Valaki Morvai Krisztinán tűnődött, Borbély Zsolt Attila pedig reagált rá...

Tűnődöm Morvai Krisztinán

Nemcsak azért nem írhatom le, hogy Magyarország éles szélsőjobbra fordulását sem tartom lehetetlennek, mert ez politikailag nem korrekt gondolat.

De hát nem tartom képtelenségnek, és csak azért nem tiltakozom elég hevesen, mert gyáva vagyok. Valamint azért nem tiltakozom, mert hátha a fasizmus és náciság térnyerése lehetőségének kimondásával megkönnyítem e tétel megvalósulását.

E pillanatig a sovén gyűlölködéssel szinte senki nem szállt szembe azok közül a nem baloldali, nem veszélyeztetett polgárok, értelmiségiek közül, akik szerint a náci eszme és gyakorlat összeegyeztethetetlen akár csak a gentlemanlike magatartással. A kereszténységgel pláne. Mindig csak a harcosok, a virtuálisan érintettek, a sértett baloldaliak, a végzetesen eltökélt humanisták, a származásuktól függetlenül szenvedélyesen eltökéltek, az e-viták tiltakoznak, akik nem voltak baloldaliak, nem zsidók, csak elszánt humanisták. És azok, akiknek ez, s az elkövetkezők előérzete a vérükben, a reflexeikben van. Megérzik a halálos veszélyt, kiolvassák egy gúnyos mosolyból is.

Nem egészen értem, hogy Morvai Krisztinát, akit származása, házassága, gyermekeinek „vér szerinti” eredete, jogi végzettsége nem predesztinálna effajta dühödt szélsőjobboldaliságra (amelyből kiharsannak a múlt századi, legvadabb antiszemitizmus felhangjai) – milyen élmények hatására töltődött fel ilyen túladagolt, vad jobboldalisággal, és állandóan leckézteti az egész országot. Nem hihető, hogy pusztán azért, mert miután letelt a mandátuma egy nemzetközi jogi testületben, amelyben sokan őszintén méltatták teljesítményét, mégsem az övét hosszabbították meg, hanem valaki másét, épp egy zsidó hölgyét, aki tehát nem sokban különbözött tőle. Egy ilyen karrier-sérülést ennyire életre szóló aránytalansággal kompenzálni, s egy országot föllármázni jobboldali ökölrázással – ez megdöbbentő. Ha igaz, amit a világhálón olvashattunk, hogy édesanyját eredetileg Schwartz Klárának hívták, és nem német (esetleg sváb) volt, akkor Morvai Krisztina antiszemita felhangjaiban talán öngyűlölet is sikoltozhat. Jó, rendben, szabad sikoltozni. De a magyar történelmet karrier-sértettségből, merő kompenzálásból szinte kisiklatni – hát ez felelőtlen túlzás.

Vigasztalásul Nyerges Andrást olvasom rendszeresen, mert olyan bolygóról tudósít, amelyet sokan szégyenből, szépítésből, téves tapintatból elhallgatnak. Az ő révén lassanként mélyebben értem meg a magyar zsidógyűlölet száz árnyalatát. A Morvai Krisztináét még nem.

(2009. október 21.)

Bodor Pál
nyugatijelen.com

Borbély Zsolt Attila reagálása a cikkre:

Ki a szélsőséges?

Bevallom, nem örvendtem, amikor azt láttam, hogy Bodor Pálnak rovata nyílik térségünk egyetlen magyar nyelvű napilapjában, a Nyugati Jelenben.

Nem örvendtem, mert bár Bodor Pálnak volt egy igen tisztességes hangvételű alkotói korszaka, amikor a kommunizmusból már kiábrándulva, Magyarországon élő erdélyi emigránsként a nemzeti felelősség hangján szólalt meg a rendszerváltás előtt, az első szabad választás után hamar lecsatlakozott a balliberális oldalhoz és annak apologétája lett. A baloldali hevület pedig odáig vitte, hogy az ország tönkretételéért, kiárusításáért, gyarmati sorba taszításáért, továbbá egyszerű polgárok százainak megalázásáért, megnyomorításáért és megkínzásáért felelős Gyurcsány Ferencet dicsőítette nemrégiben is. Mindezen túl volt már alkalmam vitatkozni is vele, több mint tíz évvel ezelőtt, és megtapasztaltam, hogy érvek helyett minősítéseket, rágalmakat és megbélyegzéseket használ.

Akárcsak 2009. október 22-i jegyzetében. Mert sejthető volt, hogy előbb-utóbb megannyi érdektelen és ártatlan személyes vallomás után belemártja pennáját azokba, akik ma Magyarországon egyedül képviselik az önálló magyar politikát, a globalizmussal való szembeszegülést. De nézzük csak, melyek Bodor Pálnak a fő állításai az említett cikkben! Morvai Krisztina zsidó. (Erre három helyen is utal cikkében, nem tudom, mi lenne, ha ezt nem egy olyan publicista tenné, aki nem zsidó származású. Úgy látszik a származásra célozgatni csak kiválasztottaknak lehet úgy, hogy közben megőrizzék szalonképességüket.) Morvai Krisztina továbbá antiszemita és szélsőjobboldali.

Bodor Pál azt a tényt, hogy egy többgyermekes családanya s nem mellesleg jogvédő harcos, megtapasztalva, hogy Gyurcsány Ferenc rendőregyenruhába bújtatott pribékjei ártatlan, békés emberekre támadnak, lovasrohamot vezényelnek egy törvényes tüntetés részvevői, többek között idősek, gyermekek és nők ellen, szemeket lőnek ki szántszándékkal, a megtámadottak oldalára áll, kompenzálásnak, karrier-frusztrációnak tudja be. Miközben a helyzet az, hogy Morvai Krisztina csak levonta a megfelelő következtetést: azok mellé állt, akik a 2006. október 23-i gyalázatot helyén kezelték, vagyis megfelelően exponálták, s a magyar demokrácia válságával hozták összefüggésbe. Akkor a baloldali sajtó elsöprő többsége bagatellizálni igyekezett a történteket, túlkapásokról beszélt ott, ahol szabályos, államilag irányított rendőrterror zajlott. A bíróság gyorsított eljárásban ítélt el sorozatban ártatlan embereket a rendőrvadállatok hamis vallomásai alapján. A balliberális politikusok élükön az emberi jogokra szólamszinten oly érzékeny SZDSZ elnökével élcelődtek a bántalmazottakon, közöttük a parlamenti igazolványát a rendőröknek felmutató, majd ezt követően eszméletlenre vert Révész Máriuszon is. A Fidesz elítélte ezeket a megnyilvánulásokat, képviselői ismételten felszólaltak ellene, támogatta a valódi tényfeltárást, de messze nem azzal az intenzitással, ami elvárható lett volna. Vélhető, hogy a nagy magyar középpárt társadalmi szerepét betölteni igyekvő politikai szerveződés nem akart összemosódni a nemzeti radikális erőkkel.

Morvai tehát azok mellé állt, akik küzdelmében természetes szövetségesei voltak. Ebben pedig esetleges zsidó származása teljesen mellékes, zsidó embernek éppen úgy lehet igazságérzete, politikai tisztánlátása és empátiája, mint egy kereszténynek. A felekezethez tartozás nem kellene akadálya legyen annak, hogy az azonos felekezetűek hibáit, bűneit nyilvánosan felfedjük. Abban, hogy Morvai Krisztina a Magyarországon tapasztalható izraeli térfoglalásban veszélyt lát, nem „öngyűlöletet” kell felfedezni, hanem történelemismeretet, bátorságot és valóságérzéket. Izrael maga is felvásárlás útján jött létre. Márpedig ma Magyarországon is ez zajlik, Izrael állam elnökének iránymutatásával és elismerésével. Érdemes elolvasni Simon Perez sokat vitatott beszédét Manhattan, Lengyelország és Magyarország felvásárlásáról, s a kontextusból világosan kitűnik, hogy ez nem elszólás volt, hanem programadás a gazdasági csúcsvezetők előtt, akik a felvásárlást végre kell hajtsák. El kellene felejteni végre azt a baloldali sajtó által terjesztett hazugságot, hogy aki Izrael állam politikáját bírálja, az antiszemita. Antiszemita az, aki származás szerint viszonyul emberekhez, aki hátrányban részesít, vagy részesítene valakit vagy valakiket, csak azért mert zsidó(k). Morvai Krisztina egyik fő harcostársa a jogvédő küzdelemben a rendőrök által három évvel ezelőtt megvert, zsidóságát mindenkoron nyíltan vállaló Reiner Péter. Akkor meg miről beszélünk?

Illene továbbá elfelejteni az állandó szélsőségesezést, fasisztázást és nácizást is. Mire alapozza Bodor Pál a Jobbik szélsőjobboldalinak bélyegzését? Arra, hogy mások ugyanezt teszik? Az igazság nem népszavazás kérdése, és főleg nem az egy táborba tartozó tollforgatók programszerű rágalmazásának kérdése. Ha tárgyszerűek akarunk maradni, akkor a politikai szélsőséget a politikai erőszakkal, valamint a faji politikai megkülönböztetéssel kell összefüggésbe hozni. Az, aki alkotmányos, törvényes, mindenkire egyformán érvényes(!) megoldásokban gondolkodik, akinek megnyilvánulásai nem mutatnak az erőszak irányába, nem lehet szélsőséges. A Magyar Gárda mindeddig csak megvédett embereket, olyan embereket, akiket az állam nem volt képes megvédeni, habár kötelessége lett volna, sírokat ápolt, árvizek és más természeti katasztrófák elhárításában segédkezett. Akkor mitől szélsőséges ez a szervezet, mely kétségkívül közel áll a Jobbikhoz? Nem állítom viszont, hogy ma Magyarországon ne létezne valódi politikai szélsőség. Ha Bodor Pál szélsőségesező indulatában a rendőrséget politikai rendőrségként használó, s az erőszakot gátlástalanul és ismételten politikai alapon alkalmazó MSZP-t és e pártot mindenben fedező SZDSZ-t nevezné szélsőségesnek, nos, azzal már nehéz lenne vitatkozni…

Végezetül még annyit: sajnálatos, hogy Bodor Pál kritikátlanul átveszi a balliberális sajtó rágalmait, sajnálatos, hogy forgalmazza azokat és felettébb sajnálatos, hogy ezt a mi újságunkban teszi. Jobban tenné, ha az írásra eddig apropót adó temesvári emlékeinél, a pletyka társadalmi jelenségénél vagy a bicikligumi szelelésénél maradna.

(2009. október 23.)

Borbély Zsolt Attila
nyugatijelen.com