Hogyan fékezzük meg az iskolai erőszakot? (2.)

Bevezető cikkemben az iskolai erőszakról írtam, de konkrét választ nem adtam arra, hogyan lehet sikeresen szembeszállni ezzel a problémával.

Amikor az iskolai erőszakról beszélünk, nemcsak legsúlyosabb változataira, hanem a kisebb vétségekre is figyelnünk kell.

Az iskolák egyik legsúlyosabb gondja a fegyelem. A közoktatási törvény 76.§-a igyekszik kezelni ezt a problémát. Ha a tanuló kötelességeit súlyosan és vétkesen megszegi, fegyelmi eljárás során fegyelmi büntetésben részesíthető. A fegyelmi büntetés legsúlyosabb büntetési kategóriái: az adott iskolában eltiltás a tanév folytatásától, vagy kizárás az iskolából. Ezek tanköteles diákkal szemben nem alkalmazhatók, csak akkor, ha az iskola igazgatója előzetesen megállapodott a gyermek átvételéről egy másik iskola igazgatójával. Nem könnyű olyan iskolát találni, amelyik szívesen vesz át egy fegyelmi vétségeket elkövető diákot. Így a diák marad eredeti iskolai közösségében, miközben az eszköztelenné tett pedagógus kénytelen ezt elfogadni.

Mi történik, ha a diák még nem részesült fegyelmi büntetésben, de folyamatosan zavarja az órákat, ellenszegül a pedagógusnak, de a szocializációt segítő módszerekkel nem lehet tanulásra, fegyelmezett viselkedésre bírni? Mi történik, ha a hatásosnak képzelt módszerek nem segítenek az erőszakos, garázda diák ellen? Ma semmit.

A pedagógusnak másra van szüksége. Szabályozott, tiszta helyzetre, amilyenben nyugodtan taníthat. Ennek lehetősége a magatartásküszöbök kialakításában rejlik.

Alacsony és magas magatartásküszöbökről beszélhetünk.
Az alacsony magatartásküszöbök
olyan magatartási normák, amelyek esetében magatartásmódosító-nevelő programokon kell részt venniük a tanulóknak. Erre azok a diákok kötelezhetők, akik folyamatosan zavarják a tanórákat, és ellenszegülnek a pedagógusnak. Amennyiben a magatartásmódosító-nevelő programok nem járnak sikerrel, erőteljesebb visszatartó eszközöket szükséges alkalmazni.

A magas magatartásküszöbök ezzel szemben a súlyosabb magatartási problémákat jelentik.

Ezek lehetnek:
a) az intézmény technikai eszközeinek súlyos megrongálása,
b) diáktárs vagy/és tanár ellen elkövetett súlyos fizikai bántalmazás, erőszak,
c) diáktárs vagy/és tanár kényszerítése bármilyen szexuális tartalmú cselekményre,
kapcsolatra,
d) iskolán belüli bűnszervezet kialakítása zsarolás vagy kényszerítés céljából,
e) a diáknak szüleivel közösen elkövetett, az előzőkben említett cselekmények bármelyike.

A magatartásküszöbök önmagukban nem sokat érnek, de segítséget jelentenek a problémák azonosításában. Minden problémához megfelelő visszatartó eszközt kell kapcsolni.

Előző cikkemben megemlítettem azt a kutatást, ami a 13-15 éves korú gyermekek között véli felfedezni a legtöbb erőszakos-támadó cselekedetet. A fiatal 14 és 18 éves kora között korlátozottan cselekvőképes, ezért de már büntethető. Fontos, hogy súlyos testi bántalmazás, szexuális erőszak esetében mindig a legsúlyosabb büntetés kiszabására kerüljön sor. A büntethetőség korhatárát le lehet szállítani, de a végletekig nem. Lesznek, sőt vannak olyan gyermekek, akik akár 12 éves koruk betöltése előtt is elkövetnek súlyos erőszakos cselekményt. Az ilyen gyermekeknek az egyetlen megoldás, ha speciális, szigorú felügyeletet adó gyermekotthonba/iskolába** kerülnek, ahol számukra célzott módszerekkel próbálják elérni a javulást. Ma, Angliában, Frannciaországban és Svájcban a gyermekek már 10 éves kortól felelősségre vonhatók büntetőjogi értelemben, Hollandiában és Görögországban pedig 12 éves kortól.

Az iskolákban azonban nemcsak a testi, de a lelki erőszak, vagy a zsarolás számtalan formája, nem egyszer a vandalizmus is megjelenik. Ilyen esetekben a fegyelmi tárgyalás határozatát csak kötelező iskolai közmunkaprogramokkal, vagy hatósági kényszerintézkedésekkel lehet megerősíteni.

Amennyiben ezek az eszközök több próbálkozás ellenére sem járnak eredménnyel, nem marad más hátra, mint a gyermek kötelező speciális gyermekotthoni/iskolai elhelyezése.

Az iskolai erőszak és vandalizmus visszaszorításában – mint azt az Ózd környéki iskolák esetében megemlítettem – az iskolaszolga személye is segítséget jelent. A pedellus csak tekintélyt parancsoló, de emberséges személy lehet, akit a leghelyesebb abból a közösségből kiválasztani, amely a legproblémásabb gyermekeket „szállítja” az iskolába. Az iskolai közmunkaprogramok az iskolaszolga vezetésével és felügyeletével folyhatnak. Az iskolaszolga ezáltal hozzásegítheti a gyermeket hibájának beismeréséhez, és viselkedésének megváltoztatásához.

Tapasztalat, hogy az iskola környékén sűrűn járőröző rendőrök visszatartó erőt jelentenek az iskolán kívüli erőszakos cselekedetekkel szemben. A helyi közösséget jól ismerő szervezetre van szükség, amely minden iskolánál a nap más-más időszakában ellátja ezt a feladatot. Ez a szervezet a csendőrség. Az elképzelés eredeti ötletéért érdemes például olaszországi utazásaink során egy-egy olasz falu, vagy város iskolája előtt kicsengetéskor elidőzni. Nem kell sokat várnunk, hogy felfedezzük a hazafelé iramodó gyermekek között sétáló, vagy a sarkon álldogáló szigorú tekintetű csendőrt.

Az oly sokszor említett pedagógus-társadalom megújítása sem maradhat el. A tanárképzés erősítése és az új kihívásokra történő felkészítés önmagában nem elég.

Kutatások alapján állítható, hogy a pedagógusok nem szeretnek fegyelmezni, mivel a fegyelmi problémák hatékony kezelésére kevéssé felkészültek. Eszközök hiányában többségük tehetetlenül figyeli az eseményeket, lehetővé téve ezzel a diákok „elszabadulását”.

Az 1962-65-ös II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, a Gaudium et Spes, a Gravissimum Educationis és a Dei Verbum nyomán a Katolikus Nevelés Kongregációja Rómában, 1977-ben kiadta A Codex Iuris Canonici című dokumentumot, amelynek A katolikus nevelés; Az iskolák c. fejezeteinek ide tartozó lényege a következő.
„… a katolikus iskola sajátos céljainak megvalósulása nem annyira a kiválasztott tananyagtól, programoktól függ, hanem főként az iskolában működő személyektől” Ez igaz bármilyen iskolára. A technikai dolgozó, a pedellus, az iskolai szakszemélyzet, a pedagógus csak olyan személyiségű lehet, aki példát mutat és nevel.

Teleki Pál 1938 júliusában a Néptanítók Lapjában a következőképpen fogalmaz: „Különösen fontos az ma, hogy a tanár és a tanító ne csak tanítson, de neveljen is…De mindez nem elég. Emellett az is fontos, hogy egyénileg foglalkozzék a tanító a tanulóval. Az osztályban is, az osztályon, iskolán kívül is irányítsa, segítse, emelje fel, vigasztalja, erősítse és mindezt mégis úgy, hogy tanítsa meg a saját lábán járni: nevelje (és ezt a világért se ) a magyar földet, a magyar népet szeretve megismerni iránta lelkesedni”

E talán a kitérőnek tűnő gondolatok után mégis szembeötlő, hogy mindennek hatalmas a jelentősége. Amikor a pedagógus a haza szeretetére nevel, a szűkebb és tágabb közösségének a szeretetére is nevel. Ha a keresztény erkölcsről szól, segíti a gyermeket a helyes útra lépni, amelyen felnőtt korában is járhat.

Természetesen naivitás lenne azt hinni, hogy a média erőszakot sugárzó világa, a cigány társadalom egy részének tudatos „politikai és önkirekesztése”, a leszakadók számának növekedése, a problémákkal szembeni határozott fellépés elmaradása egy ideig nem termeli újra az iskolai erőszakot. Radikális lépésekkel azonban ez kiszorítható az iskolából, egyéni szinten kezelhető, majd eljuthatunk a probléma eredetéig, a családokig.

Durkheim szerint a pedagógia akarat, tekintély és hatalom alapján valósul meg. A pedagógus az iskolai erőszak ellen akarattal, tekintéllyel, és a politika által biztosított eszközökkel küzdhet sikerrel. A minap hallottam, hogy egy halmozottan hátrányos helyzetű, magatartási és tanulási zavarokkal küzdő gyerekeket tanító iskolában a tanár hidrogénezett fehér hajjal és fülbevalóval ment be tanítani. A tekintélyt nem rosszul értelmezett külsőségek alapján kell megszereznie, hanem következetes munkával. Vajon mennyire képes ez a celebnek álcázott pedagógus hazafias, keresztény gyermekeket nevelni, akik ellenállók lesznek az iskolai erőszakkal szemben? Nekünk, pedagógusoknak nem szabadna elfelednünk, hogy a nevelés a társadalmilag érettek felől a társadalmilag éretlenek felé irányul, éspedig nem kevesebb a társadalmi érettség átadásáért.

Összegzésképpen elmondható, hogy az iskola immunrendszerét a magatartásküszöbök jelentik, amelyek nem működnek a társadalmilag érett pedagógus, a problémás közösségből jött, már szintén érett iskolaszolga és a közösség belső rendjén őrködő csendőrség összhangja nélkül.

Mészáros Domonkos
a Jobbik Oktatási és Kulturális Kabinetének alelnöke

barikád.hu