Imre Kertész és a magyarság

Ágoston Balázs, a nemzeti közírás egyik legjobbja, bekerült egy sajátos, az interneten is megnyilvánuló társaság adatbázisába, mint antiszemita módon megnyilvánuló tollforgató. Az indoklás többek között az volt, hogy Kertész Imre nevét Imre Kertészként írta, s mint az általuk antiszemitának vélt megnyilvánulásokat gyűjtögető honlap szerkesztői is rámutattak, ezzel arra utalt burkoltan, hogy Kertész Imrét nem tartja a magyar nemzet tagjának. Furcsa, hogy ezt épp egy baloldali-liberális ihletettségű társaság művelte, holott a liberálisok mindkoron fontos alapértéknek tartották a szabad identitásválasztás jogát.

Kertész Imre nem egy esetben fogalmazta meg teljesen explicit módon, hogy ő nem része a magyar nemzet szolidaritási kötelékének, legutóbb az elhíresült Welt interjúban utalt erre. Az, hogy ebben a beszélgetésben ismételten antiszemitizmussal, kirekesztéssel rágalmazza szülőhazáját és azt hazudja, hogy a szélsőjobboldal a hangadó a magyar közéletben, az már a baloldal részéről megszokott, elkoptatott, komolyan-vehetetlen, unalmas sablonszöveg. De nézzük azt, hogy mit mond Kertész saját etnikai-nemzeti hovatartozásáról: „Én az európai kultúra terméke vagyok. Egy dekadens, ha így akarja. Egy gyökértelen. Ne kössön engem Magyarországhoz. (…) A faji és a nemzeti hovatartozás számomra nem érvényes.” Kevés dolog annyira nyilvánvaló, mint az, hogy ha a liberálisok által is előszeretettel idézett Ernest Renannal együtt elfogadjuk, hogy a nemzet mindennapos népszavazás, akkor Kertész Imréről tudhatjuk, hogy ő, mint a kérdésben nem érintett „világpolgár” „otthon marad”, „nem szavaz”.

Nem antiszemitizmus, hogy elfogadjuk Kertész Imre elhatárolódását az általa náciként megbélyegzett magyar nemzettől. Mi több, őt „magyar” Nobel-díjasként hirdetni olyan, mint amikor a bukaresti Magazinul folyóirat arról adott hírt a nyolcvanas évek legelején, hogy az első tibeti-angol szótárat „a román Alexandru Sama” (értsd Kőrösi Csoma Sándor) állította össze. Szerencsére a magyar történelem adott nekünk elég szellemi nagyságot ahhoz, hogy ne ácsingózzunk mások prominenseire, s ha Kertész Imre kikéri magának azt, hogy őt egy riporter a Magyarországhoz kösse, akkor ezt nyugodtan tiszteletben tarthatjuk, nem leszünk ezzel szegényebbek.

Borbély Zsolt Attila

(A cikk megjelent a Székely Hírmondóban.)

barikád.hu