MSZP, avagy a hülyék Eldorádója…

Történetem egy kelet-magyarországi kisvárosban játszódik. A helyszín pontos megjelölését nem tartom fontosnak, hiszen a mondandó magva lesz a lényeg. Ütős lesz a sztori, hogy lemerüljek egy kicsit a bulvárba is…(A másik indok talán az lehetne, hogy a hülyeség bizony nem helyhez kötött.)

Egyik ismerősöm elmondása alapján próbálom az eseményeket rekonstruálni. A középkorú hölgy, munkából és bevásárlásból hazatérve, egyszer csak hallja, hogy szól a csengő. Kinyitja az ajtót, szemben idősödő, terebélyes asszonyság , aki kopogtatócédulákat gyűjt éppen, oly régóta rajongott pártjának, az MSZP-nek. Ismerősöm közli vele, hogy még nem döntött, ezért nem szívesen válna meg féltett kincsétől.

A matróna ekkor taktikát vált. Előveszi a PÁRT igazi arcát… Mert a Nagy Testvér a központban nyilván megsúgta neki, hogy kell a bizonytalankodókat jobb belátásra bírni… Mert mint tudjuk a Nagy Testvér mindenható… Nekik…. Summa summárum, a következő kérdés hangzik el Káder Asszonyságtól: „Ön hol dolgozik?” Válasz: „Közalkalmazott vagyok egy óvodában.” Újabb kérdés: „Biztosnak érzi a munkahelyét?” Válasz: „Hát, azt hiszem igen, habár manapság semmi sem biztos.”
(És ennél a pontnál lép be, amit úgy hívunk, hogy sunyiság és félelemkeltés. Csak a rájuk jellemző módon.

Mint ahogy Rákosiék, Kádárék és a maiak tudják és sajnos teszik is „hős” eleiknek szolgai módon megfelelve. Hamisítatlan kommunista aljassággal.)
A párt aktivistája előveszi az aduászt: „Tudja, hogy a semmirekellő közhasznúak el fogják Öntől venni a munkát? De nyugodjon meg, ha ránk szavaz,akkor mi megígérjük, hogy az ön munkahelye megmarad, és eltöröljük a közhasznú foglalkoztatottságot. Viszont ezt csak az MSZP tudja önnek garantálni.”
Azt hiszem, hogy itt álljunk meg egy szóra. Azt, hogy a szocik alantasabbnál alantasabb eszközöket is hajlamosak bevetni, már tudjuk. Azt, hogy a ranglétra legalsó fokán álló pártkatonák között nem egy „szellemi rövidnagrág” található (gondoljunk csak a youtube-ra kikerült fiatal pesti szocik cédulagyűjtő tragikomédiájára), szintén ismeretes. De azt, hogy ekkora öngólokra is képesek, eddig számomra nem volt világos tény. Mindannyian tudjuk, hogy az Út a munkához program a szocik kreatúrája. Ők azt mondják, hogy ezzel mennyi embernek jut munka. Ja, egy fél évre, aztán három hónapig megint mehet a levesbe…

Azt persze nem teszik hozzá, hogy széles tömegek azért kényszerültek ebbe a „nagyívű perspektívába”, mert ők elkúrták…. Ezt is… Megölték a vidéket, beengedték a multikat, leépítették a kórházakat és a közoktatást. Tették ezt a Még Nagyobb Testvér, az IMF-oligarchák egyetlen csettintésére. Mert a Valutalapnál ők is csak csicskák… Elfelejtik, hogy néhány hónap foglalkoztatottság által a fiatalok nem tudnak lakást vásárolni, gyereket vállalni. Persze, közben BKV, Hunvald, meg a többi haver… Tudjuk, ismerjük…

S hogy mi még az őrülten bosszantó az MSZP-aktivista okfejtegetésében? Az, hogy az embereket is hülyének nézik. Nem kell akadémikusnak lenni ahhoz, hogy lássuk az ebben az elmeszüleményben rejlő mélységes ostobaságot és ellentmondást. Hiszen Káder asszonyság nem mást fogalmazott meg,hogy ha az MSZP kormányra kerül újra, akkor eltörli a „semmirekellő” közhasznúak foglalkoztatottságát, amit szintén az MSZP hívott életre azzal a jelszóval, hogy visszaadja a munka becsületét azoknak, akik önhibájukból kikerültek a foglalkoztatottak köréből. Csak önmagamat tudom ismételni: Hatalmas öngól. Méretes zakó, amit magukra mértek ezzel az elvtársak….

Végezetül mit is mondhatnék? Talán azt, hogy vigyázzunk. Mert nem csak a televízióban, a rádióban, a postaládában mószerolhatnak immár minket. Ennél is tovább mennek. Megkeresnek minket otthonainkban is. Tehát vigyázzunk: „Megint jőnek, kopogtatnak.”

-s -s

barikad.hu