"A rendszerváltás után minden pártot a média épített fel"

Furkó Zoltán évtizedeket töltött el a közszolgálati televízióban és rádióban. Irodalomtörténész és egyetemi tanár, a Vasárnapi Újság egykori felelős szerkesztője. Horváth Ádám a "rendszerváltás" utáni médiavilágról és a már most megindult pártpolitikai helyezkedésekről beszélgetett vele a Barikád magazin előző havi számában.

-Nagyon banális és költői a kérdésem, de az úgynevezett "rendszerváltáskor" történt-e a magyar médiában is rendszerváltás?

-Attól függ, kinek a szemszögéből nézzük. Akik az akkori és a mai rendszer haszonélvezői, nyilván volt egy rendszerváltás, ami nekik annyiban ki is merült, hogy továbbra is lehet mérsékelt tehetséggel vagyonokat keresni és felhalmozni. Akik viszont a mai napig az objektív tájékoztatás hívei és ilyen kommunikációra is vágynak, természetesen nem. A rádiónak a Horthy-rendszerből adódóan nagyon komoly szakmai múltja volt, kezdetben a televíziózás is erre támaszkodott. A tévénél sokan voltak akik komolyan folytatni akarták ezt a szakmai munkát. Az úgynevezett rendszerváltáskor az MTV-ben volt a legerősebb MDF-frakció. Az addig többnyire párton kívüli műsorkészítők és műszaki emberek a változás reményében léptek be. Ha ez a mag együtt marad, lehetett volna valódi rendszerváltás, de beépített ügynökök szétbomlasztották, majd a szervezet fel is oszlott.

-Ugorjunk az időben. Legközelebb a Fidesz-kormánynak volt lehetősége a média megtisztítására.

- 1999-ben tömeges elbocsátások történtek a Magyar Televíziónál, a volt MDF-esek közül sokan kaptak felmondóleveleket, csakhogy ekkor már a Fidesz postázta ki azokat. A háttérben működő személyi és pártpolitikai tényezők rejtettebbek, mint azt sokan gondolnánk. A Fidesz akciója amúgy is szakmai csapás volt (végleg felszámolták például a televíziós játékokat készítő szerkesztőségeket). A felfordulás sok száz millióba került de érdemleges szakemberek nem jöttek, csak a klientúra kreatúrái, hangos menedzserek. Akik először megilletődtek a hely légkörétől, de másnap már úgy gondolták ők mindenkinél többet tudnak. Komoly technikai műhelymunka helyett pártkatonákat vagy máshol bukott közszereplőket ültettek be, mondják a bennmaradt régi hozzáértő kollegák.. A székházakat már akkor elkezdték eladni. Irányított politikai csapásnak lehet nevezni, ami akkor történt.

-A rádióban is hasonló folyamtok játszódtak le?

-Csúcs László annak idején gazdaságilag rendbe szedte a rádiót, majd Boross Péter még a Horn-kormány hatalomra jutása előtt leváltotta Csúcsot. Azóta ott is eluralkodott a menedzser-szemlélet, a rádiós műhelyek megszűntek, rádiójátékok nem készültek, mára pedig a közszolgálati rádiót tudatosan elkommerszesítették. Ott tartunk, hogy beszédhibás tévés műsorvezetőket ültetnek be a mikrofon elé ,és rádiós pozícióba.

-A Sláger és a Danubius kiiktatása illeszkedik ebbe a képbe?

-Szeretném azt hinni, hogy nem azért züllesztették le a közszolgálati rádióadókat, hogy az említett két kereskedelmi adó esetleg "behuppanjon" a helyükre. A Sláger esetében a nosztalgiazenék miatt talán méltó népszerűségről beszélhetünk, kulturált műsoruk azonban nem volt, csak wurlitzer jellegű. a Danubiusnál pedig a műsorokban a hülyeséget igyekeztek négyzetre emelni. Most az üzletet veszni látják és a demokrácia nevében méltatlankodnak, holott fogalmuk sincs a demokráciáról. Kíváncsi leszek hogy a helyükre kerülő új adók építenek-e esetleg az egyetemről kikerülő fiatalok tehetségekre, készek-e megmutatni a nemzeti értékeket, tudnak-e objektíven tájékoztatni vagy a szokásos, kisszerű pártpropaganda szócsövei lesznek. A legújabb hírek szerint egy olyan tanácsadó és műsorvezető nevét lobogtatják, aki nem éppen az intellektusáról ismert. Az irány megint a gagyi, pedig tudhatnák, hogy „mivel” nem lehet tojást festeni. Lampedusa mondása érvényes: Mindent meg kell változtatni, hogy minden úgy maradjon, ahogy volt! Az ORTT-t egy fölösleges szakmai szervezetnek tartom, de talán fennállása óta a legjobb döntése a Slágerral és Danibiusszal kapcsolatos volt.

-Ha már pártpropaganda: a kereskedelmi Tv2 mintha újabbal a Fidesz felé húzna...

-A tanítványaim sajnos kénytelenek pénzért kereskedelmi tévékben is munkát vállalni és ahogy mesélik, ezeken a helyeken sok mindent lehet tanulni, csak szakmát nem. A Tv2 gyöngül és reklámözönével talán tudatosan is gyöngítik is. Nem tartok elképzelhetetlennek, hogy bizonyos érdekekből már most a leendő kormány oldalára helyezkednek. A Fidesznek az ilyen lehetőségekkel okosan kéne sáfárkodnia, de annak idején sem így járt el, amikor gyakorlatilag megszerezhették volna az ATV-t, majd kiénekelték a szájukból a sajtot. Másrészt gondot kellene fordítani a szellemi háttérre is és hanyagolni a bukott primadonnákat.

-Az ellenzéki napilapokról és televíziókról mi a véleménye?

-A Magyar Nemzet sokat veszített értékeiből, mert a tulajdonosok sokszor ügyetlenül, pártérdekek alá rendelik. Nagyon sok érték van a lapban, külön szerencsése az európai éllovas Lovas István jelenléte. De a kolumnás népnevelő írások nem hírlapírói erények!

"Hívő ember költő nem lehet" - mondta Janus Pannonius és gondoljuk át, a mai helyzetben mit jelent ez. A Hír tv-t az Euronews című adóhoz hasonlítanám: ugyan ott is tehetséges emberek készítik az adásokat, de a diplomatikus semmit mondás az inkább találó kifejezés rájuk. Vannak tehetségeik, akiket agyonszerepeltetnek, sok a beszélgetés, kevés a más műfaj, a jegyzet, a karcolat, a szatíra. A valóság maga csak a breaking news esetében jelenik meg, azok valódi televíziós események és emlékezetesek, hiszen a tévé lényege a látvány egyidejűsége. Zsigmond Dezső dokumentumfilm-sorozata. találat. Olykor kinn felejthetnék a kamerát egy pályaudvaron óvodában, orvosi váróban, vagy a faluszéli viskóban!

Maga az igazság nem mindig mozgat meg tömegeket, s az igazság képviselőjének kivételesen erőteljes személyiségnek kell lennie, olyanoknak akik nem félnek a tekintélytől, mert hivatásukat azért gyakorolják, hogy megvédjék az általuk felismert és megélt igazságot.. Ezt nem lehet pótolni politikai giccsel, amikor unottan néz valaki a képernyőről és biztatja a betelefonálókat a közhelyek adogatására. Kerényi Imre próbálkozott új műfajokkal és meghökkentő műsorral, de nem tudni miért, beléfojtották a szót. Az ECHO TV-n egy-két kivétellel sajnos szakmailag dilettáns műsorokat láthatunk. Hölgysztárjai valószínű jobban mozognak a konyhában, persze van olyan is aki nem veszi észre, hogy ideje lelépni a színpadról. A Magyar Hírlap a bulvárkategóriába sorolható ami egyáltalán nem baj, legtöbbször akkor veszem meg, ha szórakozásra vágyom. A hetilapok piacán sem sokkal rózsásabb a helyzet, a decemberben induló Nagyítás című, Fidesz-közeli ÉS-utánzattól sem várok áttörést, miután megismertük a hátterét.

Locsog a felszín és hallgat a mély, mert már több éve megírta egy okos szociológus, hogy a háttéremberek a két vezető párt koalíciójára játszanak. Ilyen értelemben még ijesztőbb a jobboldal önfeladása.

-Sokak szerint az internetes lapoké a jövő.

-Részben osztom ezt a véleményt mert a nyomtatott betű olvasása még mindig elmélyültebb lehet. Szakmai értelemben a netes médiumok vezető szereplői a Hírszerző és az Index. Az Index vagy a Hírszerző például szellemesen figurázta ki a múmia elevenségű és szellemiségű Napkeltét, amely már szinte az aktuális műsorok paródiája volt, tehát igyekeznek tárgyilagosan is állást foglalni

Megjegyzem, Október 23.-án a a Napkelte helyére lépő műsorban Süveges Gergő bemutatta, milyen egy jó közszolgálati műsor. 1:0 a közszolgálat javára, és meg mennyi gólt lőhetne egy jó nemzeti televízió, ha hagynák!

A jobboldal legnagyobb próbálkozása, a Gondola már évekkel ezelőtt elszürkült. A legolcsóbb bulvár eszközével operáló Kurucinfónak nem jósolnak nagy jövőt, a Barikad.hu-t, amit tudomásom szerint a kitűnő politológus, Tóth Gy. László, alapozott meg, viszont kiegyensúlyozottnak tartom és nem tekinthető szélsőségesnek, érdemes fejleszteni. Az internetes sajtónak nagy jövője van, ha objektív, és belátja hogy a médiának a feladata kontrollt gyakorolni a politika fölött, így jó irányba terelni a politikumot. Méltatlanul elfeledett írófejedelmünk, Herczeg Ferenc szerint a kultúra és a vallás az, ami az emberben megfékezi a gyilkos ösztönöket. Sajnos napjainkban mindkettő ellen sorozatos merényletek történnek.

A rendszerváltás után tulajdonképpen minden pártot a média épített fel, amelyek a nyilvánosság oltárán. hol megdicsőültek, máskor áldozatokká váltak. A média mindig olyan volt, amit ők maguk hatalmi helyzetükben kialakítottak, tehát megérdemeltek, azaz kiszolgáló és leleplező. Egyik pártvezető például remek médiaszereplő, színészi teljesítménye vetekszik a hajdani Jávor Pállal. De a közönség azt is látja, hogy sokszor nekifut az akadálynak, ígéretekkel, s mikor azt át kellene ugrani helyben marad. De szokása szerint a „nekifutást” gyakran és bravúrosan ismétli meg. A másik párt hihetetlen erőszakossága egy ideig ült, most visszaütött, a harmadik Brezsnyevi merevsége már-már mulatságos. A mai ló is kérdez:

S a rossz úton, mert minden ellovan, Felüti néha fejét a lovam/ És megkérdi, míg szép feje kigyúl:/ Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?

Az interjú megjelent a Barikád magazin novemberi számában. Az új Barikád holnaptól kapható az újságárusoknál.

barikad.hu