A múlt fogságában

Borbély Zsolt AttilaÉrdeklődéssel olvastam Krakkó Rudolf, a Szatmárnémetiben működő Híd egyesület vezetője által a múlt hétvégén megrendezett, jeles előadókat felsorakoztató, s felettébb sikeres oktatási fórum sajtóvisszhangját.

Mi tagadás, fokozott érdeklődésem nem teljesen független attól, hogy abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a tanácskozás első napjának moderátora lehettem, így bizonyos értelemben érintett vagyok, meg hiteles tanú is egyben. Báthory Éva „Együtt a jövőért, de kik?" című cikkében (Szatmári Friss Újság, 2010. január 25.) egészen furcsa állításokra leltem, melyek korrigálásért kiáltanak. Nézzük, mit ír többek között Báthory Éva:

“Így került aztán sor olyan, kiből tapsot, kiből felháborodást kiváltó megnyilvánulásokra, mint a Jobbik képviseletében megjelentek fajgyűlöletre uszító propoganda–kiadványainak osztogatása, illetve a többi magyarországi pártot minősíthetetlen hangnemben gyalázó szónoklatai. Amelyeknek ugyan semmi közük nem volt a megbeszélés tárgyához, de annál több a közelgő anyaországi választásokhoz. Minderre még rátett egy jókora lapáttal Borbély Imrének, a Magyarok Világszövetsége nemzetstratégiai bizottsága elnökének már–már pszichiáter hatáskörébe illően zavaros, összeesküvés–elméleteket bogozgató, Hitlert és Ceauşescut felváltva magasztaló szövege.”

Lássuk ezzel szemben a tényeket! Az egyetlen szónok, akinek a beszédét ismételten lelkes taps szakította meg, Dúró Dóra, a Jobbik oktatáspolitikai kabinetvezetője és szóvivője volt. A felháborodottak, ha voltak egyáltalán a cikkírón kívül, mélyen elrejtették felháborodásukat. S mielőtt azt hinnénk, hogy ezt kizárólag a tömeghangulat miatt tették, hadd szögezzem le, hogy az előadás után sem keresték meg azokat, akik felháborodásuknak állítólag tápot adtak. Okunk van hinni, hogy Báthory Éva saját reakcióját vetítette másokra, jóhiszeműen fogalmazva blöffölt. A rosszhiszemű olvasat minősítésétől most tartózkodnék, mert éppen elég szemen szedett hazugság foglaltatott ebbe a pár sorba.

Merthogy semmilyen fajgyűlöletre uszító kiadványt nem osztogatott senki. Az érdeklődők elvehették és hazavihették a Barikád című Jobbik-közeli folyóirat novemberi számát valamint egy helyi Jobbik-szervezet egyik kiadványát. E kiadványokban senki nem uszított fajgyűlöletre, mint ahogy sem egyetlen szónok nem uszított fajgyűlöletre.
Ha megállapítjuk, hogy egy adott közösség tagjai bizonyos történelmi helyzetben bizonyos magatartást tanúsítottak vagy tanúsítanak, az nem jelent fajgyűlöletre uszítást. Ha kijelentem, hogy a román hadsereg 1919-ben lerohanta és kirabolta Magyarországot, a román hatalom a megszállt területeken bevezette a botbüntetést, ártatlan embereket alázott, kínzott és ölt halomra több helyszínen, akkor ez nem gyűlöletre uszítás, hanem történelmi ténymegállapítás. Ha viszont egy kollektívum belső tulajdonságaként állítok be valamely gyűlöletes sajátosságot, ha egy kollektívum en bloc, megkülönböztetés nélküli gyűlöletére hívok fel – mint tette azt például Elie Wiesel a németek vonatkozásában - az bizony uszítás. Ami elsősorban a baloldal sajátja volt a történelemben. A kommunisták által gyakorolt társadalmi osztályalapú uszításnak nagyságrenddel több áldozata volt eddig világszinten, mint bármilyen egyéb gyűlöletkeltésnek. De minek tagadjuk: a jobboldalon is vannak olyan megnyilvánulások különböző internetes fórumokon, melyek differenciálatlanul ítélik el a zsidóságot és a cigányságot. Ezen a fórumon azonban ez a fajta differenciálatlanság egyáltalán nem volt jellemző.

A választásokat is hiába említette Báthory Éva, a különböző magyarországi pártokat ért bírálatok nem ehhez kapcsolódtak, azok éppúgy elhangzottak volna három évvel a választások előtt is. Annál is inkább, hogy a teremben zömmel magyar állampolgársággal nem rendelkező emberek ültek. E magyar belpolitikai eszmefuttatásoknak elsősorban tájékoztató jellegük volt, hiszen mi sem természetesebb, mint az, hogy ha egy anyaországi pártpolitikus ellátogat bárhová, ahol magyarok élnek, Kanadától Ausztráliáig, akkor beszámol arról, hogy „otthon” mi történik a közéletben.

Pszichiáterhez alighanem a cikkíró kellene forduljon, ha ennyi maradt meg neki Borbély Imre jól dokumentált fejtegetéseiből. Az előadónak a Bilderberg csoportról vagy a Federal Reserve rendszerről megfogalmazott gondolatai történelmi tények. Hitlert nem magasztalta, mindössze azt szögezte le, hogy érthető volt a Führernek a német nép körében való népszerűsége, miután Hitler a weimari köztársaság nyomora után szociálisan rendbe rakta az országot. Unalmas, hogy olyan figurákról, akiket a mai főáramú történelem-oktatás diabolizál, csak bíráló szavakat lehet mondani, míg mások – a kommunisták - akik épp annyira bűnösek a humanizmus szempontjából, árnyaltan ítéltetnek meg. Hitler bűneit nem kisebbíti az, hogy szociális vívmányai népszerűvé tették, ennek elhallgatása viszont éppannyira történelemhamisítás, mint azt állítani, hogy a Harmadik Birodalomban nem öltek meg zsidókat pusztán származásuk okán.

Ceausescut az előadó egyáltalán nem dicsőítette, sőt kifejezetten hangsúlyozta a Kondukátor gonoszságát. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a Nyugat akkor „fedezte fel” Ceausescu sátániságát, amikor az tervbe vette, majd kifizette Románia államadósságát. Mert ma így működik a világ: a háttérhatalom szemében azok a jó vezetők, akik eladósítják s így függővé teszik országaikat. Ha pedig erre egy karizmatikus vezető, legyen az diktátor vagy választott elnök, nem hajlandó, akkor előbb megvásárlási, korrumpálási kísérletre számíthat, ha ez nem működik, akkor a merénylet a következő „bevett” eszköz, majd ha kellően nagy a geostratégiai érdek és a merénylet sem sikerül, akkor bevonul az amerikai hadsereg, mint történt az Irakban. (Lásd ehhez a népszerű Zeitgeist című film első részét, melyben egy korábbi „gazdasági bérgyilkos” számol be tevékenységéről, példák sorát említve.)

Végül, de nem utolsó sorban: a pénteki tanácskozáson semmiféle gyalázkodás nem hangzott el, minősíthetetlen hangnem pedig egyáltalán nem volt jellemző a rendezvényre. Minden megszólaló higgadtan, logikai érvekre és történelmi tényekre támaszkodva fejtette ki mondanivalóját. Egyetlen ettől eltérő hozzászóló volt a szombati napon, akit a főszervező megszakított miután fröcsögő gyűlölettel támadt neki a jelen nem levő Patrubány Miklósnak.

A magyar pártokról tárgyszerű bírálatok, zömmel tények hangzottak el. Az MSZP és az SZDSZ vonatkozásába elsősorban az, hogy ezek Magyarország gyarmati sorba taszítását elősegítő nemzetellenes pártok. Ami, ismerve az MSZP SZDSZ koalíció, majd az MSZP kisebbségi kormányának politikáját, aligha tagadható: a külföldi tőke előnybe helyezése a magyarral szemben, az ország végzetes eladósítása, a fegyveres erők szétzüllesztése mind ebbe az irányba mutat. Ami a nyílt nemzetellenességet illeti, elég csak 2004. december 5.-re utalni. Aki saját nemzete egyes tagjai ellen uszít magát magyarnak mondó politikusként, az kétségkívül nemzetellenes.

A Fideszt nem kevés bírálat érte, de ez is minden esetben tényszerű volt. Szóba került a magyar föld eladhatóvá tétele, ami a Fideszhez kötődik, az, hogy megszavazták Románia EU feltétel nélküli csatlakozását 2005. szeptember 26-án, hogy csak fél szívvel kampányoltak az állampolgárság kiterjesztéséről szóló népszavazás előtt, valamint, hogy nem kérték meg szavazataik árát a két harmados döntések előtt. E körben több hozzászóló is kitért arra, hogy mekkora hiba volt a Fidesz részéről megszavazni olvasatlanul a lisszaboni szerződést, ami egyébként kizárólag az EU fórumai előtt bizonyítási kényszerbe került Gyurcsány Ferencnek volt az érdeke.

Báthory Éva, a sikeres rendezvény méltatlan krónikása, a múlt fogságában minden jel szerint azt hiszi, hogy még az általa látszólag elítélt Ceausescu rendszer uralkodik és ő meg azt hazudozhat össze, amit akar. Szerencsére nem ez a helyzet. Ma már a megtámadottaknak lehetősége van a válaszadásra és az elhazudott tények helyesbítésére.

Borbély Zsolt Attila
barikád.hu