Áttörés Morvai Krisztinának az EP agrárbizottságában folyó szakmai munkája terén is

A múlt héten tárgyalta az Európai Parlament Agrár és Vidékfejlesztési Bizottsága azt a jelentést, mely elfogadása esetén – a Lisszaboni Szerződés életbelépése óta - az EP megkerülhetetlen állásfoglalása az Európai Közösségek Bizottsága mezőgazdasági termékekre vonatkozó minőségpolitikájáról.

Morvai Krisztina - a Jobbik agrárkabinet szakmai munkájára támaszkodva - öt módosító javaslatot nyújtott be azzal a céllal, hogy a Jobbik agrár és vidékfejlesztési programjának megfelelően úgy alakítsa az élelmiszerek uniós minőségpolitikáját, hogy az mindinkább a kis- és közepes termelőket, valamint a hazai élelmiszereket hozza helyzetbe. Az öt módosító javaslatból a szakmai előterjesztő (Giancarlo Scotta') négyet bizottsági vitára javasolt, melyből hármat az el is fogadott.

Ezzel Morvai Krisztina a Jobbik nevében fellépő, de a EP-frakcióktól független képviselőként bebizonyította, hogy az EP-ben előterjesztett javaslatai szakmailag oly mértékben megalapozottak, hogy azokat a még oly szorosra zárt néppárti, szocialista és más frakciókban ülő EP-képviselőknek is el kell ismerniük.

Miért is oly fontos számunkra a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre vonatkozó uniós minőségpolitika, melyet az un. „Zöld Könyv”-ben szabályoz az EU? Azért, mert jelenleg ez az a keret, melynek figyelembe vételével tudjuk a Kárpát-medencére jellemző, jó minőségű élelmiszer előállításunkat növelni a hazai piacaink visszaszerzése és az exportunk fokozása érdekében.

Az európai uniós rendeletekben meghatározott termelési és jelölési alapkövetelmények a világon a legszigorúbbak közé tartoznak. Ezek többek között a környezetvédelemre, az állatjólétre, valamint a növényvédő szerek és az állatgyógyászati készítmények, a Gén Módosított Szervezetek (GMO) használatára és jelölésére vonatkoznak. A minőségbiztosítási rendszerek között „tanúsítási rendszerek” és „címkézési rendszerek” vannak. A tanúsítási rendszerek alkalmazása összetett folyamatok esetében ajánlott.

Az ezekre vonatkozó követelményeket általában részletes termékleírás rögzíti és azokat rendszeres időközönként (például évente) egy erre feljogosított szerv, például tanúsító testület ellenőrzi. A címkézési rendszerek az olyan, viszonylag egyszerű esetekben használatosak, amikor a termelő maga igazolja egy adott minőségi jellemző meglétét, amit azután hivatalos ellenőrzésnek vetnek alá. Mind a tanúsítási, mind a címkézési rendszerek alkalmasak annak igazolására, hogy egy adott termék megfelel az alapkövetelményeknek. Mindkét rendszer alkalmas továbbá arra, hogy felhívja a figyelmet a termék értékét növelő, az alapkövetelményeken túli – a termék jellemzőiből vagy a termelési sajátosságokból adódó – értékes tulajdonságokra.

A minőségre való törekvés az EU agrárélelmiszer ágazata által meghatározott világpiaci stratégia lényegi részét képezi. Az elmúlt években ezt mint lehetőséget mi, magyarok egyáltalán nem használtuk ki nemzeti érdekeink érvényesítése terén. Nem alkalmaztuk a minőségbiztosításban meglévő lehetőségeket belső piacaink védelme érdekében a globális piacról érkező silány élelmiszerek elleni védelemre, de nem használtuk ki a Kárpát-medence adottságaira épülő, kiváló beltartalmi jellemzőkkel és magas hozzáadott értékkel bíró védjeggyel ellátott - így munkahelyeket teremtő hazai élelmiszer-előállítás lehetőségeit sem. Az EU sereghajtói között vagyunk a „földrajzilag védett”-, vagy „hagyományos módon előállított” és védjeggyel ellátott termékeink számát illetően is.

Az EU nagy arányban állít elő alapvető élelmiszereket. A mintegy 70 milliárd eurós forgalmat bonyolító, átlagos éves agrárélelmiszer-kivitel túlnyomó részét – értékét nézve kétharmadát – azonban az olyan „késztermékek” adják, mint a hús, a tejtermékek, a bor és a növényi olajok. Az EU–ban tehát a késztermékek dominálnak, szemben hazánkkal, ahol az átlagminőségű ipari alapanyagok tömegtermelése van túlsúlyban hibás agrárpolitikánk miatt. Ezért tudtak bennünket még a saját belső piacainkról is kiszorítani késztermékekkel, miközben a jelenlegi magyar alapanyag tömegtermelés sok esetben meg csak az intervenciós raktárakba megy, alig teremt munkahelyet vidékeinken, és csak az óriás üzemek földhasználóinak juttat közpénz eredetű támogatást hektár alapon. Ez a fajta elavult termékszerkezet az eredetjelölt, a hagyományaiban védett, vagy éppen az ökológiai minősítésű élelmiszerek piacán természetesen nem hoz létre számunkra versenyképességet, így nem teremt munkahelyet, csak lemaradásunkat fokozza. Morvai Krisztina elfogadott módosító javaslatai annak az útnak a kezdetét jelentik, mely ennek a számunkra hátrányos folyamatnak a megfordításához vezetnek el.

Varga Géza
a Jobbik Agrár- és Vidékfejlesztési Kabinetjének elnöke