Ferike nem adja föl

„Azt tudom önöknek mondani, hogy merítsenek erőt az őszödi beszédből.” – mondta komoly arccal Gyurcsány Ferenc a minap egy kecskeméti lakossági fórumon. Az egybegyűlt hallgatóság, egy maréknyi, szocializmusban megfáradt, hibernált agyú nyugdíjas áhítattal és soha nem múló lelkesedéssel hallgatta az előadást.

Az átlagéletkor riasztóan magas volta és az öregek otthonát idéző hangulat szemmel láthatóan egy cseppet sem zavarta a bukott, böszme miniszterelnököt. Hiszen az irdatlan vastagbőr továbbra is megvan, a hazudozás pedig most is lazán, csípőből megy, mint a jó öreg Shatterhandnek a bokrok közt megbúvó indiánokkal való leszámolás.

Szóval Gyurcsány, a mi Ferikénk, a mi absztrakt hungarikumunk, kire annyi gúnynevet akasztott már az istenadta nép, hogy azt ember nem képes észben tartani, a nagy visszatérést fontolgatja. Ugyan, mit neki Őszöd, meg elkúrás, meg trükkök százai, meg hazugság reggel, éjjel, meg este, na meg a tömegbelövetés és hasonló kedves gesztusok! Ő bizony csak azért sem adja fel, nem törődik bele a vereségbe! Majd ő megmutatja a jobboldalnak és ennek az egész kurva országnak, hogy milyen az, amikor valakiben őselemi erővel tombol a szocializmus nagyságainak szelleme!

És Ferike tényleg komolyan gondolja. Egy ország küldte már el a picsába, de ő még mindig ott lebzsel az MSZP körül (melyet egyébként szintén elküldtünk már a picsába). Mert Ferike olyan, mint egy durcás kisgyerek némi szociopata beütéssel. Gondolom, gyerekkorában, melyből még a mai napig sem tudott kitörni igazán, a dadus is csak néhány lépés távolságból a nyújtófával merte megpiszkálni őt olykor-olykor. És most itt ül a nyakunkon ez a nagyra nőtt óvodás, aki ajkát lebiggyesztve, durcásan toporzékol, hisztizik, hogy neki igenis adják vissza a hatalmat! Azonnal! Mert neki kell az a nyüves hatalom, szüksége van rá! Bármi áron! Még akkor is, ha az ország egyik fele beledöglik, másik fele pedig még lábtörlőnek sem használná őt.

De nem baj. Mindez nem számít, mert Ferike nem adja fel! Kitartóan hisztizik. És közben arról ábrándozik, hogy előbb-utóbb megint övé lesz az egész játszótér!

Vellai Tamás

Ellenkultura.info - barikad.hu