Krenács Tibor Ferenc: Jaj-szavam

Jaj-szavam
- Tormay Cécile emlékének -

Belém feszül a szó, s levegőm,
Nincs ép gondolat, szívem dühöng.
Megcsalt az élet, lázam heves,
Múlni nem akar, félek elvesztem.
Zuhanok, s a hegy lába pokol,
Nincs már magyar hazám, megholt.
Elvették, kiket soha nem illetett,
Megölték, mikor megroppant ereje.
Rút táncban, torkukon kacaj,
Csúj Károlyi Mihály, Te vagy a kudarc.
Elátkozott volt már születésed is,
Korcs magyar lettél, s bosszúd ördögi.
Sírnék, de meghalni kéne így,
Hazám, Te árva ék, haltál a semmiért.
Az Isten vállán kisírom magam,
Vad őrületbe belefojtott szavam.
Keresztény véred, ők elfolyatták,
Torkod elmetszve, patak igazság.
Lett átok, nevüket csak kimondani,
Díszelegnek sírodon, galíci senkik.
Hogy szertartásuk elvégeztetett,
Őket egy Igaz Isten átka ölje meg.

(2010. 02. 13.)

barikád.hu