Balogh Gábor: Fidesz-kétharmad, vagy nemzeti kétharmad?

Orbán Viktor az MTV reggeli műsorában óva intette szavazóit attól, hogy megosszák szavazatukat, mert ezzel akadályozhatják a "változások végrehajtását" lehetővé tevő többség kialakulását. A tapasztalat azonban éppen azt mutatja: a Fidesz csak akkor hajlandó valóban érdemi lépéseket tenni a nemzeti érdekek irányába, ha erre egy nála elkötelezettebb erő kényszeríti.

A Fidesz elnöke hétfőn a Magyar Televízió Ma reggel című műsorában óva intette a Fidesszel szimpatizáló választókat szavazatuk megosztásától, szerinte ugyanis annak az lenne a vége, hogy nem lenne olyan különbségű jobboldali fölény, amellyel a változásokat végre lehetne hajtani. Orbán szerint a Jobbikra szavazni "egy elvesztegetett voks", hiszen "mit tud elintézni egy olyan párt, amely legjobb esetben 10 vagy 15 százaléknyi támogatást tud összegyűjteni?"

Ne menjünk most bele abba, mennyire lát a jövőbe Orbán Viktor, s mennyire fog meglepődni a választások éjszakáján (szerintem nagyon). Maradjunk az általa megfogalmazott kérdésnél, feltéve, de persze nem megengedve, hogy a Jobbik valóban legfeljebb 15%-ot fog elérni. Mit lehet ennyivel "elintézni"?

Nos, például rá lehet szorítani a Fideszt, hogy választási ígéreteinek legalább egy részét betartsa, különös tekintettel a mostanában általuk oly gyakran hangoztatott elszámoltatásra, amelyről a pártelnök ebben az interjúban is kinyilatkoztatta, hogy az majd "meg fogja tizedelni" a szocialistákat.

Orbán Viktor most azt sugallja, ha pártja egyedül megszerzi az országgyűlési helyek kétharmadát, akkor semmi sem állhat útjába a gyökeres változásoknak és az elszámoltatásnak. Szigorúan a matematika talaján állva ez az érvelés meg is állná a helyét, a tapasztalatok azonban mást mutatnak. A Fidesz az elmúlt másfél évtizedben egyértelműen bizonyságát adta annak, hogy külső kényszerítő erő nélkül a hangzatos jelszavakon, és a léleknek jól eső, de érdemi változást nem hozó szimbolikus lépéseken túl nem hajlandó többre.

Ám, még, ha fel is tesszük, hogy Orbán komolyan elszánta magát az érdemi cselekvésre, kérdéses, hogy saját pártjában mindenki felsorakozik-e mellé. Hiszen tudva levő, hogy a Fideszen belül komoly befolyással bíró liberális-posztkommunista lobbi működik, amely már 1998. és 2002. között is eredményesen feküdt keresztbe számos pozitív kezdeményezésnek. Így okkal feltételezhető, hogy a párt frakciójában jó néhány narancsszínűre festett, de lelke mélyén sokkal inkább kékes, vagy vöröses árnyalatokat hordozó képviselő fog helyet foglalni, mint ahogyan foglal most is.

Ha egy esetleges kétharmados győzelem esetén Orbán valóban neki gyűrkőzik az elodázhatatlan változások véghezviteléhez, az elhazudott rendszerváltás beteljesítéséhez, könnyen kiderülhet, hogy a parlamenti matematika alapján papíron létező többség valójában nem áll mögötte. Egy ilyen helyzetben pedig nagyon is jól jöhet az a "csak 10-15 százalék" (pláne, hogy lesz az jóval több is).

Aki valóban radikális változást szeretne, akinek valóban elege van már az elmúlt két évtized országrabló politikájából, és egyben elvárja a felelősök példás megbüntetését is - nos, az nem bízhatja magát a Fidesz kétharmadára, mert az nem lesz, nem lehet egyenlő a nemzeti oldal kétharmados többségével. Ezt - tetszik, vagy nem tetszik Orbán Viktornak - csak a Jobbik biztosíthatja.

Balogh Gábor