Rendhagyó interjú Vona Gáborral a Jobbikot ért vádakról, titkokról, hazugságokról

Vona Gábor: a Jobbik a magyar társadalom elfogyott türelmének, dühének, reményének és élni akarásának a kreatúrájaA június 7-ei történelmi Jobbik siker óta a párt képviselői a médiában egyre több lehetőséget kapnak, hogy programjukról beszéljenek. Arra azonban itt és most nyílik lehetőség, hogy Vona Gábor azokról a pártot és személyét ért vádakról beszéljen, amelyektől hangos volt a sajtó a választási kampányban. Most tehát nem programról, hanem vádakról kérdeztünk. Válaszokat is kaptunk. Minden titokra fény derül.

- Most akkor van moszkvai belépője a Gazprom székházába vagy nincs?

- Egyetlen egyszer jártam Moszkvában, 2008 végén egy történelmi-politikai előadást tartottam egy értelmiségi kör számára Oroszország és Európa kapcsolatáról. Orosz politikussal még életemben egyszer sem találkoztam sem ott, sem itthon. A vád nyilván abból fakad, hogy nem rejtem véka alá a véleményemet az oroszokkal kapcsolatban. Nagy ország, nagy piac, nagyon közel. Nem teheti meg Magyarország, hogy csak azért, mert Washington és Brüsszel ezt adja parancsba, nem használja ki a magyar mezőgazdaság számára az orosz piacban rejlő hatalmas lehetőségeket.

- Akkor nem voltak guruló rubelek a Jobbik kampányában?

- A kampányunk költségeit nagyobbrészt a Harmadik út (MIÉP-Jobbik) 2006-os választási eredménye után járó állami támogatásból, valamint a pártot támogatók adományaiból fedeztük. A parlamenti pártok – bal- és jobboldal egyaránt – arról beszéltek hüledezve, hogy a Jobbik profi kampánya több százmillióba kerülhetett, de az egész összesen alig volt több, mint 30 millió forint. Századannyi plakátunk, szórólapunk és hirdetésünk volt, viszont nekünk nem kellett milliárdokat költeni arra, hogy a hazugságokat igazságnak tüntessük fel, mert mi eleve az igazat mondtuk, valamint több ezer aktivista segítette pusztán hazaszeretetből a kampány minden pillanatát. Tételesen el fogunk számolni a nyilvánosság előtt, és kíváncsian várom, hogy a többi párt követ-e majd bennünket. Azt tudom, hogy a Jobbiknak honnan volt pénze, de a többieknek honnan vannak még mindig milliárdjaik? Na, ez az, ami nagyon érdekel.

- Azt is hallani lehetett, hogy Morvai Krisztina és ön között megromlott a viszony.

- Értem én, hogy sokan szeretnék. De köszönjük szépen, mi nagyon jól tudunk együtt dolgozni. 2008 szeptembere óta vagyok Krisztinával napi munkakapcsolatban, átéltünk együtt számos lelkileg és adott esetekben fizikailag is kritikus helyzetet. Az ilyen pillanatokban, a reakciókból eldől, hogy két ember képes-e a közös munkára. Büszke vagyok, mert példaértékű volt, ahogy egy karakteres, határozott és hihetetlenül népszerű civil vezető és egy friss és erősödő párt összefogott a hazája megmentéséért.

- A suttogó propaganda szerint ön Marosán György unokája, nemrég vett telket Solymáron, sőt Csurka István szerint még szefárd zsidó is.

- Csurka szerint zsidó vagyok, egy cigány blogger szerint meg buzi. Ezzel ellentétben római katolikus paraszt családból származom, szép feleségem és tüneményes kisfiam van, akit nem örökbe fogadtuk, ha érti, mire gondolok… Egyébként azt szokták mondani: akire a közéletben legalább egyszer nem mondják, hogy zsidó vagy homoszexuális, az még nem ért el semmit. Valamit ezek szerint már letettem az asztalra. A Marosán dologra még reagálni sem kívánok, a családban még párttag sem volt soha. A solymári telek nagyon szép lenne, de a családom esténként egy budapesti hatodik emeleti lakásba vár haza.

- Viszont a Vona név nem az eredeti neve…

- Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem a születési nevem, viszont a vér szerinti. Apai nagyapám, Vona Gábor Erdélyben esett el a második világháborúban az oroszok ellen a Torda melletti harcok során. Egy Aranyosegerbegy nevű kis faluban temették el katonai sírban. Nagyanyám, Csabai Ilona egyedül maradt édesapámmal, majd évek múlva hozzáment egy Zázrivecz József nevű férfihoz. Az új férj édesapámat is a nevére vette, így lett ő Vona Lászlóból Zázrivecz László, én pedig születésemkor Zázrivecz Gábor. Az érettségimet még ezen a néven szereztem, de amint nagykorú lettem – a család támogatása mellett és édesapám nagy örömére – visszavettem a vér szerinti nevemet hősi halált halt nagyapám emlékére. Sajnálom, hogy nem ismerhettem őt.

- A Jobbik az MSZP kreatúrája?

- A Fidesz szerint. Az MSZP szerint meg a Fideszé. Csurka István szerint a Moszadé. A Moszad még egyelőre nem nyilatkozott. A viccet félretéve, az az igazság, hogy mindenki magából indul ki. Mivel az elmúlt évtizedekben ezeket a pártokat valakik létrehozták, ezért ők el sem tudják elképzelni, hogy valakit nem kitaláltak, hanem egyszerűen elfogyott a türelme és úgy döntött, hogy a saját kezébe veszi a sorsát. A magyar földből nőttünk ki, talán az utolsó utáni pillanatban.

- Idős fideszes nagymamák szerint önök állandóan szidják a Fideszt…

- Sajnálom, ha szegények így látják. Megvan a véleményünk a polgári-liberális párt vezetőiről, de ha lehet, inkább nem beszélünk róluk, hanem csináljuk a saját dolgunkat. Vannak viszont olyan helyzetek, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A különbség az, hogy egy párt kritizálja a másik politikáját, mert azt rossznak tartja, ez az amit mi teszünk, vagy pedig hazugságokat és alaptalan rágalmakat terjeszt róla, ez az, amit például Kövér László tett a kampánykörútjai során. Az előző tisztességes versenyszellemből, az utóbbi alattomos féltékenységből fakad.

(Az interjú megjelent a Barikád magazin júliusi számában. Az augusztusi Barikád szombattól lesz kapható az újságárusoknál)

barikád.hu