Erősödő együttműködés Izrael és az Európai Unió között

Valamikor úgy tartották, hogy Európa sokkal kiegyensúlyozottabban foglal állást a közel-keleti konfliktusban, mint a cionista befolyás alatt álló USA. Napjainkra azonban változott a helyzet. Az Európai Unió is teljes mértékben felsorakozott Izrael mögött. De úgy is fogalmazhatnék: a „cionista lobbi” átvette az európai külpolitika irányítását. (Továbbá alighanem a belpolitika, a gazdaságpolitika és a kultúrpolitika irányítását is átvette, de ez most más kérdés.)

Hiszen emlékezzünk csak vissza, milyen hevesen ellenezte az Európai Unió két vezető állama – Németország és Franciaország – az Izrael érdekében megindított iraki háborút 2003-ban. Csakhogy azóta jelentős változások következtek be. Amikor 2006 nyarán a zsidó állam megtámadta Libanont, Tony Blair, akkori brit miniszterelnök sikerrel akadályozta meg az EU-t, hogy tűzszüneti felhívást intézzen a felekhez. A cionista brit kormányfő ugyanis időt akart hagyni Izrael számára ahhoz, hogy leszámoljon a libanoni siita szervezettel, a Hezbollahhal. (Ami persze a Hezbollah hősies ellenállásának köszönhetően nem sikerült.) Amikor 2008 legvégén a zsidó állam hadereje megkezdte háborúját a Gázai övezet ellen, az Európai Unió ugyan az ellenségeskedések beszüntetésére hívott fel, sőt az „aránytalan” izraeli fellépést elítélő vélemények is megfogalmazódtak Brüsszelben. Mindamellett az Európai Unió mégiscsak az események izraeli magyarázatát fogadta el. Vagyis az európai vezetők alapvetően a Hamaszt tették felelőssé a zsidók gázai vérengzéseiért. „Meddig tűrhette Izrael azt, hogy a palesztinok rendszeresen rakétákat lőttek ki a területére?” – tette fel a kérdést felháborodottan Marc Otte, az EU közel-keleti ügyekben illetékes különmegbízottja. Nem szükséges magyarázni, menyire hamis az izraeli megközelítés: hiszen amit „izraeli területnek” neveznek, azt a palesztinok saját földjüknek tekintik, nem beszélve arról, hogy a 2008 júniusában a Hamasz és Izrael közötti fegyverszüneti megállapodást valójában a zsidó állam sértette meg 2008. november 4-én. Ezen a napon ugyanis – amikor a világ az amerikai elnökválasztásokra figyelt – zsidó katonák behatoltak a Gázai övezetbe, és megöltek hat Hamasz fegyverest. Erre a brutális akcióra válaszul lőtt ki néhány – házi készítésű, és igen csak pontatlan, a legmodernebb izraeli fegyverekkel össze sem mérhető – rakétát a Hamasz az izraeli Sderot városára.

Amikor pedig a zsidó származású dél-afrikai nemzetközi jogász, Richard Goldstone jelentése az ENSZ emberjogi bizottsága elé került, az EU 27 tagállamából 22 a dokumentum elfogadása ellen szavazott! Éspedig azért, mert a Goldstone-jelentés fehéren-feketén rámutat a zsidó állam haderejének a Gázai övezetben elkövetett háborús bűncselekményeire! Vagyis az EU legtöbb tagállama – köztük Magyarország – semmi kivetnivalót nem talál abban, ha Izrael tiltott fegyvereket vet be a palesztinok ellen, és tudatosan rombolja le a polgári létesítményeket. Különös, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az EU vezető tisztségviselői állandóan a humanizmusról, a demokráciáról és az emberi jogokról prédikálnak világszerte.

Az Európai Unió és Izrael kapcsolatai minden téren kiválónak mondhatók. Javier Solana, mielőtt tavaly ősszel leköszönt volna külügyi biztosi állásáról, Izraelben tett búcsúlátogatásán kijelentette: „Egyetlen ország sincsen az Unió határain kívül, amellyel olyan kiválóak lennének Európa kapcsolatai, mint Izraellel.” És még hozzátette: „Izrael valójában az Európai Unió tagjának tekinthető, még ha formálisan nem része az intézményrendszerünknek. De minden európai uniós programban részt vesz.” Világos beszéd. Tel Aviv évtizedek óta lábbal tiporja a nemzetközi jogot, ENSZ határozatok tömegét sérti meg, folyamatosan terjeszkedik a megszállt területeken, a nemzetközi jogszabályokkal ellentétesen elválasztó falat épít a palesztinok földjein, blokád alatt tart másfél millió embert a Gázai övezetben, de az Európai Uniót mindez nem zavarja, sőt félig-meddig tagállamnak tekinti Izraelt. Miért kell akkor bárki másnak, például nekünk magyaroknak, bármiféle európai uniós jogszabályt, vagy akár ENSZ határozatot betartanunk?

Egyes becslések szerint Izrael és az EU számos közös kutatási programon dolgozik. A Motorola Israel például részt vesz az EU iDetect4All elnevezésű kutatásában, amelynek során különleges érzékelő biztonsági berendezéseket – amolyan „virtuális kerítést” - fejlesztenek ki. Gondolom, az ilyesfajta „biztonsági berendezések” remekül védik majd az illegális izraeli telepeket a palesztinoktól elrabolt földeken. Izraeli repülőgépgyártó cégek pedig az Európai Unió „Tiszta égbolt” nevű programjába kapcsolódtak be azzal a céllal, hogy az európaiakkal közösen, kevésbé szennyező repülőmotorokat gyártsanak a jövőben. Szép, szép, de könnyen lehetséges, hogy ilyen „kevésbé szennyező” motorokkal ellátott harci gépekről lövik ki rakétáikat, vagy dobják le bombáikat az izraeli légierő katonái!

Még 2008-ban az EU külügyminiszterei elfogadtak egy tervezetet, melynek célja, hogy az Unió „különleges partnerséget” alakítson ki Izraellel. A zsidó állam szeretné, ha az izraeli termékek vámmentesen juthatnának be az egységes európai piacra. A múlt év novemberében Brüsszel és Tel Aviv között született egy megállapodás, melynek értelmében a zsidó államban termesztett zöldség és gyümölcs 80%-a, illetve bizonyos élelmiszeripari termékek 95%-a vámmentesen juthat be az európai piacra. Az egyes tagállamok kormányainak beleegyezésére vár a már nyélbe ütött egyezség az EU rendőrsége, az Europol, illetve a palesztinok emberi jogait rendszeresen megsértő izraeli biztonsági erők között.

A jelek szerint tehát az izraeli lobbi eredményesen tevékenykedik Brüsszelben is. Az Amerikai Zsidó Tanács (American Jewish Committee), az Európai Zsidó Kongresszus (European Jewish Congress), valamint a B'nai B'rith is megsokszorozta erőfeszítéseit Brüsszelben. 2006-ban különböző politikai irányzatokhoz tartozó európai parlamenti képviselők megalakították az Izrael Európai Barátai elnevezésű szervezetet, mely igyekszik a döntéshozókat az izraeli érdekek melletti kiállásra rákényszeríteni. Természetesen senkinek semmiféle kifogása nem lehet, ha az Európai Unió a világ bármely országával igyekszik szoros kapcsolatokat kiépíteni. Izrael esetében azonban másról van szó: egyrészt úgy néz ki, hogy a zsidó állam érdekeit képviselő lobbi elképesztő nyomást gyakorol „belülről” az EU „kormányára”, másrészt pedig Izrael immár évtizedek óta megszállás alatt tartja a palesztinok földjeit, és számos nemzetközi egyezmény és ENSZ határozat előírásait sérti meg. Hová tűnt az európaiak annyit hangoztatott humanizmusa, hová lett a demokrácia és emberi jogok iránti érzékenység?

Zábori László
barikad.hu