A holokauszt-tagadás kriminalizálásáról

Mesterházy Attila szocialista miniszterelnök-jelölt javaslatára új büntetőjogi tényállást szavazott meg a „magyar” parlament „A holokauszt nyilvános tagadása” címmel. A törvénymódosítás két paragrafusból áll, a második a hatályba lépésre vonatkozik, így elegendő az elsőt idézni „Aki nagy nyilvánosság előtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti, hogy a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

Sajátos, hogy e módosítást pont azok – tételesen a baloldal képviselői – szavazták meg, akik a legtöbbet beszélnek emberi és polgári szabadságjogokról, az állam önkorlátozásának szükségességéről, lelkiismereti és véleménynyilvánítási szabadságról, méltányosságról és igazságosságról. Mindezen elvekkel és értékekkel igencsak szemben áll egy olyan jogszabály, mely miközben börtönnel fenyegeti esetleges véleménynyilvánításukért az állampolgárokat, nem határozza meg a kulcsfogalmat, a holokausztot. Azt az alapfogalmat, melynek vonatkozásában lényegi kérdéseket érintően (áldozatok száma, a megsemmisítés módszerei) a történészek között véget nem érő vita zajlik évtizedek óta. De nem határozza meg azt sem, hogy mit jelent a jelentéktelen színben való feltüntetés.

Schmidt Mária történész 1999. novemberében a Magyar Hírlapban megjelent cikkében azt írta, hogy „A II. világháború nem a zsidóságról, nem a népirtásról szólt. Bármennyire is sajnálatos: a holokauszt, a zsidóság kiirtása vagy megmentése mellékes, mondhatni marginális szempont volt, ami egyik fél háborús céljai között sem szerepelt.” Ez egy történészi meglátás, mellyel lehet egyetérteni vagy kísérletet lehet tenni a cáfolatára. Akkor az időközben a balliberálisokhoz bezupált Schmidt Mária ellen szabályos sajtóoffenzíva indult, e törvénymódosítás alapján akár büntetőpert is akaszthatnának a nyakába.

S akkor nem szóltunk még arról az abszurdumról, hogy büntetőjogi eszközökkel rendet vágni a történelmi kérdések között olyan, mint dinamittal halászni: több a kár, mint a haszon. Végül de nem utolsósorban: kiemelni egyet az emberi történelem megannyi tragikus és mérhetetlen emberi fájdalmakat okozó népirtásai közül és annak a tagadását szankcionálni nyílt etnikai diszkrimináció, mely az állítólag terjedő antiszemitizmust aligha fékezi, sokkal inkább olajat önt a tűzre.

Egyébként ahhoz, hogy a törvénymódosítás jogerőre emelkedjen, a köztársasági elnöknek alá kell azt írnia. Lapzártakor még nem tudni, mit fog lépni az alkotmányjog-dogmatikai kérdésekre igencsak érzékeny Sólyom László, mikor a Mesterházy Attila által szignált jogi fércmunka sorsáról dönteni kényszerül.

Borbély Zsolt Attila

(Az írás megjelent a Székely Hírmondóban.)
barikad.hu