Újra kell építenünk a nemzetet (Új magyar honfoglalás 3. rész)

Új magyar honfoglalásra van szükség. Azért, hogy megtisztítsuk Magyarországot a hazaáruló politikusoktól, a cigánybűnözéstől, a korrupciótól, a magyargyűlölő álliberalizmustól. Házról házra, utcáról utcára, településről településre újra el kell foglalnunk hazánkat ezer év elteltével, a Kárpát medencében. Azért, hogy egy magyarnak se kelljen rettegésben élnie. Azért, hogy végre a globális erőkkel szemben, a magyar vállalkozóké legyen a magyar piac. Azért, hogy gyermekeink igaz történelmet tanuljanak, büszkék legyenek őseikre, és készek legyenek akár fegyvert is fogni hazánk védelmére. Azért, hogy a magyar termőföldek, erdők, vízkészletek a magyar emberek tulajdonában maradjon. Azért hogy megmaradjunk… Hogy gyermekeink már olyan országban nőjenek fel, amelyet azért hívnak Magyarországnak, mert ott jó és előny magyarnak lenni, amely országot a saját szájunk íze szerint fogunk felépíteni, ahol mi leszünk az első rangú állampolgárok.

Újra kell építenünk a nemzetet

Az új magyar honfoglalás kezdeteként le kell szögeznünk, hogy Magyarország talán volt már a történelem során rosszabb helyzetben, de a magyar nemzet még soha sem volt ennyire szétzilált kiszolgáltatott állapotban, a 21. század elején. Ez természetesen nem a véletlen műve, hanem egy immár több mint száz éve zajló szisztematikus nemzetzüllesztés eredménye.

Száz évvel ezelőtt társadalmi rétegtől függetlenül a magyar emberekben még elevenen élt egy egészséges nemzettudat, és ami még talán ettől is fontosabb, egy identitásukat meghatározó történelmi tudat. Az a történelmi tudat, amely eredményeképpen tisztában voltak a dicső magyar történelemmel, a szkíta - hun - avar – magyar folytonossággal. Élt a magyarokban az a történelmi tudat, hogy a mi már több mint 1500 éve itt élünk a Kárpát medencében. A saját ősi hazájuknak érezték és tudták a Kárpát medencét. Ez a 19 század végén és a 20 század elején azért volt különösen fontos, mert az akkori európai államok egy meghatározó része akkor éppen pár évtizede alakult meg (pl.: Németország, Olaszország, Románia).

Amíg az újonnan létrejött államokban csupán a szűk vezetői rétegben volt meg a nemzettudat, addig Magyarországon a magyar (!) grófoktól kezdve az utolsó kanászgyerek is büszke volt magyarságára és akár fegyvert is fogott volna hazája megvédéséért. Valójában Európa egyik gazdasági nagyhatalma sem nézte jó szemmel Magyarország rendkívüli gazdasági fejődését és középhatalmi státuszát. Sem a germán, sem a szláv, sem a latin népeknek nem állt érdekében egy Európa közepén elhelyezkedő független, erős, önálló nemzettudattal rendelkező kárpát medencei egység, magyar impérium alatt. Megszületett a sötét pénzügyi háttérhatalom válasza: Magyarországot le kell taszítani a fejlődés útjáról!

Trianonban se nem történelmi, se nem etnikai alapon hoztak meg a döntést. Politikai alapon döntöttek, úgy hogy olyan veszteséget mérjenek Magyarországra, hogy abba belepusztuljon. Kiirtották a nemzeti elkötelezettségű főnemességet, majd a második világháború után kisemmizték a középnemességet bízva abba, hogy a magyarságtudatot ezzel megölik. Nem sikerült…

A sok megaláztatás és megfélemlítés ellenére, a bácskai népirtás (amelynek legkevesebb 40.000 ártatlan magyar esett áldozatául), a doni katasztrófa (ahol legkevesebb 150.000 magyart pusztítottak el), a bevonuló, megszálló szovjet csőcselék Budapestig elérve 80.000 magyar honvédot mészárolt le, és legkevesebb 500.000 magyar nőt erőszakolt meg, mindezek ellenére a magyar emberek lelkük mélyében megmaradt a nemzettudat. Amikor az ellenség látta, hogy nem elég csak a vezető osztállyal, az értelmiséggel, a papsággal leszámolniuk, hanem az egész magyarságot meg kell törni, létrejöttek a kuláklisták. A kollektivizálással és „Rákosi padlássöpréssel” pedig minden vagyonnal rendelkező embert totálisan kisemmiztek. A kitelepítések mellett 600.000 (forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Malenykij_robot) főleg német származású magyar polgári lakost deportálták.

A magyargyűlölők terve még ekkor sem sikerült, mert a diákságban és a társadalmi ranglétra legalján aposztrofált munkás rétegben is volt még annyi nemzeti öntudat, annyi elszántság, hogy kirobbantsák az 56-os forradalmat és szabadságharcot.

1956 után bebizonyosodott, hogy minden eddiginél erőszakosabb, diktatórikusabb eszközökkel kell megakadályozni minden magyar kezdeményezést. 56-ban minimum 3000 hazafi életét oltották ki a kommunista gépezet emberei. Az itt elesett áldozatok 44% -a 25 évnél fiatalabb volt. A forradalom leverése után Kádár bábkormányának vérbírói a legvisszafogottabb becslések szerint is 230 embert ítéltek halálra. Még 1961 nyarán is hajtottak végre halálos ítéletet 56-os részvétel miatt! Közel 200 ezren emigráltak, mintegy 25 ezren kerültek bíróság elé, a jogerősen elítéltek száma meghaladja a 20 ezret. Tízezres nagyságrendre tehető az állásvesztéssel és egyetemi kizárással sújtottak száma is. A kommunista rendszer mindvégig presszió alatt tartotta az 56-osokat és családtagjaikat. Még 1988-ban is őrizetbe vételek és erőszakos rendőri fellépés kísérte a megtorlás áldozataira való megemlékezést…

A magyarságot több mint 40 évig karanténban tartották, történelmét meghamisították, mindent megtettek, hogy a nemzeti öntudatot kiirtsák az emberekből. A több mint 100.000.000, azaz százmillió emberi életet követelő diktatúra magyar komisszárjai mai napig nem lettek elszámoltatva! Az MSZP országos kongresszusán, 2009-ben még mindig a tömeggyilkosok indulóját, az internacionálét éneklik a magyar himnusz, a szózat helyett.

A rendszerváltás nem volt több, csak annyi, hogy akinek volt előtte politikai befolyása (pl. Gyurcsány, Bajnai, Lendvai…), az gazdasági hatalmat is privatizált mellé.

Csodálkozunk vajon ezek után, hogy itt tart a magyar emberek egészséges nemzeti öntudata? Hogy nem szabad beszélni Trianonról? A csendőrségről? Cigánybűnözésről? Magyarország megszállásáról? Dicső magyar őstörténetről? A Magyarok Istenéről?

Minden tabut le kell döntenünk

A magyarság jelenlegi állapotát a trianoni trauma utáni helyzethez lehetne hasonlítani. Akkor is Magyarország gazdasági válságban volt, mint ma. Akkor is elloptak mindent tőlünk, mint ma. Akkor is egy patkányforradalom után voltunk, mint ma az SZDSZ-es szellemi tömeggyilkosság után. Csak akkor jött Horthy Miklós, Teleki Pál, Bethlen István, Klebersberg Kuno, akik tökéletesen tudták, hogy hazánknak csak egy kilábalási lehetősége van: a szellemi tőke. A magyarságnak akkor is csak az volt, és most is csak az van, ami a fejünkben, a szívünkben, és lelkünkben van. Klebersberg Kunoék elérték azt, hogy 10 év elteltével nem volt Magyarországon olyan fiatal, aki ne tudta volna, hogy a nap úgy kezdődik: „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában”

Ezzel a paradigmaváltással eljutott a magyarság oda, hogy 1941-re visszaszerezte Felvidék déli területeit, Erdély északi részét és Székelyföldet, Kárpátalját és Délvidék magyar lakta területeit.
A Jobbiknak a jelenlegi történelmi szituációban senkire és semmire sem szabad tekintettel lennie, csak a magyar érdekre. A Jobbik a társadalom magyar érdekeket érvényesítő politikai szárnya. Nekünk nem lehetőségünk, hanem történelmi kötelességünk beszélni a cigánybűnözésről, a csendőrségről, a privatizáció felülvizsgálatáról, a határon túli magyarok területi autonómiájáról, a trianoni tragédiáról, a dicső magyar őstörténetről, rovásírásunkról, a Szent Korona alkotmányáról… Minden tabut le kell dönteni, amely a magyarság útjában áll!

Nemzetté tenni a népet

Mindenek előtt fel kell tennünk magunknak azt a kérdést, hogy mitől nemzet még a nemzet? Válaszolhatnánk azt keserűen, hogy már semmiért, mert nincs közös vagyonunk, nincsenek közös nemzeti sikereink és talán a társadalom nagy részét nem is érdekli ez a kérdés. Azonban a magyar nemzet igenis létezik, a megszűnés szélén, de létezik. Valami érthetetlen, földöntúli akaratból kifolyólag mindig jönnek fiatalok, akik a hazugságok és a félrevezetések ellenére újra teremtik a nemzetet.

A csodálatos nyelvünk, hagyományaink, jelképeink, szimbólumaink, énekeink, egyre inkább terjedő nemzeti viseletünk, közös történelmi emlékezetünk, zászlóink, lobogóink és a Szent Koronánk, amelyek jelenleg is összetartják a nemzetet, és ezáltal többre predesztinálják, mint egy egyszerű lakosságot.

Így már meg lehet érteni, hogy miért is foglalkoznak immár 19 éve a magukat liberálisnak hazudó zsigeri magyargyűlölők azzal, hogy mindezeket elvegyék tőlünk. Pontosan emlékszünk arra, amikor „lemicisapkázták” a Szent Koronánkat, vagy „lehúscafatozták” a Szent Jobbot, amikor Horn Gábor sorstalan képviselő a választókerületébe szétküldött karácsonyi képeslapjára fejjel lefelé lógatta a karácsonyfát, provokálva a többségi keresztény – keresztyén lakosságot. Az említett hazaáruló szélsőséges képviselőtársa, Eörsi Mátyás pedig a szlovák rendőrterror után már rohant is nyilatkozni, hogy a magyarverés jogos volt, noha még a ma napig sem tudtak az állati módon viselkedő szlovákok bizonyítékot nyújtani. Arra is emlékszünk, hogy volt olyan egyházi (nem keresztény–keresztyén) vallásvezető (Landeszmann György), aki azt találta mondani, írni: “… ha kivonjuk a magyar kultúrából a zsidókat, akkor csak a bőgatya és a fütyülős-barack marad.”.

Ha visszanézzük a főként 90-es években készült kabarékat, akkor egy jó részében azt fogjuk látni, hogy a magyar parasztot figurázzák ki gyomorforgató módon, tehetségtelen, magukat humoristáknak valló (másra nem voltak alkalmasak) pojácák. Nem láttunk mást, csak azt, hogy a magyar paraszt buta, alkoholista, igénytelen, oktondi… Ezzel a magyar népet alázták meg minden egyes alkalommal, mert mi igenis büszkék vagyunk a magyar parasztságra. Csak mellékesen teszem hozzá, hogy végre valahára kiöregedett (vagy elitta az eszét) a Bajor – Kern- Markos – Gálvölgyi – Hernádi gyűlölködő tengely. A nemzeti érzelmű és tiszteletre méltó Fábry Sándor szárnyai alatt kinövő új humorista generáció legalább tehetséges és remélhetően magyarul is gondolkoznak.
Választóvonalra mégis 2006. október 23. után értünk. Az MSZP jelenlegi elnökasszonyát (aki egyébként a gyilkos kommunista rezsim feltétel nélküli kiszolgálója volt, a „cenzor asszony”) Lendvai Ildikót, az ideges asszonyt (nép ajkán született) nem bántotta az, hogy október 24-re virradóra, békésen megemlékező magyarok ezreit agyba főbe verték a rendőr ruhába bújt terroristák, akik mellesleg tiltott fegyvereket is használtak. Nem azon volt felháborodva, hogy 50 év elteltével ismét magyar vér folyt Budapest utcáin az idegen érdekeket kiszolgáló rezsim parancsára, hanem azért sápítozott, mert előkerültek az Árpád – sávos zászlók. Azon nyomban jó provokátorhoz illően nácikat és fasisztákat vizionált.

Határvonalhoz érkeztünk

Az Árpád-házi, ősi szkíta – hun - magyar lobogónk ellen tett agresszív, kirekesztő megnyilvánulások után ki kellett mondanunk: Eddig, és ne tovább!

Arra a jelképünkre azt mondani, hogy náci, amely Atilla királyunk palotáján lobogott, amely alatt Árpád fejedelmünk bevezette a honvisszafoglaló magyar törzseket, amely zászlót használták Árpád-házi szent királyaink, vagy éppen a Rákóczi szabadságharcnak a zászlaja volt, arra azt mondani, hogy fasiszta? Aki leszélsőségesezi az Árpád-házi zászló, az vagy hülye, vagy nagyon is okos, de gonosz. Aki az Árpád-házi zászlót be akarja tiltani, azt valójában a magyarság puszta léte zavarja.

Eltehetjük most az Árpád-házi zászlót, de akkor 5 év múlva a piros-fehér-zöld „náci” zászló ellen fognak sipítozni, hogy azt tegyük el. 15 év múlva meg majd azért fognak rászólni a gyermekeinkre a buszon, hogy ne beszéljenek már olyan „náciul”, magyarul, és ezt addig folytatják majd ellenségeink, amíg minden magyar értéket fel nem számoltak. Elértünk egy határvonalat: EGY TAPODTAT SEM HÁTRÁLUNK TOVÁBB!

Az új Magyarországot a magyar – hun – szkíta –avar- székely szimbolikus – szellemi világra kell építenünk. Ez az új magyar honfoglalás fundamentuma.

A Jobbik ezért indította útjára 2007-ben az „Árpád-házi zászló misszióját”. Ennek eredményeképpen több mint 100 település vette át a Jobbik országos és helyi vezetőitől az Árpád–házi harci lobogót. A Jobbik hivatalos, védett és államilag is gyakran használt jelképpé fogja emelni a magyar dicsőség és összefogás jelképét: az Árpád-házi zászlót.

Mi, az új magyar honfoglalók csak tiszta magyar hittel, őseink tiszteletével, elszánt harcos akarattal, minden magyart megbecsülve, és csak a Magyarok Istene áldásával győzhetünk…

De akkor is győzni fogunk!!!
Szegedi Csanád

(A szerző a Jobbik alelnöke - elnökhelyettese, a Bors Vezér Egyesület elnöke és a Csalámbozó Magyar Kör vezetője)

barikád.hu