Liberalizáció, dereguláció, privatizáció

Napjainkban a média gyakran beszél e szavakról, azonban a triászt, így együtt szinte sohasem hallhatjuk- kivéve pl. Bogár Lászlótól, pedig összefüggéseiben vizsgálva fontos következtetéseket kell levonnunk. Nagyon tömören bontsuk hát ki e fogalmakat, tegyük mellé, hogy ezt hogyan "kell" politikusaink és a média szemével értelmeznünk és lássuk, hogy valójában mi is történik. Liberalizáció: Nevéből is adódóan szabadságot és ha a gazdaságra szűkítjük az értelmezést, akkor szabad versenyt jelent. Közéleti értelmezése: adjunk szabadságot a tőkének, hogy ezzel a szabad versennyel költséghatékonyságot, színvonal-növekedést érjünk el. Valójában: Romboljuk le a tradíciót, a fennálló rendszert, vezessünk egy országot/nemzetet az erkölcstelenség útjára, adjunk szabad utat a kizsákmányoló tőkének (ez nem szélsőbalos szöveg!), teremtsük meg a lehetőségét, hogy a nagy hal megehesse a kicsit. Érjük el, hogy ne az számítson a köztudatban, hogy ki vagy, hanem az, hogy mid van (Csath Magdolna után szabadon). Dereguláció: Jogi rendezést jelent. Közéleti értelmezése: Alkossunk megfelelő jogszabályi környezetet a tisztességes versenyhez. Valójában: Alkossunk hézagokkal teli, kijátszható, felelősség nélküli jogszabályokat, azonban ügyeljünk arra, hogy ez csak egy szűk körnek biztosítson előnyöket, míg más, aki nem tartja be, az súlyos büntetést kaphasson. Privatizáció: Magánosítást jelent. Közéleti értelmezése: Szűkítsük az állami szerepvállalást, hiszen a magántőke jobb gazda módjára bánik a javakkal, mint az állam. Valójában: Ami veszteséges az maradjon az állam felelőssége és továbbra is terhelje az adófizetőket, míg ami nyereséges azt hihetetlenül olcsón kapja meg a magántőke és extraprofitként az állam (szintén az adófizetők pénzéből) adjon állami garanciákat az esetleges veszteségek elkerülése végett. Sajnos az átlag szavazó ezeket az összefüggéseket nem akarja érteni, őt nem érdekli, nem tud róla meg egyáltalán. Tehát konkrétumok kellenek és lehetőleg nem a múltból, hanem a jelenből, ahol mindenki érezheti ennek a súlyát. Ragadjunk hát ki 4 példát a mai helyzetből és a lássuk a 2007-es privatizációs problémákat. Az első eset egyszerű, mint egy pont és semmiféle összeesküvés-elmélet nem kell hozzá. Megszüntetnek több igen értékes ingatlanon fekvő kórházat. Az ok egyértelmű, mert el akarják adni. Kinek? Nincs jelentősége, a lényeg, hogy az állam elveszíti. Itt azért ki kell emelnünk még egy elgondolkodtató tényt: Ami jelenleg állami vagyon, azt az előző rendszerben a mi adónkból építették, fejlesztették és most tőlünk veszik el. A másik három eset már megér egy kis gondolkozást. Mindhárom közös jellemzője, hogy úgy tálalják, mint egy életbevágóan szükséges, költséghatékonyságot és jobb színvonalat eredményező döntést. Az első lehet mondjuk a vasúti közlekedés. Mi történik? Megemelik a jegyárakat és megszüntetik a veszteségesnek mondott mellékvonalakat. A cél egyértelmű; „tiszta helyzetet” teremtenek a privatizációhoz, tehát több százezer ember rovására drágábbá teszik a közlekedést és a kisebb településeket elvágják a külvilágtól. A magántőke így veszteséges vonalak nélkül, magas jegyárral a biztos profitot fogja kapni. További veszteség az állam részéről, hogy a hírek szerint a MÁV az egyik legnagyobb TB-adós. Ezt „természetesen benyeli” majd az állam privatizáció esetén. A következő dolog a felsőoktatás. Halljuk, hogy felmerült a PPP-rendszer jelentősége. Ez ugye a magántőke és állami tőke kombinációját jelenti, gyakorlatilag a korrupció és a privatizáció melegágya. Mivel utóbbi a téma, kéretik megvizsgálni, hogy mi volt az egyetlen „reform” a felsőoktatásban. Igen, a tandíj bevezetése. Tehát „tiszta helyzetet” teremtenek a privatizációhoz több ezer egyetemista és főiskolás kárára, a szegényebb rétegeket kizárva. A magántőke csak úgy tud majd profitot elérni, ha az állami támogatás(!) mellé még a diákságot is megsarcolja. A harmadik és egyben legnagyobb volumenű az „egészségügyi reform”. Erről persze oldalakat lehetne írni, de azt a kedves olvasó talán nem olvassa el, ezért néhány kiemelendő fontos részlet, a teljesség igény nélkül. Először is szögezzük le, hogy ingyenes egészségügy – ahogyan azt az arcunkba vágják nap, mint nap – nincs. Az emberek hozzájárulást fizetnek, nem is keveset, ezért ellátásban részesülnek. Ennyit erről! Külön téma lehetne a vizitdíj, amely a felesleges orvos-beteg találkozások csökkentésére hivatott intézmény, azonban ha ez valóban így lenne, akkor miért nem ingyenes mondjuk az első 20 alkalom és miért pont fordítva működik most. Azért, mert színtiszta pénzbehajtás, nem más. A kórházakban fizetendő „ágydíj” szintén ezt szolgálja. Sokan ezt nem tudják megfizetni, ezért nem mennek el orvoshoz, vagy hamarabb elhagyják a kórházat, így egészségük tovább romlik és a következményekkel mindenki tisztában lehet. Minden megszorítás háttere az éves szinten 1.600 milliárdot érő állami, egészségügyi vagyon. Hirtelen sikerült kimutatni, hogy 990.000 embernek nem rendezett a TB-je. Miért most? Most érett be a probléma? Szó sincs róla! Mindössze az a lényeg, hogy „tiszta helyzetet” kell teremteni a privatizáció felé. Egy magánosítás esetén ennyi ember befizetése esne ki a biztosítási díjakból, ezt pedig egy „igazi multi” nem engedheti meg magának. Tehát pontosan körül kell határolni a nyírandó nyájat. Persze az adófizetőknek tényleg nagyon fontos lenne, hogy ne csak ők fizessék a mások hozzájárulását, ezért törekedni kell a potyautasok kiemelésére, azonban ez a háttérben nem erről szól. Az un. több-biztosítós modell pedig maga a társadalmi katasztrófa! Az előzetes terveknek megfelelően 3 pilléren nyugodna. Az elsőben lenne pl. a közegészségügy-járványügy. Ezt az állam állja. A 2. pillér a biztosítóké, amely gyakorlatilag magába foglalja a teljes gyógyítás-megelőzés témakörét és minden pénz ide áramlik. A 3. pillér azoké, akik nem tudják fizetni a TB-t. E pillért szintén az állam tartaná fent. Azonban ki is az állam? Természetesen az adófizetők pénzéből gazdálkodó szervezet. Tehát, amit az állam áll, azt a mi pénzükből állja, ami adónkból. Persze eleinte felvetődik majd, hogy az adófizető eddigi hozzájárulása fogja fedezni mindhárom pillért, azonban ne ringassunk hiú illúziót, hamarosan külön adó lesz ez. A biztosítók a biztos pénzből fognak gazdálkodni, nem kevés állami támogatással, míg a veszteséges területeket az állam továbbra is megtartja. Azt pedig csak nagyon elfogult ember gondolhatja, hogy a biztosítók majd a beteg emberekért fognak versengeni. Dehogyis! Első lesz az egyedülálló, makkegészséges, munkahellyel rendelkező személy, míg a többiek eleinte a szükséges, majd a szükségtelen rossz. Egy tény még azért említést érdemel: A teljes „egészségügyi reform”, amelybe sok-sok ezer ember bele fog halni, annyi bevételt hoz, mint a teljes államadósságunk kamatának(!) 2 heti összege! Megéri? Valakinek igen, de nekünk semmiképp! Althir.org