Bakondy Erika: Egyenruha kontra formaruha

Azt mondták félelmet kelt a gárdista öltözete. Meredten bámultam a semmibe ennek hallatán. Végignéztem magamon és kutattam a „félelmet keltés” okát. Nem vagyok koszos, nem vagyok büdös, arcom, kezem tiszta, bakancsomon ragyog a nap éltető sugara, nadrágomon kivetni valót nem látok, ingem hófehér. Nem értem!

Emlékek kerítenek hatalmukba.

Egykor, fehér ingben, fekete nadrágban, fekete cipőben állva hallgattuk az iskolában minden ünnep alkalmával a Himnuszt, megtisztelve tanárainkat, magyarságunkat. Az érettségi vizsgára sem holmi szakadt, vagy éppen az adott divatot tükröző öltözetet kellett viselnünk. Valahogy nem azt láttam vizsgáztatóm szemében, hogy riadalmat keltettem volna öltözékemmel. Viszont, tanáraink, vizsgáztatóink is épp oly fehéren-feketén díszelegtek, mint mi. Igaz mi féltünk tőlük, de nem a ruházat volt okozója félelmünknek, hanem valami más! Félelmünk a felkészülés esetleges hiánya, csalásunk lebukásának veszélye, mert ugye az írásbelin lehet puskázni, de a szóbelin… Én nem attól féltem, amit viselt Számon kérőm, hanem attól, amit képviselt. Elvárásai voltak velem szemben, az elmúlt négy esztendőben végzett munkám eredményét kérte számon szigorúan. Megmérettetésem osztályzata, kihatott a jövőmre. Mehetek tovább, vagy elégtelen munkám tükre fejemre hozza apám, tanáraim, haragját. Bár tanáraim, nevelőim, nem oly mértékben olvasták volna fejemre bűnöm áradatát, (azért ezt sem kívánta egyetlen porcikám sem) de édesapám oly büntetést rótt volna rám, amit életem végéig sem felejtettem volna el. És persze az sem elkerülhető tényező, hogy a saját tükrömből, szégyentől eltorzult énkép tekintett volna vissza. Ezt azért sem akartam, mivel apám iránti tiszteletem, szeretetem azt kívánta, hogy semmiképp ne hagyjam őt cserben, mivel azért dolgozott erején felül, hogy gyermeke eredményeket érjen el.

Még mindig ruhámat nézem. Emlékeim, a valóság küszöbére taszítanak.

Valaki olyan akar engem félelmetesnek feltüntetni, akinek félnie kell az elszámoltatástól?

Valaki olyan akar engem zavarkeltő, rasszista, garázda, uszító egyénnek mutatni, aki fél attól, hogy számon kérhetik rajta eddigi munkája eredménytelenségét?

Gondolkodok! Beszélek itt zagyvaságot! Volt eredménye munkájuknak, gazdagodást, fellendülést, virágzást értek el MAGUKNAK! A következménye ennek, Országunk kiárusítása, meggyengítése, idegenek kezére adása, népünk kifosztása, elszegényítése, munkanélküliség, bűnözés elhatalmasodása lett. A jövedelmek végletekbe torkollnak, szemlesütés nélkül osztanak végkielégítéseket, amik abszurdnak hatnak még kimondva is. Utakat, síneket újítanak fel évekig tartó vesszőfutással, mert így még több pénzt tudnak kicsalni belőle, azután egy év elteltével bejelentik szégyen nélkül, hogy a villamossín nem megfelelő, az utakat ismét horrorisztikus összegekért foltozgatni kell.

Száz szónak is egy a vége. Az jutott eszembe, hogy azonosíthatnám a múlt, és jelen fundamentumát akár így is!?

Édesapám: Népünk, mint eltartó, és számon kérő.

Vizsgáztató: Új Magyar Gárda, mint sumákolást nem tűrő vizsgabiztos.

Diák: Jelenlegi kormány, mint csalások sorozatát rejteni akaró, bukott tanuló.

Társaimat nézem. Itt mindegyikünk azonos öltözetben van. De szépek vagyunk, büszkeség tölt el! Szépek vagyunk és „TISZTÁK” Hát ez itt a baj! Mert mint azt tudjuk, minél tisztábban szól az igazság, annál mocskosabbul vitatják!

’De, ne öntsük ki a gyereket is a fürdővízzel!’

Ha egyenruhát viselnék az oly félelmetes? Akkor mindenkitől remegnem kell, aki egyenruhát visel? Az volt az utolsó információja egyénemnek, hogy akkor kell félnem, ha valami rosszat tettem! Amíg nincs vaj a fülem mögött, az egyenruhás a védelmemet szolgálja! Rosszul informált lennék? Vagy minden egyenruhát levetetnek, amit ijesztőnek kiált ki valaki?

Ha ellenben formaruha takarná testem, az már más, az már nem riogat senkit. Azt gondolom, nem ez itt a lényeg, hogy egyen, vagy formaruha. Meglátásom az, minden eszközzel azért harcolnak, hogy elforduljon az Új Magyar Gárda mellől a nép, mert lebukásuk veszélye rejtezik az igazságban. Az igazságban, amiért kiáll az Új Magyar Gárda Mozgalom. Lehetünk mi formaruhában, vagy akár pendelyben, nem ez, ami a Kormány szemében a szálka, az Ő félelmük a valóság, menniük kell, elbuktak a vizsgán, csak az élet iskolája nem enged pótvizsgát!

Szebb jövőt!

Bakondy Erika
barikád.hu