Csak egyenesen - Reagálás Szentesi Zöldi László írására

Örvendetes és becsülendő, hogy Szentesi Zöldi László – mint március 8-án a Magyar Hírlapban megjelent, Jobbról át! című írásának elején leszögezi – némely pártközi kóborlóval ellentétben mindig a jobboldal híve volt. A következetesség – főleg ha elvi alapokra épül – az értékes emberi sajátosságok egyike. Csak az nem világos, hogy szerzőnk (mások számára is) miért csak egyetlen jobboldali párt létezését tartja lehetségesnek? Hiszen rendes körülmények között nem kellene egymást mondjuk konkurenciának vagy éppen ellenségnek tekinteni, és lenéző gesztusokkal lényegében a pokolba kívánni. Amíg a próba a lehetőséget meg nem cáfolja, addig nem kizárt az együttműködés, mint ahogy például 1998 és 2002 között a MIÉP segítette a Fidesz számos célkitűzését, és ahogy az előbbi párt ma is arra biztatja híveit, hogy az utóbbira szavazzanak. Pedig Pokorni Zoltán a választási kudarc után nem Fidesz bukásán sajnálkozott, hanem a MIÉP kiesésén örvendezett.

Most, úgy látszik, a Fidesz-barátok a Jobbik pusztulását kívánják. Elrettentésül a cikk szerzője azt jósolja, hogy a parlamentbe jutva úgy meghatódnak majd az ott látott szépségeken, hogy mindjárt szétfoszlik híveikkel való szolidaritásuk, és szimpatizánsaikról végképp megfeledkeznek majd.

Vajon ez a következtetés a Jobbik vezetőinek alapos lélektani tanulmányozásából született? Esetleg a ma még uralkodó MSZP- és az eltűnőben levő SZDSZ-gárda erkölcseit vetíti rájuk is? Persze tudjuk, hogy az élelmesek minden változáskor követik a hatalmi erővonalakat, és ha a pártok vezetősége nem megbízható, valóban új milliomosok vagy talán milliárdosok is születhetnek akár hónapokon belül. A gyanakvásra néhány támpontot azért adhatott volna a szerző. Gyanúsítani igazán nem nehéz, de azért ne nagyon siessünk vele. A 2002-ben LOP STOP táblákkal flangálók nem sok sikerrel kutattak a lelépő politikusok bűnei után. Ma viszont éppen ők gyarapítják már nagy számban a börtönök lakóit.

Nem világos, hogy Sz. Z. L. miért igyekszik megfeledkezni kedvenc pártjának az utóbbi időben az oroszokkal szembeni hangulatváltozásáról? Orbán Viktor (példáját Németh Zsolt is követte) régebben – felemlegetve a szovjet időket – számtalanszor tüzet fújt Oroszországra. És lesték hozzá a nyugati hatalmak egyetértő pillantásait. Mostanában mindkettőjük stílusa változott, mondandójuk tartalma pedig mindjobban hasonlít a Jobbik nézeteihez.

Ha a Magyar Hírlap újságírója valóban ismerné a Jobbik programját, akkor tudná, hogy ez a párt senkinek sem ígért – nem egy év, de hosszabb idő múlva sem – „kánaánt”, és hogy szándékai szerint éppen arra törekszik, amit ő ajánl a multikkal kapcsolatban a „hazáját szerető” minden magyarnak: hogy „újratárgyalja velük, amit újra kell tárgyalni”.

Már ennyiből is világosan következik, hogy lényegében nem az a baj, ha egy újságíró „nemet mond a jobbikos hívó szóra”, hanem ha hamis képet rajzol e pártról, és e hamis képnek megfelelően viszonyul hozzá.

Nem éppen a jóindulat a forrása annak a biztatásnak sem, hogy radikalizmusának bizonyítására a választás kampányidejében a törvényileg betiltott Magyar Gárdát kellene többet feszegetni. Mintha csak arra biztatnánk: nyújtson csak több támadási pontot önmaga ellen.

Én azt ajánlanám Szentesi Zöld Lászlónak, hogy minden belső ellenkezése ellenére próbálja meg figyelmesen elolvasni a Jobbiknak általa szemmel láthatólag nem ismert választási programját, még ha szerinte az a sok ember, amely rajta dolgozott, „dühöngő indulatok” szenvedélykitörései közepette hozta azt létre.

Szerintem mindnyájan csak nyernénk vele. Például egymás iránti több megértést is. És esetleg egy közös szebb jövőt.

Tóth Károly Antal
barikad.hu