Borbély Zsolt Attila: Hamis törésvonalak (3. rész)

5. A Székely Önkormányzati Tanács gyűlésének kérdése

A Székely Nemzeti tanács ez év elején meghirdette, hogy a székely önkormányzatoknak meg kellene alakítani egy közös testületet. (1994-ben volt egy ilyen jellegű gyűlés a Felvidéken, de ennek sajnos nem volt azóta sem folytatása, sőt, a felvidéki magyar politika azóta teljesen elfordult az autonómiától.) Az ötletet felkarolta az EMEF-en belül az EMNT delegációja és az SZNT-vel egyeztetve sikerült elérnie, hogy az RMDSZ partner legyen e gyűlés összehívásában és egy erős, a székelyföldi területi autonómiára vonatkozó elvi nyilatkozat elfogadásában.

Izsák Balázs, az SZNT elnöke az ötletgazda jogán maga kívánta e gyűlés összehívni, aminek hangot is adott a sajtóban, mire az RMDSZ visszakozott. Egy ideális világban persze, hogy a Székely Nemzeti Tanács lenne hivatott keretet biztosítani a székely parlament funkciójának ellátásra is képes testületnek. S persze, hogy ez nem egy egyszeri gyűlés kellene legyen, hanem egy folytatólagosan ülésező testület, melyet akár havonta is egybe lehetne hívni. De ha most a voksok többségét egyelőre birtokló s mindeddig mindenféle helyzetteremtő autonomista lépést szabotáló RMDSZ ebbe presztízs-okokból nem hajlandó belemenni, akkor felvetődik a kérdés, hogy mi a cél: bebizonyítani az RMDSZ-ről, (melyről egyébként sokkal súlyosabb dolgok is bebizonyosultak az elmúlt húsz évben, de attól még választói törzsgárdája megmaradt), hogy presztízs-szempontokból képes az önkormányzati nagygyűlés projectjét sutba dobni, vagy az, hogy ország-világ előtt végre valahára egy közjogi relevanciájú testület kimondja: igenis Székelyföldnek joga és igénye van a területi autonómiára? Csak remélni lehet, hogy a szeptember 5-re tervezett gyűlés nem fog megbukni a csoport-taktikázgatáson.

6. Perspektívák

Ahhoz, hogy az erdélyi magyar autonómiának megvalósulási esélye legyen, mindenekelőtt a nemzeti oldalnak rendezni kellene sorait. Az MPP elnökének vissza kellene térni a törvényesség és az alapszabályzatszerűség útjára, az SZNT jó lenne, ha mobilizálna magában egy kis taktikai érzéket. Mert szép dolog az elvi intranzigencia, de néha kontra-produktív is lehet. Az EMNT-nek pedig rendezni kellene viszonyát az SZNT-vel s tetszik, nem tetszik, ha konszolidálódnak a román bíróság döntése nyomán az MPP-n belül viszonyok, akkor annak vezetésével is le kell ülni tárgyalni.

Az RMDSZ további politizálásnak szempontjából döntő lehet az, hogy az elnökválasztás nyomán módosult politikai erőtérben meghívhatják a kormányba. A jelenlegi nagykoalíció minden bizonnyal borulni fog, ha a két nagy erőcsoport valamelyikének jelöltje, azaz Geoana vagy Basescu győz. Ebben az esetben pedig szükség lehet az RMDSZ voksaira a parlamenti többség megszilárdításához. Az RMDSZ pedig sajnos 1996 óta elég sokszor bizonyítékát adta annak, hogy a hatalomért elvi síkon lényegében bármire képes. Hitelesíteni nemzetközi szinten a magyarellenes hatalmat, egyetlen lépest sem tenni az autonomista önépítkezés terén, hallgatni, mint a csuka a parlamentben és nemzetközi porondon a legfontosabb követeléseink vonatkozásában.

Az erdélyi magyar autonómia ügyében csak abban az esetben mutatkozik némi halvány remény a továbblépésre, ha az RMDSZ nem lesz ismét kormánytényező, és ha a nemzeti oldal szerveződései nem egymás ellen, hanem a közös célért dolgoznak eltüntetve a hamis törésvonalakat. Nem egy megvalósulással kecsegtető feltételrendszer, de mi másban bízhatunk?

Borbély Zsolt Attila

Az írás hó végén megjelenik a KAPU c. folyóiratban.

barikád.hu