Varga Imre: Évértekelés, rágalmakkal

Február ötödikén, pénteken elmondott évértékelő beszédében Orbán Viktor figyelmeztetett a szélsőségek veszélyeire is. A Fidesz vezetője és miniszterelnök-jelöltje a tényeknek megfelelően szólt arról, hogy a bűnözéssel kibogozhatatlanul összefonódott balliberális pártok a kormányzati hatalom birtokában milyen károkat okoztak országunknak. Ugyanakkor egy olyan szélsőségről is említés történt szónoklatában, amivel az úgynevezett politikai elit – pártállástól függetlenül – előszeretettel riogatja a közvéleményt.

Orbán szerint attól a szélsőségtől is félnünk kell, amely nem tiszteli a törvényeket, és céljai elérése érdekében elfogadható eszköznek tartja az erőszak alkalmazását. Bár a szónok nem nevezte meg, hogy konkrétan melyik pártra vagy szervezetre gondol, az utalás csakis a Jobbikra vonatkozhatott, amely a Fidesz és a kormányoldal mellett az egyetlen számottevő politikai erő Magyarországon.

Tény, hogy a Fidesz vezérének valóban van oka az aggodalomra a Jobbik miatt, mert a választásokon való sikeres szereplése megkerülhetetlen erővé teheti a nemzeti radikális pártot, amely hatékonyan kérheti számon a polgári oldal ígéreteinek teljesítését. Azt azonban csakis a valóság durva eltorzításával állíthatja Orbán, hogy a Jobbik egy olyan szélsőséges párt, amely semmibe veszi a törvényeket, és támogatóit erőszakos cselekedetekre buzdítja.

A Jobbik szélsőségességének igazolására általában a Magyar Gárda tevékenységét és a nemzeti radikális párt Budaházy György melletti kiállását szokták felhozni, megfeledkezve arról, hogy mind a gárda, mind pedig a Budaházy elleni vádak rágalmakra és hazugságokra épülnek. Bár a Magyar Gárda betiltását elrendelő jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság is jóváhagyta, vitathatatlan, hogy ebben az esetben politikai megrendelésre született döntésről volt szó. A gárda és a Jobbik ellehetetlenítése ugyanis közös érdeke – a Fideszt is beleértve – a politikai hatalom jelenlegi birtokosainak.

Tulajdonképpen az történt, hogy a bíróság mindenféle bizonyítás nélkül is tényként kezelte a gárdáról terjesztett rágalmakat. A Magyar Gárda ugyanis egyetlen erőszakos cselekedetet sem hajtott végre, nem provokált senkit és tartózkodott a gyűlölködő megnyilvánulásoktól.

A betiltó ítélet indoklása lényegében arra a bizonyítatlan feltételezésre épült, hogy a gárda félelmet kelt a cigányságban. Ebben lehet is némi igazság, csakhogy itt tudatosan gerjesztett félelemről van szó, aminek semmi köze a gárda által képviselt nézetekhez, illetve a szervezet tényleges tevékenységéhez. A cigányokban nem a gárdisták megszólalásai vagy cselekedetei, hanem a gárdáról terjesztett, és minden valós alapot nélkülöző rágalmak keltettek félelmet.

A Magyar Gárda elleni eljárást minden gond nélkül lehetne alkalmazni például Orbán Viktorral szemben is. Tudjuk, hogy a Fidesz elnökét is számos alkalommal rágalmazták meg ellenségei. Sőt, az Élet és Irodalom című hetilap egy egész cikksorozatot szentelt az Orbánék által állítólag elkövetett súlyos gazdasági visszaéléseknek. A bizonyítatlan vádakra hivatkozva pedig akár el is ítélhették volna – ahogy ez a gárda esetében megtörtént – a Fidesz vezetőjét.

Áttérve Budaházy György ügyére: még a felületes szemlélő számára is nyilvánvaló, hogy koncepciós eljárásról van szó, aminek valószínűleg Draskovics Tibor, a bukott rendészeti és igazságügyi miniszter lehetett a kitervelője. Eleve abszurditás ugyanis terrorszervezet alakítását és működtetését feltételezni egy olyan emberről, aki évek óta folyamatos rendőri ellenőrzés alatt áll. Látványos, de minden esetben erőszakmentes akcióival ugyanis Budaházy már 2002-ben felhívta magára a rendőrség figyelmét. Így az ő esetében szó sem lehetett a terrorszervezet létrehozásához elengedhetetlen titkosságról.

Amennyiben Budaházy mégis terrorszervezetet működtetett volna, nyilvánvaló, hogy "bűntársainak" lebukását követően illegalitásba vonul, vagy elmenekül az országból. Ehelyett bement a rendőrségre, hogy engedélyeztesse az ártatlanul letartóztatott emberek melletti tüntetést, ám őt is őrizetbe vették. Egyértelmű, hogy Budaházy a rendőrségnek még a közelébe se ment volna, ha az ellene felhozott vádak megállják a helyüket.

Az is furcsa, hogy az állítólagos terrorszervezet célpontjai között sehol nem jegyzett, az országos közéletben teljességgel ismeretlen szocialista politikusok szerepeltek. Márpedig egy falusi aktivista elleni merényletnek – még akkor is, ha országgyűlési képviselő – semmi értelme nincs. A terroristák számára az igazi hírverést csakis egy országosan, vagy nemzetközileg is ismert politikus elleni merénylet hozhatná meg, ám a vád szerint erről szó sem volt. Igaz, történtek Molotov-koktélos támadások ismert közszereplők ingatlanai ellen is, de az ezeket elkövető humánus terroristák gondosan ügyeltek arra, hogy még csak véletlenül se keletkezzen személyi sérülés, vagy komolyabb anyagi kár.

Draskovics bizonyítékhamisítási ügyének ismeretében – amiért a volt miniszternek még a bíróság előtt felelnie kell – egyértelműen megállapítható, hogy Budaházynak soha, semmiféle köze nem volt a terrorizmushoz. Az ellene felhozott vád pedig nem a tényekre, hanem néhány Draskovicsék által megvásárolt ember rágalmaira épül. Ez a Fidesz közeli Hír tévé Célpont című műsorának riportjából is egyértelműen kiderült.

Mindezek ismeretében a nemzeti radikalizmusról tett orbáni megállapításokat is be kell sorolni a politikai rágalmak és hazugságok közé. A szocialistákra jellemző tisztességtelen eszközök alkalmazása pedig a Fidesz hitelességét, valódi nemzeti elkötelezettségét is megkérdőjelezi.

Varga Imre