A kommunizmus áldozatainak emlékére, Murányi Levente 56-os elítélt gondolataival

1956Becslések szerint világszerte a kommunizmus áldozataként halt meg körülbelül 100 millió ember. A magyarországi áldozatok száma mintegy félmillió főre tehető. Félmillió ember, aki munkatáborokban, gyűjtőtáborokban, deportálás közben vesztette életét. Félmillió magyar, aki veszélyes volt a gépezetre. Félmillió ember, akinek az életéről nem készült film, sem megható regény, hozzátartozóik nem gazdagodtak meg halálukból. Félmillió ember, aki adat lett, dokumentumokban. Ők meghaltak. És még sokmillió ember élte túl a kommunista darálót, de élete romokban hevert. Sokmillió ember, aki súlyos sebet visel a lelkén. És a történelem nem helyez hangsúlyos felkiáltójelet a kommunizmus mellé, hogy megállj, ilyet még egyszer ne! Nem dolgoznak szakértők ezrei azon, hogy mindinkább megismertessék velünk a szenvedést, amely végül elhozta a megváltó halált a megkínzottaknak.

Nem figyelmeztetnek eléggé minket, és a következő generációt sem a veszélyre, hogy a gépezet még nem állt le. Hogy a megfigyelők, jelentők, spiclik intézménye még mindig virágzó üzletág. Hogy a lehallgatás nem halt meg. Hogy mi mindannyian még mindig a kommunizmus élő, túlélő, benne élő áldozatai vagyunk. Még mindig nem vesztette aktualitását Szolzsenyicin örökérvényű megfogalmazása:

" A kommunistáknál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra-és szellemellenességük, elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunizmus nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így hív: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek, egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista. Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja."

Magyarok, érzitek, mennyire itt él velünk a kommunizmus szellemisége napjainkban is? Értitek, mennyire berögződött viselkedés ez? Mennyire hétköznapi, banális dolognak számít egy-egy újabb hazugság?

Emlékezzünk a kommunizmus áldozataira. Emlékezzünk azokra, akik inkább meghaltak, de nem engedtek a saját igazukból. Tartozunk nekik. Tartozunk rokonainknak, ismerőseinknek, magyar testvéreinknek, akik áldozatok. A kommunizmus áldozatai A KGB gondoskodott arról, hogy ne maradjon nyoma a Gulagnak. Takarítottak. Alaposan. Fotók, feljegyzések, naplótöredékek…mindent megsemmisítettek. Keressük fel az időseket, hallgassuk meg, milyen borzalmakat éltek át, hisz ők az élő történelem utolsó tanúi. Ne hagyjunk hiányzó láncszemet. Mi vagyunk azok, akik még átadhatjuk majdan a gyermekeinknek az igaz történeteket. Nem hagyhatjuk, hogy mások mondják el helyettünk eltorzítva, mert adósok vagyunk.

Állítsunk mi felkiáltójelet. Makacsul, újra és újra. Beszéljünk róla, írjunk róla, olvassunk róla. Mert így, csak így érezhetjük át a fenyegetést, a fenyegetettséget, a terhet, melyet újra és újra ránk raknak.

A Magyar Gárda Mozgalom ezért útjára indít egy riport-sorozatot. Kérek mindenkit, gárdistát, magyar embert, hogy akinek rokona, ismerőse megjárta a munkatábort, aki látta a Gulagot, Recsket, gyűjtsön össze minden adatot. Fotókat, feljegyzéseket, idézéseket, mindent, ami a témához köthető. Készítsünk hangfelvételeket, fotókat, videofelvételeket, ne hagyjuk, hogy elsikkadjon ennyi aljasság. Aki ilyennel rendelkezik, kérem, vegye fel velünk a kapcsolatot. Így állítunk örök emléket a kommunizmus áldozatainak, havi rendszerességgel szeretnénk közzétenni honlapunkon, hogy ne csak egy évben egyszer emlékezzünk a kommunizmus áldozataira. Csak így láthatjuk át a diktatúra háttértáncát, csak így érthetjük meg, hogy mennyire aktuális és sürgető megálljt parancsolni a kommunizmusnak és örökké, örökké emlékezni az áldozatokra, akik értünk haltak meg, akik neve, élete, halála figyelmeztetés mindannyiunk számára: " A kommunistáknál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem.”

Murányi Levente, a Jobbik alelnökének megemlékező gondolatait alább olvashatja:

A parlament döntésének megfelelően február 25-én emlékezik az ország a kommunizmus áldozataira. Azért emlékezünk február 25-én, mert ezen a napon tartóztatták le Budapesten 1947-ben szovjet nyomásra Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát.

Hazánkban sok áldozata volt a kommunizmusnak, de Kovács Béla letartóztatása túlmutatott egy ember tragédiáján. Hazánk politikai életéből történő eltávolítását követően irányítás nélkül maradt a parlament meghatározó erejét alkotó Kisgazdapárt.

Nélkülük lehetővé vált a többpártrendszerű magyar demokrácia felszámolása, amely legfőbb akadálya volt a szovjet szuronyokkal támogatott kommunista hatalmi törekvéseknek.

Az emberiség morális lejtmenete a francia forradalom után láthatóan felgyorsult. A huszadik század elejére elérkezett a kommunizmus nevű stációba amely a lejtő végét jelentette. Napjainkra az izmusok közül a legszörnyűbbnek sokan a fasizmust tartják. Ez azonban kétszeresen is téves.

Először, mert aki a fasizmusra gondol az valójában a nácizmusra asszociál. Másodszor, mert a kommunisták 100 millió áldozata ötször több a nácikénál.

Mi magyarok a kommunizmus esetében is büszkén állhatnánk a világ elé, mint annyiszor a történelmünk folyamán. Ellenük is megtettük, ami erőnkből telt. 1956-ban nemcsak a szovjet helytartóságot ellátó honi kommunistáknak, de a megszálló vörös hadseregnek is odavágtunk.

A maroknyi szabadságharcos a szabadság lándzsájával a kolosszus Achilles sarkán sebet ejtett. Igaz kicsinyke sebet, de soha be nem gyógyulót. Ettől kezdve a kommunista szovjet birodalom többé már nem a régi, ekkor lép az 1990-es bukásához vezető 56-os útra.

A február 25-i megemlékezéseinken emléket állítunk mártírjainknak, de egyben figyelmeztetünk is.

Soha többé nem engedjük, hogy a kommunizmus bármely alternatívája megzavarja a tisztességes emberek világát.

Murányi Levente
56-os elítélt

Kiss Róbert a Magyar Gárda főkapitányának, február 24-én elhangzott beszéde alapján - barikád.hu