Félnek attól, hogy mi nem félünk!

Ahogyan egy ember életében vannak meghatározó pillanatok, úgy egy nemzet történelmében is vannak sorsokat meghatározó események. Ha ez a kettő sokakban találkozik, akkor bizony nagy dolgok történhetnek! 2009 július 04. és 2009 július 11. is ilyen dátum. Dátumok, melyek sokunk szívébe örökre bevésődtek!

Egy nemzet, melynek földjét idegen hatalmak tiporják, egy nemzet, melynek vezetői idegen hatalmakat szolgálnak, egy nemzet, mely mindezidáig szemét lesütve, sorsába beletörődve tűrte a kizsákmányoló pénztőke és annak talpát nyaló horda gazemberségeit, ez a nemzet végre azt kiáltja: elég volt! Vége! Nem tűrjük tovább! Nem engedjük tovább, hogy szeretett hazánkat, a Szentkorona nemzetét tovább gyalázzák hazaáruló hazug és szemforgató politikai bűnözők! Elég volt a munkanélküliségből, elég volt a megaláztatásokból, elég volt az embertelen kizsákmányolásból és elég volt a lelki nyomorból, melybe évek hosszú sora óta taszítanak bennünket.

Elég volt és ennek hangot adtunk! A hatalomnak ez persze nem tetszett, így július 4-én - gondolták - példát statuálnak és megfélemlítik azokat, akik a kizsákmányolt, megfélemlített emberek mellé álltak a legnehezebb pillanatokban is: a Magyar Gárdát! Tévedtek! Tévedtek, mert a hősöket nem lehet gázspray-vel, tonfával, bilinccsel, börtönnel megfélemlíteni! A felfegyverzett erőszakszervezetet fegyver nélkül, egymás iránti hűséggel, nemzetük szeretetével porba zúzták! A szeretet és hűség olyan erő, melyet lehetetlen megtörni, lehetetlen törvények útján eltörölni, lehetetlen bármekkora fegyveres, agymosott vicsorgó pribékhaddal visszafojtani!

Látva, részt véve a rendezvényeken, ez a hűség, ez a szeretet az, mely Magyarország, a magyar nemzet felemelkedéséhez, megújulásához vezető egyetlen út.

Magyar testvéreim! A parlamenti bársonyszékeket bitorlók és őket kiszolgáló pártok végnapjaiban soha nem látott módon tíz körömmel kaparnak, mert tudják: közeleg az elszámolás, elszámoltatás órája! Félnek és reszketnek! Aljas és hazug rágalmakkal támadnak mindent és mindenkit, akik nem az ő oldalukon állnak. Mindenekelőtt a Magyar Gárdát és a Jobbikot. Félnek attól, hogy mi nem félünk! Július 11. estéjén - látom magam előtt - ahogyan hajukat tépve, zsoldos jogászaikkal izzadva próbálnak hétfő reggelre magyarázatot és paragrafust keresni arra, hogy mit tegyenek az újjá alakult Magyar Gárdával, mit tegyenek a Jobbikkal!

Mindeközben lángoló szívek, mint megannyi meggyújtott fáklyák, a tegnapi nap után egész nemzetünknek viszik - visszük szét a tüzet, a hírt: Magyarország a magyaroké, nem adjuk hazánkat, nemzetünk felébredt és a nemzetárulóknak felelniük kell!

Isten óvja és vezesse Magyarországot!

Madarász Sándor
Jobbik Jászkiséri Szervezet elnöke

barikád.hu