Sarkadi helyzetjelentés - látogatás a cigánytámadás áldozatánál

Az Új Magyar Gárda Mozgalom Békés megyei Gróf Tisza István Századának tagjai, szolidaritásukat kifejezendő, meglátogatták a Pándy Kálmán Megyei Kórházban, a 2010. február 28-án cigányok által súlyosan bántalmazott sarkadi férfit, Karácsonyi Bélát. A beteg állapotáról és a támadás körülményeiről ők tudósítottak.

Látogatásunk idején éppen három orvos, egy szemész, egy fül-orr-gégész és egy szájsebész egyeztetett, a szükséges műtéti beavatkozásainak időpontjáról. A támadás során agyrázkódást és többszörös arckoponya-törést szenvedett, a jobb szemével nem lát, mert a retinája levált és a szemlencséje is lötyög, a bal szemével pedig homályosan lát, mert az arckoponya törés miatt elmozdult a szemgolyója. Bordáját és bokáját is sérülés érte. Vasárnap éjjeltől kedd délelőttig az intenzív osztályon feküdt. Mi szerdán már a traumatológián beszélgethettünk vele.

Kimerítően tájékoztatott bennünket az őt ért támadás részleteiről, előzményeiről és betekintést nyerhettünk a sarkadi cigány-magyar együttélés borzalmas jellegébe, amely tulajdonképpen csak időzített bombaként jellemezhető.

Mint köztudott, ennek előtte is foglalkoztunk a sarkadi közbiztonsági viszonyokkal.
Tavaly nyáron, (augusztus 23-án az Új Magyar Gárda Mozgalom Szabadság téri, közfelkiáltással való megalakulása utáni napon) helyiek hívására, a Század körülbelül egy tucat főt számláló csoportja érkezett a városba. Azzal a céllal, hogy ott spontán szervezett „egészségügyi sétájuk” során összefogásra bíztassák a romló közbiztonság miatt aggódó embereket.

Mint ismeretes, ezt a tettünket az ellenségeskedő államhatalmi adminisztráció, rendőrségi feljelentésünkkel, és szabálysértési bírságolásokkal „próbálta honorálni”, amely igyekezetükben rendre kudarcot vallottak. Szabálysértési pénzbírságaink ellen KIFOGÁSSAL éltünk, és azok, bírósági tárgyalási szakaszban rendre gárdistáink felmentésével és a pénzbüntetés elengedésével végződtek.

A lakosság, a szimpatizánsaink és a helyi illetőségű gárdisták jelzései alapján, azóta csak romlott a helyzet Sarkadon.

A településen annyira rossz a közbiztonság, hogy sötétedés után félnek az emberek utcára menni, s a rendőrség nem igazán tud, vagy akar ezen javítani. Sőt, több esetben kaptunk olyan híreket, hogy a rendőrök is félnek, nem mernek intézkedni. Ezt a jelenséget erősíti, a majd alább ismertetett, Karácsonyi urat ért támadás is.

Az egyre romló közbiztonság és növekvő cigánybűnözés megkérdőjelezhetetlen bizonyítéka az is, hogy a fentebb említett bírósági tárgyalásunkon, egy nekiszegezett bírói kérdésre maga a tanúként meghallgatott bűnügyi nyomozó nyilatkozta, hogy Sarkadon „tavaly húsz százalékkal több bűncselekmény történt, mint az előző évben, s a rablások száma is nőtt, amit a cigányok követtek el”.

Az egyébként rokkantnyugdíjas, 49 éves Karácsonyi Béla, bő egy évvel ezelőtt költözött Sarkad városába.

A Sarkadkeresztúri úton lévő házát könnyen megismerni, ugyanis az utcában csak az ő házán van kitűzve, és nála lobog egyedül a magyar lobogó, jó magasan.

Messzire is ellátszik.

A szomszéd sarokházban egy fiatal cigány házaspár lakik. Karácsonyi úr elmondása szerint a férfi „rendes”, talán Esztergom környékéről való, a nő viszont a szomszédos Munkácsy utcából...

Ez utóbbival van a konfliktus. Ugyanis a sértett információi szerint a fiatalasszony apja és öccse börtönben, a Munkácsy utcai házukból a villany, gáz kikötve, az asszony „rokonsága” (fiatal férfiak zömmel), pedig a Munkácsy utcából, a Sarkadkeresztúri úton lévő sarokházban „ráköltözött” a házaspárra a fenti okokból kifolyólag…

A sértett állítása szerint „nem lehet velük együtt élni”.

Megfélemlítik, terrorizálják az utca lakóit.

Összefirkálták a házát. Szabályos feljelentést tett fényképpel dokumentáltan, de a feljelentés a rendőrségen szőrén-szálán eltűnt (!). Ellopták a fia lelakatolt nagy értékű kerékpárját, majd amikor az felismervén azt szóvá tette, a torkának elvágásával fenyegették, és hazáig kergették a buszmegállóból. Telefonált a rendőröknek, de ennek semmilyen következménye nem lett a fenyegetőkre nézve. Viszont visszakapta a biciklit darabokban, tönkretéve.
Rendszeresen bandákba verődve strázsálnak az autóút közepén. Ha kikerüli őket az autójával, akkor megdobálják, mert szerintük „el akarta őket gázolni”. Ha megáll, és rájuk dudál, hogy engedjék el, akkor oldalba rugdossák a kocsiját, mert szerintük „el akarta őket ütni”.

Borzalmasan primitívek.

A banda valamelyik tagjának van egy nagyteljesítményű BMW személyautója, amivel gyakran éjfélkor, vagy akár hajnali három óra tájt is megjelenik. Bömbölteti a zenét, bőgeti a motort, nyomja a dudát addig, amíg amazok a házból ki nem kászálódnak neki. Mivel Karácsonyi úr darukezelőként dolgozik, életek múlnak a munkáján. Nem hibázhat. Fontos, hogy kialudja magát. Csendháborítás miatt, már többször hívta a rendőrséget. Tett feljelentést is, az esetek nagy részében azonban azt tapasztalta, hogy meg se történt a rendőri „intézkedés”. Ki sem érkeztek a sünök.

Állandóan kötözködnek. Az emberek félnek tőlük, mert kilopják a szemüket is, és még örülhetnek, ha ennyivel megússzák. Rendszeresek a fenyegetések.

Elég nekik annyi, hogy rájuk nézzenek, és már jön a válasz:

-„Mit nézel? Erős Vagy? Akarsz egyet?! – és már ütnek is.

Rendszeresen a kerékpárúton közlekednek gépjárművükkel, vagy ott parkolnak. Mivel a sértett polgárőr is, neki kötelessége az ilyen szabálytalanságot jeleznie irányukba. Megtette.

Az eredmény az lett hogy egy huszonéves cigánylány le-„bunkó parasztgyerek”-ezte.

Vasárnap, elmondása szerint, miután kikísérte a fiát a Vasútállomásra, (aki a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen hallgatója, a másik fia pedig rendőrnek tanul) hazaérvén, bentről a lakásból a tacskójának ugatására lett figyelmes. Elindult a kapuba, hogy megnézze ki áll az ajtó előtt.

Zárt kapuja van, nem lehetett látni, hogy mi van mögötte.

Vártak rá.

Öten voltak. Kiráncigálták a portáról, agyba-főbe verték, majd miután védekezésképtelenné vált megpróbálták a ház előtti vizesárokba fojtani.

A felesége mentette meg, aki a nagy dulakodást meghallva, a fiával együtt épp akkor ért oda a házból. Saját bevallása szerint „öt másodpercen múlott az élete.”

A rendőrnek tanuló 19 éves fiú lekötötte a cigányokat, míg anyja hívta a rendőrséget.

Amint a rendőrség értesítését észlelték a támadók, bekotródtak a „házukba”.

Búcsúzóul azonban az árokból kikászálódó férfit még fejbevágták egy székkel, ami a cigányok házából származott, és úgymond „erősítésként” dobták ki egymásnak.

A rendőrség húsz perc után érkezett ki a helyszínre. Ezután a kiérkező „rendőrök” felvették a sértett (!) adatait majd feltehetőleg távoztak, a kiérkező mentők pedig bevitték a sérültet a kórházba.

ENNYI.

Így hiúsult meg az Úrnak hála, egy újabb Olaszliszka.

A sértett meggyőződése szerint, a szomszéd házban lakó cigány fiatalasszony bujtotta fel a cigány férfiakat, úgymond a „likvidálására”.

Az ügy kapcsán megszólalt, és nagy nyilvánosságot kapott véleményének a helyi cigányönkormányzat elnökasszonya. Aki, természetesen az „övéit” mosdatandó, valamiféle cigányok irányába szóló provokációról beszélt, bár nem tudta eldönteni, hogy pontosan mit is mondjon, illetve a helyszínen sem volt.(Talán arra gondolhatott, hogy a sértett azzal is provokál, hogy ott lakik, és ott él, ahol.)

Ahol egy ősközösségi szint alatt megrekedt, magát a társadalmon kívüliként definiáló, egyedüliként a falkaszellemnek engedelmeskedő és a magyarokban kollektív ellenségképet látó etnikum, szabadon garázdálkodik.

Legutolsó információink szerint a rendőrség arra vár, hogy a kórházi jelentés alapján könnyű testi sértés, vagy súlyos testi sértés legyen-e a vád, az elkövető cigányokkal szemben.

Szerintünk inkább a „többségi államalkotó nemzetközösség tagja elleni etnikai indíttatású erőszak keretében elkövetett emberölési kísérlet”. Amely bűntettet, a társadalmi stabilitás fenntarthatóságának érdekében, preventív, elrettentő erejű büntetés kell, hogy kövesse.

Nagy Ferenc László
Új Magyar Gárda Békés megyei sajtóreferense

barikad.hu