Soha nem unják meg: szdsz-es drogosok, buzik, cigányok országszerte

ToleranciaNyomul az SZDSZ. Néhány napja óriásplakátokon, buszmegállókban, körlevélben, netes kisfilmeken terjed a szabad, demokraták újabb agymenése. A totális identitásválságban szenvedő liberálisok újra, 200 000 + 1-edszer is előhúzták a tolerancia kártyát. S a - rohadt, kirekesztő, rasszista, egyesek szerint "köcsög" - magyar társadalomnak megint a cigányokat, melegeket, drogosokat kellene erőn felül tolerálni.

Az SZDSZ honlapján négy kisfilm magyarázza el nekünk, mit is gondoljunk a világról, homokos embertársainkról és a többségétől eltérő bőrszínűekről.

Az első kisfilmben egy ősz néni kérdezi, van-e Magyarországon 200 000+1 szabad, demokrata szavazó, akik szerint Isten nem bal, vagy jobboldali?

Szerkesztőségünk szerint van. Mert a kérdés úgy hülyeség, ahogy van.

Isten valóban nem bal, vagy jobboldali. Az egy másik kérdés, hogy Isten az ún. baloldalnak nem nagyon kell. Pontosabban, akkor jól jön, amikor egyes papok, lelkészek prédikációinak politikai tartalmát lelkes kommunista ifjak magnóra rögzítve vizsgálják, hogy aztán választási kampányokban előhúzhassák, mint a szocialista párt elleni súlyos támadást. (ahogy tette ezt a 2002-es választási kampányban a Kalmár Szilárd vezette SZESZ - Szocialista Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége; az akció ötlete állítólag Horn Gyulától származott. SZESZ, Horn Gyula - "nomen est omem" a szerk.)

Liberáliséknak Isten pedig egy kigúnyolandó jelenség, a karácsony előtti kereszténypukkasztás kelléke. Jézust lehet gyalázni Fuck the Xmas partyn, mert az olyan jópofa, laza, s lehet röhögni azon, hogy a sok bigott szentfazék felháborodik. Sőt, egyes "növényevő" rasztafárik a Tilosból odáig merészkednek, hogy "kiirtanák az összes keresztényt".

Úgyhogy az SZDSZ-nek ezt a témát nem nagyon kellene erőltetnie. Feltéve, ha nem a potenciális keresztényirtókat kívánja megszólítani. Azokból meg gyaníthatóan (legalábbis reménykedünk) nincs 200 000 +1.

A következő kisfilmben a csúnya rendőrök bilincsbe vernek egy fiatalt, mert elszívott egy füves cigit. A kérdés: Van-e 200 000+1 szabad, demokrata szavazó, aki úgy gondolja, hogy egy spangli az orvosi rendelőre, s nem az őrszobára tartozik?

Az SZDSZ felvetése tehát újra a drogliberalizációra vonatkozik. Itt élünk egy depressziós, a teljes csőd felé robogó, roncs ország kellős közepén, s a szabad demokratáknak az a legfontosabb, hogy a drogos hülyegyereket ne hurcolják meg a rendőrök és az igazságszolgáltatás?
Lehet, hogy egy spangli elszívása nem a világ legelvetemültebb dolga, de az is tény, hogy a könnyű drogok legalizálása ördögi folyamatokat indít be. Ha kendermagoséknak eleget tesz a hatalom, kitalálják, hogy tulajdonképpen a kokain sem annyira veszélyes, és a többi és a többi.
Orvosi kutatások igazolják, hogy aki spanglival kezd, a legritkább esetben áll meg a füvezésnél. Jön a többi bódító szer, aztán a vége tényleg az orvosi rendelőre, az orvosra tartozik, aki a halál beálltát megállapítja. Ráadásul a fogyasztók nagy többsége értékesít is: miután inge-gatyája ráment a szerre, maga is bekapcsolódik a kábítószer-kereskedelembe, amely viszont nagyon is az őrszobára tartozik.

A harmadik kisfilmben jönnek a melegek. Kérdés: Van-e 200 000+1 szabad, demokrata szavazó, aki úgy gondolja, a melegek azonos értékű tagjai a társadalomnak?

Van 200 000+1 ember Magyarországon, aki erre a kérdésre igennel felel. Mi is. A melegek azonos értékű tagjai a társadalomnak. A munkahelyen, boltban, koncerten ugyanolyan jogok illetik meg őket, mint a heteroszexuálisokat. Ugyanis egy normális országban adott emberről nem lehet megállapítani, homokos-e vagy nem. A kérdés nem ez. És ezt az SZDSZ is nagyon jól tudja, tehát nem kellene az álszentet játszaniuk. Nagyon jól tudják demokratáék is, hogy az egészséges, többségi társadalomnak nem a melegekkel van baja. Hanem azokkal a "lényekkel", - akiket a diszkréten élő meleg párok ugyanúgy megvetnek, mint a heteroszexuálisok - akik bugyogóban, vallási jelképekkel feldíszítve, közerkölcsöt sértve vonaglanak végig fényes nappal Budapesten. Egy normális országban - ahol egy SZDSZ jellegű párt a Parlamentet csak fényképről ismeri - egy politikus "coming outját" nem hetekig ünneplendő médiaeseményként kezelnék, hanem teljes értetlenséggel találkozna.

A negyedik "alkotás" napjaink legsúlyosabb problémájához nyúl, olyan eszdéeszesen. A kérdés: Van-e 200 000+1 szabad, demokrata szavazó, aki úgy gondolja, a bőrszín nem tesz sem jobb, sem rosszabb emberré?

Ha csak magát a kérdést nézzük, alapvetően ebben is egyetértünk. Nem a bőrszín teszi az embert, hanem a viselkedés. Fodor Gábor és csapata itt a cigánykérdésre utal, s a kollektív megbélyegzést próbálják a maguk furfangos módján visszautasítani. Megállapíthatjuk, hogy a negyedik kérdés ugyanolyan felesleges és értelmetlen, mint az első három. Mert Magyarországon a cigánykérdés nem abból fakad, hogy a cigányoknak sötétebb a bőrük, mint a magyaroknak. A cigánybűnözés léte tény. A jelenség közbeszédbe emelése pedig nem előítéletességen, hanem tapasztalatokon alapul. Sajnos. S erről Fodor úr végezhet közvélemény-kutatást, nagyon meg fog lepődni. A cigányság egy bizonyos rétege elszabadult hajóágyúként irtja a magyarokat és a sajátjait egyaránt. Ehhez asszisztálnak saját, kétes egzisztenciájú vezetőik, a magyar kormány és az ilyen álszent propagandával kampányoló szervezetek, mint az SZDSZ.

Szerkesztőségünknek van egy ötödik kérdése a magyar társadalomhoz:

Van-e 200 000+1 szabad, demokrata szavazó, aki nemet mond az SZDSZ-féle liberális idiotizmusra a következő két választáson?

Magyarországnak szüksége van rájuk.

szdsz.hu nyomán barikád.hu