Jelentés a magyarországi rasszizmusról

Rasszizmus: Délibáb?Nemrégiben Gyurcsány Ferenc államférfit játszott. Ismét nem lehetett magánál, és azt gondolta, korunk Batthyány Lajosaként vészharangot kell kongatnia. Persze a magyar társadalom többsége – orbáni frazeológiával: új többsége – már nem ugrik, ha a paprikajancsi farkast kiált. Még akkor sem, ha ez a paprikajancsi a magyar miniszterelnök. Még akkor sem, ha Zéró Tolerancia Kiáltványt hirdet a rasszizmus ellen. „Hát ennyire érzéketlen lenne a magyar társadalom a kirekesztés terjedő vírusával szemben?” – szisszenhet fel egy turista. Mi másképp tesszük fel a kérdést. Van egyáltalán vírus?

A világhálón az ember nem csupán virtuális tereket böngészhet, hanem egyes kijelentések igazságáról is tájékozódhat. Magyarországról a világ „main stream” sajtóorgánumai – amelyeket általában a magyar „main stream” szokott informálni, na ugyan, miért – rendszeresen, mint a kelet-európai nacionalizmus és az ezzel szerintük együtt járó rasszizmus, különösen antiszemitizmus bölcsőjéről beszélnek. Képmutató és hazug vádak ezek. Tagadhatatlan, hogy ahol két ember együtt él, és nem egypetéjű ikrek, ott fellép valamilyen fokú és súlyú előítéletesség. Ez szociálpszichológiai tény. De össze sem lehet hasonlítani azokat a rasszista cselekedeteket, szerveződéseket, amelyek Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban megjelennek azzal, amit egyesek Magyarországon rasszizmusnak neveznek.

Míg a fejlett országok mindegyikében van – ugyan illegális, de létező – nemzetiszocialista párt, addig nálunk hasonlóról nem tudni. Míg rendszeres híreket hallunk arról, hogy Franciaországban zsinagógákat gyújtanak fel hol szélsőjobb, hol szélsőbal csoportok, hogy Angliában pakisztáni fiatalok csapnak össze éjszakánként angol bőrfejűekkel, hogy Németország keleti felén török vendégmunkásokra gyújtják rá havonta a munkásszállókat, hogy Olaszországban vesztes focimeccsek után az ultrák néha a táborozó cigányokon vezetik le dühüket, hogy az USA-ban néger bandák zúzzák porrá a zsidó üzleteket, addig nálunk a rasszizmusból élő pártok, újságok és intézmények egyetlen ilyen esetet sem tudnak „felmutatni”. A magyar nép, ahogy az évszázadok során mindig, jelenleg is végtelenül – sokszor önsorsrontó módon – toleráns és befogadó.

Magyarországon ugyanis közel egymillió cigány él, becslések szerint több mint 100 ezer zsidó, több tízezer (a pontos számot a megfelelő belügyi ellenőrzés és az egy-egy okmánnyal való sokszoros visszaélések miatt senki sem tudja) kínai. Három olyan népcsoport, amelyet sajátos kultúrájuk és az ebből fakadó beilleszkedési nehézségek miatt a világ minden pontján rendszeresen érnek atrocitások. Magyarországon a cigányságot önmagán – integrálódásra való képtelenségén és az ebből fakadó szociális helyzeten – kívül semmilyen veszély nem fenyegeti. A parlamenti pártok versenyt udvarolnak a roma kisebbségnek, minden településen saját önkormányzatot működtethetnek, a felsőoktatásban pozitív diszkriminációt élveznek. Magyarok részéről elkövetett tettleges cigányellenességről szinte alig hallani, fordítva annál inkább.

A zsidóság helyzete még a cigányságénál is szerencsésebb. A magyar társadalom, minden híreszteléssel ellentétben, elítélő az antiszemitizmussal szemben. Miközben az emberek nagy része idegenkedik a cigányoktól, addig semmilyen komoly fenntartása nincs a magyar zsidósággal szemben. Azok a csoportok, amelyek itt-ott antiszemitizmussal vádolhatóak, teljesen marginálisak. A zsidó befektetők kedvelt célterülete, mondhatni regionális központja, Magyarország. A kínaiakat ugyan az erről szóló kisebb felmérések szerint nem kedvelik a magyarok, de az igazsághoz tartozik, hogy milliók vásárolnak olcsó boltjaikban és egyre többen étkeznek gyorséttermeikben.

A következtetés adott: ennek a három népcsoportnak, melyek a világon szinte mindenütt etnikai konfliktusok között kénytelenek élni, Magyarországon nem kell félnie társadalmilag kimutatható faji diszkriminációtól. Tehát: Magyarországon egyszerűen nincs rasszizmus. Aki mást mond, valótlanságot állít. Ennek jobb esete, ha az illető jóhiszemű tévedés áldozata, rosszabb, ha tudatos félrevezetés szándéka mozgatja. Ez utóbbit hívják hazugságnak. Tudja, miniszterelnök úr: reggel, éjjel, meg este…

(barikád.hu)