Ez a trendi? A neoliberális média drogosokká tette a fiatalokat + interjú a toxikológus főorvossal

Hazánkban az utóbbi években, évtizedekben a különböző formájú kábítószerek és származékaik nagymértékben elterjedtek, különösen a fiatalság körében (felsőoktatási intézmények, középiskolák, stb.). Ennek okai igen szerteágazóak. Az egyik oka, hogy a neoliberális média térnyerésének köszönhetően a drogok kártékony hatása nem kerül bemutatásra a lakosság számára. A fiataloknak szóló orgánumok elfogadható, sőt kimondottan divatos szernek állítják be a tudatmódosítókat. A másik oka, hogy az „oktatási reform” és a túldimenzionált individualizmus miatt a fiatalság egyre nagyobb önállóságot élvez.

A média hatására a fiatalság erkölcsi és szellemi ítélőképessége megromlott, amelyhez hozzájárult a baráti társaság nem mindig építő jellege és a családi közösség identitásformáló szerepének jelentős csökkenése is. A problémát tovább nehezíti, hogy a fiatalság nevelésében szerepet játszó pedagógusok jogai és lehetőségei jelentősen beszűkültek A kábítószerfogyasztás szoros összefüggést mutat különböző bűncselekmények elterjedésével, amelynek intő példái figyelhetőek meg az USA és Európa bizonyos országaiban, ahol ezen szerek fogyasztása ijesztő mértéket mutat. A kábítószer hatására az egyén elveszti a józan ítélőképességét, és a gondolkodása jelentősen beszűkül. A kábítószer veszélye magában hordozza a súlyos fertőző megbetegedések kialakulásának veszélyét, pl. AIDS, hepatitis, amelyek a közös tűhasználat által terjednek el. Becslések szerint jelenleg a drogfüggők száma 30-50 ezerre, a rendszeres fogyasztóké 80-100 ezerre tehető, és 300-400 ezer lehet azok száma, akik már kipróbálták a kábítószert. Hétvégi szórakozás során mintegy 100-150 ezer fiatal fogyaszt alkalomszerűen kábítószert. Sajnos a fiatalok körében fogyasztása növekvő tendenciát mutat.

"Kábítószer minden olyan anyag, amely a fogékony biológiai struktúrák ingerléséhez vezet, amelynek fogyasztása tiltott, vagy a nem tiltott anyagok közül, amelyek fogyasztása veszélyes, visszaélésre alkalmas vagy deviáns." (Egészségügyi Világszervezet). A drog veszélye a dependencián (függőség) keresztül valósul meg. Hosszú távú használatával felborítja a testi-lelki egyensúlyt, a hangulat színezetének megváltozását, és súlyos személyiségzavart alakít ki. A drogok kombinálása más szerekkel (politoxikománia) a szer hatását és mellékhatását erősebbé és veszélyesebbé teszi.

A drogok többféle mérgezési hatást váltanak ki: heveny kábítószerhatás és mérgezés, és a megvonásos tünetegyüttes, amely az életet közvetlenül veszélyeztető állapotnak tekinthető. Kijelenthető, hogy valamennyi drog hosszan tartó alkalmazása súlyos pszichikai és testi elváltozásokhoz, leépüléshez vezethet, amely sok esetben visszafordíthatatlanná válhat.

A drogokat alapvetően két nagy csoportba lehet sorolni: könnyű- és kemény drogok.

Kemény drogokon azokat az anyagokat értjük, amelyek már egyszeri használat során is nagyfokú függőséghez vezetnek (pl. heroin), és jelentős egészségkárosodást okoznak. A könnyű vagy lágy drogok, amelyek közvetlenül az életet nem veszélyeztetik, viszont hosszú távon súlyos betegségeket eredményezhetnek (pl. marihuána) A két csoport viszont szoros összefüggést mutathat egymással. A könnyű drogokat a kemény drogok előszobájának is szokták nevezni.

A kábítószer használata és a vele kapcsolatos tényezők komplex problémát jelentenek a társadalomnak. Leszoktatása feltétlenül orvosi felügyeletet igényel. A leszoktatás nemcsak a függőség megszüntetéséből, hanem a függőség során kialakult viselkedés- és gondolkodászavarok, és egyéb kísérőjelenségek kezeléséből áll. Az eredmény a legtöbb estben kétséges, és sajnálatos módon igen magas a visszaesések száma (meghaladja az 90%-ot is). További gondot okoz, hogy a drogfüggő (elsősorban fiatalabb korosztály) képtelen ellátni munkáját, családi kötelezettségeit elhanyagolja, sőt negatívan befolyásolja, és mivel a személyisége eltorzul, bűntényeket követhet el a szer hatása alatt, vagy annak érdekében. A társadalomra a drogfüggő tehát komoly orvosi, erkölcsi, és anyagi terhet is jelent. Összefoglalva tehát a tudatmódosító szereket - a szakmai és emberi szempontok alapján - nem kellene legalizálni.

Amphetaminszármazékok (Stimulánsok, gyorsítók): ebbe a csoportba tartoznak, az un. diszkódrogok, a speed, és az extasi. Elsősorban tabletta formában kerülnek forgalomba, néha por alakban is. Ezek a fiatalság körében a legelterjedtebb drogok, melyek hatására egy emelkedett hangulati szint, intenzív vizuális élmény alakul ki, amelyek viszont a koncentráció zavarával, beszűkült ítéletalkotással, agresszivitással, félelemmel és depresszióval párosulhat. Túladagolása következtében szívinfarktus, agyvérzés léphet fel, amelyet már egy-két tabletta is kiválthat. Életveszélyes állapot alakulhat ki a testhőmérséklet és a szívműködés drámai emelkedése miatt. A hosszan tartó alkalmazásának következtében visszafordíthatatlan központi idegrendszeri, és belső szervi károsodások alakulhatnak ki: pánikzavar, paranoid pszichózis, máj- és veseelégtelenség.

Hallucinogének: legfontosabb képviselője az LSD, amely folyadék, kapszula vagy bélyeg formájában kerül forgalomba. Hatásai egy órán belül jelentkeznek, amelyek a térérzék elvesztése, pánikbetegséget, tudatzavart, öngyilkosságot válhat ki. Túladagolása súlyos személyiségzavart, dühkitörést okozhat. További gondot okozhat, hogy igen erős függőséggel járhat, amelyről a leszoktatás nehéz feladatot jelent.

Cannabis-származékok: a hasist, marihuánát a cannabis nevű növény leveleiből vagy szárából állítják elő. Hatására a tudat megváltozik, feldobottság, az érzékelés, gondolkodás eltorzulása, nevetéskényszer, látomások jelentkezhetnek, amely súlyos pszichózishoz vezethet. Igen erős pszichikai függőség alakulhat ki. Szájon át történő, vagy vénás alkalmazásai során hányinger, hányás következhet be, súlyos, életveszélyes állapot, a szív- és vérnyomás elváltozása, később pedig légzési elégtelenség, és kómás állapot léphet fel.

Kokainszármazékok: kokain, crack. Az előbbi por alakban, míg az utóbbi kristályként kerül forgalomba. A kokain hatására megnő a szellemi és fizikai teljesítőképesség, euforikus állapot léphet fel, amelyet viszont depresszió, levertség, agresszivitás követ. Túladagolása szívhalált okozhat, erős függőséggel jár. A crack a legalattomosabb és legveszélyesebb kábítószer. Már kis adagban történő alkalmazása is halállal végződhet agyvérzés vagy szívinfarktus következtében. Kezdetben egy igen euforikus állapotot okoz, rendszeres használata testi és szellemi leépülést, a gondolkodás elvesztését, agresszivitást és egy torzult személyiséget hoz létre. A beteg bármire képes a napi adagja megszerzése érdekében. Csaknem lehetetlen a leszokás róla (elviselhetetlen elvonási tünetek), erősebb függőséget okozhat, mint a heroin.

Ópium és származékaik: morfium, heroin és egyéb vegyületek. A heroin kb. 6-szor erősebb a morfiumnál. A mák gubójából készítik, és ipari eljárás során változtatják meg, tisztítják. Eufóriát, a világtól való elszakadást, álomvilágot alakít ki. Sajátságos túladagolási tünetei a pupillák szűkülése (tűhegypupilla), eszméletlenség és súlyos légzésbénulás lehetnek, amely halállal végződhet. A leszokás igen nehéz a súlyos elvonási tünetek miatt, amelyeket hasmenés, remegés, idegesség, és elviselhetetlen fizikai fájdalom jellemez.

Abúzus: a pszichés működésre ható szerek túlzott mértékű használata, mely súlyos egészségkárosodást okozhat.

Megvonási tünetek: erős nyugtalanság, izzadás, nyálfolyás, hasmenés, pulzus-szaporulat, szédülés, vérnyomás csökkenés, fokozott ingerlékenység, és depresszió. A szervezet megpróbálja kompenzálni a megvonásos tüneteket, amelyek mértéke szertől, egyéntől, és a használat idejétől függ. Orvosi ellenőrzés szükséges, mert az elvonás súlyos, életveszélyes állapotokkal járhat.

Addikció: rászokás a szerre. A szer elhagyása után röviddel olyan anyagcsere változások léphetnek fel, amely arra készteti a beteget, hogy minden eszközzel ismét használja az adott kábítószert

Tolerancia: A szedett drogból az ugyanazon hatás eléréséhez egyre nagyobb adagra van szüksége a függőnek.

Receptor: Ingerfelfogó része a sejteknek, amelyekhez a különböző kémiai anyagok hozzákötődve hatást váltanak ki. Ha a továbbiakban ezen receptorok nem kapják meg az őket ingerlő szert, ingerhiány alakul ki, amely az elvonási tünetekben nyilvánul meg, amik súlyos, gyakran életveszélyes következményekkel járnak.

Dependencia: függőség.

V.J.
barikád.hu

Parti drogok, nyerőgépek, alkohol és dohányzás. Mind óriási üzletek és miközben a kormány azon fáradozik, hogy kaszinó-megakomplexumokat emeltessen, drogliberalizációs javaslatokat karoljon fel, a magyar emberek jó része a kilátástalanság és jövőkép-nélküliség elől káros függőségekbe zuhan. A barikád magazin riportere Dr. Zacher Gábor toxikológus főorvost kérdezte a hazai állapotokról.

A statisztikák és a híradások is jelzik, sugallják, hogy Magyarországon elharapóztak a szenvedélybetegségek. Alkohol,- és drogfüggőség, dohányzás, depresszió, szekták és öngyilkosságok – miért lett hazánk ilyen embersüllyesztő?

Talán az embersüllyesztő kifejezés durva, és a szekták említése nem különösebben indokolt e jelenségkörben, de tény, hogy ma Magyarországon a gazdasági krízis mellett erkölcsi és példakép válság is van. A statisztikák jobbak ugyan, mint a ’70-es években, de egyszersmind új szenvedélybetegségek is megjelentek. A rendszerváltásnak nevezett dolog előtt jellemző szenvedélybetegségek voltak elsősorban az alkohol-, és a nikotinfüggőség, de ezeket sem vettük annyira komolyan, mint manapság. Napjainkban már beszélünk kávéfüggőségről, edzésfüggőségről, sőt evésfüggőségről is. Az elmúlt években terjedt el az internetfüggőség, valamint a játékfüggőség – és itt nemcsak a loviról kell beszélnünk, amely már korábban is ismert szenvedély volt. A 16-20 évesek körében a számítógépes játékok oly annyira népszerűek, hogy egy hétvégén akár aktív 40 óra „gépezésről” is beszélhetünk.

Mi a függőség?

Az, ami átalakítja az értékrendemet. Fontos elmondanom, hogy ez nem feltétlenül felismerhető a környezet számára, nem mindig kísérik családi veszekedések vagy a munkahely és az egzisztencia elvesztése. Akkor beszélhetünk függőségről, ha a szóban forgó magatartás iránt, annak hiányában sóvárgás lép fel. Ha nem elégíti ki a függő a sóvárgását, akkor testi és/vagy pszichés elvonási tünetek jelentkeznek (feszültség, rossz közérzet). Mégis, a függőség, az élettel járó egyéni szokásrendszerek mindenkinél eltérőek, ezért ki merem jelenteni: 10 millió függő országa vagyunk.

Beszéljünk akkor a káros függésekről!

A könnyű örömszerzés a mai világban felértékelődik: míg a munka által szerzett örömért, az alkotás öröméért sokat kell dolgozni, és hosszabb távon jelentkezik az öröm, addig egy spanglit, egy tablettát pár száz forintért be lehet szerezni, és mintegy gombnyomásra, pár órára teljesen kizárható a külvilág minden nyűgével és bajával. A gyógyszerfüggőség ennek egy rejtettebb formája. A „leszarom-tabletta” szedése a nőkre jellemző, hiszen a pszchoszociális gettóból nagyon nehéz kitörni. Ezért az ember nyugtatókhoz, antidepresszánsokhoz nyúl, amelyektől betompul, és nem érzi a problémát. De a gond, ami a menekülést kiváltja, ettől még nem oldódik meg. Mégis, az ember azt hiszi, jó a gyógyszer, amihez tolerancia (hozzászokás) alakul ki, és növeli az adagot. A dolog hátulütője, és ezért mondtam, hogy kevéssé látható, hogy a gyógyszerfüggő nem kriminalizálódik. A nőknél ráadásul rejtettebb az alkoholfüggőség is, pedig ugyanannyi alkoholista nő van, mint férfi. A nők függése kevésbé demonstratív, mert nem a kocsmába járnak inni, hanem a spájzba, titokban.

Van-e ehhez köze a társadalmi környezetnek? Kiből lesz függő?

A függésre való hajlam genetikailag örökölhető, de az ember sokat tud rajta módosítani. Azonban nem ezt segíti a jelenlegi társadalmi-politikai helyzet, amely jót tesz a könnyű örömszerzés lehetőségeinek. Ma a társadalom nem tud mit kínálni a pályakezdőknek, a fiatalok jövőképét nem erősíti semmi. Ráadásul a közvetlen környezeti minták is ezt a tendenciát erősítik: a szociális minta és a kortárs csoport minta. Otthon az apuka deviancia-prevenciós taktikája a következő: „Amíg az én kenyeremet eszed, addig itt nem lesz cigi, nem lesz pia, nem lesz drog!” – majd leül a TV elé, mert napi három órát néz TV-t, kezdődik a kedvenc sorozata, mert sorozatfüggő. Rágyújt egy cigarettára, mert volt némi feszültség, és szól a feleségének, hogy „Hozd, fiam a sörömet!”… Az elsős középiskolások számára pedig ezt a mintát erősítik a negyedikesek, aki isznak, bagóznak, drogoznak, de mégis ők az istenek, a példaképek. A kiskamasz része akar lenni ennek a társadalomnak, nem akar kilógni, és amit otthon mondanak, az nem számít.

Mi lehet a megoldás? Hogyan lehet kitörni ebből a folyamatrendszerből?

Egyszerűen merni kell nemet mondani. A politika felelőssége az is, hogy erősítse egyszerre az individuumot és a közösségeket. Oda kell figyelni otthonunkra, mert az otthoni értékrend az elsődleges, amit otthonról hozunk, meghatároz minket.

Támogatja a drogliberalizáció bárminemű formáját?

Nem. És itt nem a dekriminalizációról beszélek. Hiszem, hogy azok a politikusok, politikai erők, amelyek az elkövetkező években Magyarországot irányítják – gondolok itt az MSZP-re, a Fideszre és a Jobbikra – sem fogják támogatni.

J.L.

Az interjú megjelent a Barikád magazin októberi számában. A legfrissebb számot november 14-től keresse az újságárusoknál!