar fiatalok iskoláztatási szintje gyakorlatilag elérte a fejlett országok megfelelő generációinak iskolázottságát.” (Feltételezzük, hogy a fenti mondatban az „iskoláztatási szint” ugyanazt jelenti, mint az „iskolázottság.”) Az Egyesült Nemzetek felmérései alapján készült nemzetközileg is közzé tett Report Card 7 nevű Jelentés alapján, azonban a magyarországi közoktatás gyakorlatilag az utolsó helyen van. Tehát nem „dübörög” a magyar közoktatás. Fodor Gábor, pedig, volt oktatásügyi miniszterként, személyesen is felelős a magyar közoktatás mai állapotáért. Nem igaz Fodor Gábornak az az állítása sem, hogy a Jelentés alapján, a magyar diákok csak az olvasási, és számolási képességeik alapján maradnak le. A magyar közoktatás minden vizsgált terület összesített átlaga alapján került a 21 vizsgált ország közül, a 19 helyre. Fodor Gábornak nincs világos elképzelése arról sem, hogy mit tanítsunk, mert két urat igyekszik szolgálni egyszerre. Egyszerre igyekszik megfelelni a „munkaerőpiac” követelményeinek, az életre, az emberségre való tanításnak is. Fodor Gábor a tanítás elsődleges célját a „piaci igények” kielégítésében látja. Ez a felfogás azonban ma már Magyarországon is bebizonyítottan téves, mert mire a gyerekek kikerülnek az iskolából, a „piaci igények”, illetve a „munkaerő-piac” megváltozik – a nemzetközi nagyvállalatok odébb állnak – igénytelenebb területekre vándorolnak. Fodor Gábor fenti dokumentumai néhol túl részletesek, néha, pedig semmitmondó általánosságokat vagy kiütköző önellentmondásokat tartalmaznak: Fodor Gábor szerint: „A mai fiatal generációk közel fele felsőfokú végzettséget szerez”. Ugyanannak a dokumentumnak a következő oldalán, pedig ezt olvassuk: „A mai fiatalok 15 százaléka legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezik”. Egy kanadai elemi iskolai tanítótól egy ilyen fogalmi zavaroktól és önellentmondásoktól hemzsegő, úgynevezett „Aims and Objectives” (Célkitűzések) néven megkövetelt beadványt egy magára valamit adó elemi iskolaigazgatója nem fogadná el. Fodor Gábor hozzáértésének hiányát mi sem bizonyítja kirívóbban, mint az a meggondolatlan ajánlata, mely szerint a „tankötelesség alsó határát 4 éves korra kellene leszállítani”. Nagyon sok 4. éves gyereknek még az anyai közelségre, a család melegére, biztonságra van szüksége. Fodor Gábor nincs tisztában sem a 4 évesek gyerekek között fizikai, érzelmi, és szellemi különbségekkel, sem pedig a korai oktatás kötelező bevezetésének a következményeivel. Érthetetlen az is, hogy a „tankötelesség” 4 éves korra való leszállítása, hogyan egyeztethető össze a pedagógusok tömeges lebocsátásainak egymást követő hullámaival. Fodor Gábor egyrészt a 4 éves gyerekek „tankötelessége” mellet érvel, ugyanakkor pedig azt állítja, hogy helytelen a tanulóktól elvárni, hogy „45 percig egy dologra koncentráljanak”. A fenti kijelentésnek önmagában nincs semmi értelme. Nyilvánvaló, hogy az alsó osztályokban rendellenesnek számítana elvárni, hogy a gyerekek huzamosan, és a nap bármely szakaszában egy dologra koncentráljanak, de ezeknek az esetek kiküszöbölése nem a majdani pártelnök teendői közé tartozik. A reggeli órákban, az elemi iskolában is elfogadható a huzamosabb ideig egy dologra irányuló koncentráció. A felső osztályokban pedig dolgozatírás esetében, a tanár joggal elvárja, hogy a tanulók 45 percig koncentráljanak. Ez csak akkor okoz nehézséget a tanulók számára, ha azok például nem reggeliztek. Fodor Gábor pártvezéri szinten való beavatkozása ezáltal a szegény sorsú gyerekek megfelelő élelmezési gondjait úgy oldja meg, hogy felmenti őket a tanulástól, illetve megvonja tőlük a szellemi táplálékot is. Tanulni akarnak, de nem tudnakFodor Gábor az írás és olvasás készséget, mint mérhető, és ellenőrizhető jártasságot együtt említi az önállóságra való neveléssel, az együttműködésre való oktatással, a kommunikáció és a kreativitás képesség serkentésével, és mindezt a „szolgáltatás-központú” oktatási rendszer keretein belül igyekszik megvalósítani. A „szolgáltatás-központú” iskolarendszer, azonban szolgákat nevel. Fodor Gábor elárulja magát, és ellentmondásba bonyolódik, akkor is amikor a „társadalmi olló szélesre nyílásáról” beszél, mert ezzel akaratlanul is beismeri, hogy a neoliberális politika a társadalom elszegényedéséhez vezet. Sem Fodor Gábor, sem Kóka János dokumentumaiban nem esik szó az elvárásokról, illetve az iskolai előremenetel mérhető elemeinek, s a tanulási folyamat egészének értékeléséről. Ha, nem mérünk semmit, és senki sem felelős a tanulás kimeneteléért, akkor nem is kell semmit tanítani. Az UNICEF Jelentésének nyomán az Egyesült Angol Királyság oktatásügyi minisztere egyik napról a másikra bejelentette, a hazafias oktatás szükségességét. (What does it menan to be Brittish?) Harminc év neoliberális oktatáspolitika következményeként, az UNICEF Jelentése alapján, az Egyesült Angol Királyság a huszadik helyen végzett) Sem Kóka János, sem Fodor Gábor nem említi az önmeghatározás, és a nemzettudat, netán magyarságtudat kérdéseit. Fodor Gábor politikai program tervezetének alcíme: Felelős állam, felelős kormány. Ki a felelős a magyarországi oktatási rendszer lesújtó állapotáért? Az eddigi kormánykoalíciókban betöltött szerepe alapján, a magyar közoktatás lesújtó állapotáért, elsősorban az SZDSZ a felelős. Fodor Gábort, pedig, pártjának kiemelkedő tagjaként, és egykori Művelődési és Közoktatási miniszterként fokozott felelősség is terheli. Felelősségről azonban szó sincs. Fodor Gábor előléptetés előtt áll. A fentiek alapján az is feltételezhető, hogy a globalista ideológia értékrendje alapján, a cél a magyar közoktatási rendszer leépítése volt, és Fodor Gábort, most a magyar közoktatás leépítésében elért eredményeiért tüntetik ki. Ma már általánosan elfogadott, és az UNICEF Jelentése is egyértelműen bebizonyította, hogy a neoliberális politikára épülő oktatási rendszer nem működik. E helyett, az úgynevezett magas támogatottságú, és magas elvárásokat támasztó iskolarendszer működik. Nem fogadható el az az érv sem, hogy az elmúlt tíz évben nem volt elegendő pénz a magyar közoktatás tényleges megreformálására. Hogy mire van pénz, és mire nincs, még a legszegényebb országokban is elsőbbség kérdése. Mi a fontos? Magyarországon az emberek, ma már a saját bőrükön érzik, a neoliberalizmus következményeit. Az eredményes oktatáspolitika Magyarországon is, a nemzet egészének javát szolgáló politika függvénye, és az nem bízható a nagyhatalmi ideológiák hazai kiszolgálóira. Kaslik Péter, jogász, tanár ny. Kapcsolódó anyag: Kaslik Péter: LEVEGŐT! A magyar gyerekek jóléte és iskolai előmenetele az UNICEF 2007. jelentésének tükrében