Török Gábor elemzése a Jobbikról

Mindig meglep, hogy amikor a Jobbik szóba kerül, hirtelen megszaporodnak a kommentek, ráadásul a legszélsőségesebb véleményeket is rendre ez a téma hozza elő azokból, akik nem csak olvasni, de írni is szeretnek.

Az egyik hozzászóló szerint a Jobbik középre indult, ami már önmagában is érdekes kijelentés, hiszen politikailag legalább kétféleképpen magyarázható: lehet ez a jele az elvek feladásának, a szent ügy elárulásának (ahogy erre néhány csalódott volt jobbikos már újságíróknak is utalt), mint ahogy – egészen más megközelítésben - a kormányképességre törekvésnek és a hosszú távú jelenlét megalapozásának. Miközben látom, hogy ez az értelmezési verseny itt a blogon is őrült iramban zajlik, engem elemzőként egyelőre jobban foglalkoztat, hogy egyáltalán igaz-e a Jobbik elmozdulásáról szóló állítás.

Kezdjük ott, hogy a radikális párt az elmúlt években az egyik legtudatosabb politikai erőnek tűnt, könnyen észrevehető volt, hogy az akciók kitaláltak, az eseményeik stratégia alapján zajlanak. Ha tehát látunk valamit, az szinte biztosan nem a véletlen műve. Ráadásul lenne is értelme a beljebb húzódásnak: ha a Jobbik egyszer valóban a kormányrúd közelébe szeretne jutni, akkor ahhoz legalább olyasféle párttá kellene válnia, mint az osztrák FPÖ, vagy a lengyel PiS, amelyekről egy adott időpontban a szavazók jelentős része elhitte, hogy kormányozni is képes. Ma a Jobbik még nem tart itt, ereje elsősorban a tiltakozásból, a protestből táplálkozik, szavazói inkább a többiek, az eddigi politika elutasítása miatt, semmint a Jobbik önértéke és korábbi teljesítménye miatt támogatják a pártot.

Nem kétséges tehát, hogy hosszú távon a pártnak változnia kell, ráadásul helyzete is módosul: a parlamenti jelenlét eleve új stratégia kigondolására kényszeríti majd Vonáékat. Ha a Jobbik amúgy elér a falig, azaz nem kell attól tartania, hogy a jobbszélen új alakulatok születnek (ez kulcskérdés a párt politikájában), óvatosan terjeszkedni kezdhet. A Jobbik választási programja bizonyos tekintetben szinte már erre az időszakra figyel: lényegesen szakmaibb és mérsékeltebb, mint a párt kommunikációja, retorikája. Mielőtt azonban ebből azt a következtetést vonnánk le, hogy már látjuk is a középre kanyarodó Jobbikot, fontosnak tartom hangsúlyozni: jelenleg a radikális pártnak pont az az érdeke, hogy ellenfelei ne bizonyíthassák rá a „korai alkalmazkodást”.

A Jobbik szavazatszerző potenciálja elsősorban másságából, újdonságából – és ezzel összefüggésben kipróbálatlanságából - táplálkozik: ennek a látszatnak a fenntartása a kampányban kiemelt érdeke a pártnak. S bár tényleg vannak jelei annak, hogy a Jobbik készül a választások utáni időszak új politikájára, ezek egyelőre inkább megalapozások, semmint a jelen érdemi változásai. A Jobbik csak mostani formájában képes a parlamentbe kerülni, mint ahogy a további, már parlamenti pártként tervezett erősödéséhez pedig az kell, hogy időben képes legyen változtatni. Hangsúlyozom: időben, de ne túl korán.

törökgáborelemez - barikád.hu