Hunniában Fradi-szív: Beszélgetés Tömör-Tones Zsolttal a Jobbik sportbeli elképzeléseiről

A sport közösség- és nemzetmegtartó érték. Az egészségmegőrzésben, betegségmegelőzésben játszott szerepe miatt nemzetstratégiai kérdés kellene legyen. Ezen dolgozik a Jobbik szakpolitikai munkacsoportja, a párt sportkabinetje, amelynek vezetőjével, Tömör-Tones Zsottal beszélgettünk a Jobbik sportbeli elképzeléseiről, kézilabdacsapatáról, a Hunniáról és a Ferencváros körül kialakult helyzetről.

Sportmenedzser és joghallgató, egykor a Ferencváros marketingigazgatója és a Hunnia Kézilabda Klub egyik tulajdonosa. A sajtóban mégsem ezeket a tényeket szokták emlegetni.

Igen, a Hunnia és a Jobbik kapcsán mostanában néhány esetben bekerült a nevem a sajtótermékekbe, mint "szertáros". Ennek annyi az alapja, hogy valóban voltam a Ferencvárosi futballcsapat szertárosa. Még 2000-ben kerültem a Fradihoz, Páncsics Miklós hívására. Várszegi Gábor érkezése után, 2004-ben vádolt meg az akkori vezetés, hogy "túl jóban vagyok a szurkolókkal", ami már csak azért sem meglepő, mert én is a szurkolói közegben nőttem fel. Talán ennek is köszönhető, hogy volt némi szerepem abban, hogy az ominózus, Debrecen elleni "játékosverős" balhé ne folytatódjon tovább a székházban. Fél évvel elbocsátásom után Furulyás János elnök úr hívására elvállaltam a Juniorcsapat technikai vezetői feladatát, később pedig a marketingfeladatokkal foglalkoztam. Ez nagy kihívás volt, mert Várszegi Gábor távoztával az emberei is otthagyták a klubot, így a marketingügyek rendberakása nem kis feladatnak ígérkezett. Hrutka Jánossal és Szilágyi Györgygyel átvettük a marketingosztály irányítását, de folyamatos támadásoknak lettünk ezzel kitéve. Munkánkat akadályozták, olyan korábbi szerződésekkel kellett szembesülnünk, amelyek mögött semmi háttér nem volt. Az akkori sportigazgató is ellenségként kezelt minket.

A cserélődő elnökökkel hogy tudtak együttműködni?

Furulyás János után Ináncsy Miklós következett, akit egyrészt átmeneti megoldásnak szántak, másfelől pedig nem értett a klubvezetéshez. Utódja, Dámosy Zsolt pedig üzleti értelemben leginkább a saját érdekeit tartotta szem előtt. az egész odáig vezetett, hogy a végén már a játékosokkal is össze akartak ugrasztani minket, a szerződésünk miatt pedig néha a mai napig magyarázkodnunk kell, noha annak idején a legnagyobb sajtónyilvánosság előtt tisztáztunk mindent.

A Ferencvárosnál pedig szinte semmi nem változott, botrányos esetek követik egymást egészen a jelenlegi botrányos szereplésig.

Amikor beszélgetünk, épp kieső pozícióban van a klub kirakata, a futballcsapat. Mindenki előtt ismert: a hanyatlás Torgyán Józsefék kivonulásával kezdődött és a jelenlegi körülmények következményei is beláthatatlanok. Továbbra sincs egy menedzser-jellegű vezetője a klubnak, az olyan legendáknak, mint Albert Flórián, Szűcs Lajos, vagy Rákosi Gyula ma sem szánnak komolyabb szerepet, holott ez elképzelhetetlen lenne mondjuk a Real Madridnál Alfredo Di Stefano-van vagy a Bayern Münchennél Franz Beckenbauerrel. Ahogy látom, kisszerű emberek féltik a saját pozícióikat, az angol tulajdonosokat pedig megvezetik. A magyar vezető, ha úgy tetszik, "helytartó" pedig sem szakmailag, sem érzelmileg nem kötődik a Ferencvároshoz és emberileg is alkalmatlan a klub vezetésére. Talán az angolok is el lehetnek tévedve, ha azt gondolják, a Ferencvárosból lehet egy átlagcsapatot csinálni, idehozva a többi klubjaikból a használhatatlan külföldi labdarúgókat. ahogy például az FC Barcelonánál, úgy a Ferencvárosnál sincs "átlagszint", nincs és nem is lehet középút, a lehető legmagasabb elvárásoknak kell megfelelni. A jelenlegi folyamatok nem ebbe az irányba mutatnak.

Mint ismert, Ön a Hunnia Kézilabda Klub egyik tulajdonosa. Nem rózsás a helyzetük, de más okok miatt, mint a Fradinál.

Egy ügyvéd barátommal vágtam bele annak idején az újbudai kézilabdacsapat működtetésébe. Később ő kiszállt a klubból és Miltényi Zoltán barátommal folytattuk a munkát. Molnár Gyula újbudai polgármesternek csak az első osztályba való fölkerülésünk után lett fontos a helyi csapat, de ez a jövő nem volt járható. Így lettünk Hunnia, az a csapat, amelyet a nemzeti sajtóból az elmúlt hónapokban megismerhetett. Rengeteg akadályba ütköztünk az nb1-es induláskor, félreértések sorozata miatt a szövetséggel is vitánk támadt, végül elindultunk a bajnokságban. Azonban az "új erő" megnevezés, a nemzeti színek, a rovásírásos címer, a vállalt nemzeti érzelem úgy látszik, kiverte a biztosítékot bizonyos körökben, mert országos szintű lejáratókampányba kezdtek ellenünk. A Népszabadságtól az ATV-n át a Klubrádióig minden balliberális médium megpróbálta befeketíteni a csapatot, ennek eredménye támogatóink visszalépése lett, így játékosaink döntő része távozott, jelenleg nagyrészt ifjúsági játékosokkal próbálunk küzdeni az első osztályban.

A "súlyos vádak" között szerepelt, hogy Ön a Jobbik sportkabinetjének a vezetője.

Sem most, sem azelőtt nem csináltam titkot ebből, nehéz is lett volna. A Jobbikba való belépésemet egy természetes folyamat állomásának tartom. A sportban és az életben ért tapasztalataim alapján úgy láttam, nem mennek jó irányba a dolgok az országban és radikális, gyökeres változásokra van szükség. A társadalom minden területén, a sportéletben pedig főleg. Az elmúlt évek egymást követő kormányai -nem mellesleg az európai "trendekkel" is ellentétben- folyamatosan kihátráltak a sport támogatása mögül. A magyar sport enyhén szólva is többet érdemel, minthogy legfelső irányító szerve egy minisztérium szakállamtitkárságaként működjön. A sport nemzetmegtartó értékei mellett elévülhetetlen szerepet játszik az egészséges életmód kialakításában, a betegségek megelőzésében. A költségvetés egészségügyi részében évek múlva kimutatható nagyságrendű megtakarítással lehetne számolni, ha a leendő kormányzat ezeket figyelembe venné.

Mit ért a sportban gyökeres változás alatt?

Például vadonatúj szemléletet. Lepusztult vízitelepek, gyenge olimpiai szereplés, felszámolt futballpályák. Mindannyian ismerjük, milyen állapotok uralkodnak, és állandóan csak azt szajkózzák: "nincs pénz". A sportköltségvetést is radikálisan át kell alakítani, be kell például vezetni a sportadót. Az adó érintené: a gyorsétterem-hálózatokat, a dohánygyártókat, az édességgyártókat, az alkoholgyártókat és ezen termékek forgalmazóit, a sportszergyárakat, a gyógyszergyárakat. A Szerencsejátékok, sportfogadások rendszerét át lehet és át kell strukturálni. A közvetítési díjak és azok felosztásának átszervezése is sürgető feladat. A sportot kötelezően népszerűsíteni kell a médiában, ez rengeteg országban bevált, mindennapi gyakorlat.

Mint említette a sport nem csak nemzetmegtartó erő, hanem egészségünk kialakításában és megőrzésében is döntő a szerepe.

Igen és végig lehet nézni a mai magyar emberek egészségi állapotán, a fiatalok kinézetén és mindenki láthatja, milyen a helyzet. Az iskolákban mindennapos testnevelést kell bevezetni, ez a Jobbik sportkoncepciójának egyik alapja, első számú fundamentuma. A mindennapos testnevelés eddig kormányzati szinten még csak javaslat formájában sem került napirendre, egyes kisebb és nagyobb önkormányzatok saját hatáskörükben bevezették, ezt a koncepciót kell törvényi szinten országos mértékre emelni. A sportkórházat be kell fejezni és fel kell újítani és a rekreáció-alapú életmód felé kell terelni a magyar társadalmat. A sportban mindenki megtalálja az értékeket, mind szűkebb és tágabb környezete, mind a nemzete szempontjából.

Horváth Ádám

A cikk megjelent a Barikád újság novemberi számában.

barikád.hu