Borbély Zsolt Attila: Fidesz versus Jobbik (4. rész)

Vádak oda-vissza

Érdemes közelebbről szemügyre venni, hogy a két párt mivel vádolja egymást. A Fidesz orosz pénzekről beszél, a Jobbikot MSZP-kreatúrának nevezi, a párt elnöke azt állítja, hogy a Jobbik törvényen kívül helyezi magát s hogy megengedhetőnek, sőt kívánatosnak tartja a politikai erőszakot. A lassan Fidesz médiának tekintető Magyar Hírlapban jobb sorsra érdemes publicisták hozzák összefüggésbe a Jobbikot a nyilasokkal, megszégyenítve ezzel a 168 óra és a Mancs nemzetellenes fröcsögőit. Legutóbb Bayer Zsolt ugrott neki Vona Gábornak azt kifogásolva, hogy Vona belépett az Orbán Viktor által alapított polgári körbe. Pont Bayer, aki azért szép ívet írt le a 168 órától és a Népszabadságtól a Magyar Nemzetig s a nemzeti hangvételre váltó Magyar Hírlapig. Akinek vaj van a fején, ne sétáljon a napon. Félreértés ne essék: Bayer Zsoltot remek közírónak tartom, aki fontos igazságokat írt le, komoly írói erővel. Úgy vélem, 1995 óta megjelent írásaiban a nemzeti felelősség hangja szól s nem egyszerűen más gazdát keresett magának. Az ő eszmei pálfordulását is belülről vezéreltnek gondolom, akárcsak a Fidesz vezetőiét. Mindazonáltal ne keresse a szálkát más szemében az, aki sajátjában a gerendát nem leli meg. Vona Gábor, amikor belépett Orbán Viktor polgári körébe, akkor Orbánt joggal érezhette magáénak a nemzeti radikális tábor. Orbán olyan igazságokat fogalmazott meg akkoron (ha az MSZP és az SZDSZ kerül hatalomra, akkor a nagytőke és a pénztőke alakít kormányt, a haza nem lehet ellenzékben, ha kell, erőnkre támaszkodva fogjuk megvédeni a polgári kormány eredményeit stb.), melyek a Nemzet igazságai voltak.

De közben megtörtént mindaz, amit a Jobbik ró föl a Fidesznek, s amire érdemi válasz nem érkezett a másik oldalról, igaz nem is igen érkezhet, mert vannak olyan dolgok, melyekre, ha van is magyarázat, azt kényelmetlen kimondani. A Fidesz magára hagyta a polgári kör mozgalmat, megszavazta Románia feltétel nélküli EU-csatlakozását, megszavazta olvasatlanul a lisszaboni szerződést, nem kérte meg más kétharmados döntések esetében sem szavazatainak árát.

Persze, ha a Fidesz karakánul kiáll a nemzeti érdekek mellett, vélhető, hogy csökkentette volna választási esélyeit, vélhető, hogy stratégiái úgy gondolják, meg kell szerezni a nemzetközi tőke és a háttérhatalom bizalmát ahhoz, hogy a párt ismét kormányra jusson. No de akkor ne azzal legyenek elfoglalva, hogy azokat vádolják törvényen kívüliséggel, akik mernek a reális problémákról beszélni. Mert ez a szomorú helyzet: Jobbik Fidesznek címzett bírálata kemény és helyenként sarkos, de valós, közismert és tagadhatatlan tényeken nyugszik. A Fidesz Jobbik-ellenes propagandája viszont sejtetés, megbélyegzés, rágalom és hangulatkeltés.

Mára oda jutottunk, hogy az MSZP ajánlkozik fel Orbán Viktornak, hogy szükség esetén visszalépteti jelöltjét a Fideszes jelölt javára a Jobbikos jelölt ellenében. Ezzel kényelmetlen helyzetbe hozza a Fideszt, mint egykor Piszkos Fred azokat, akiket szeretni kezdett: ha a Fidesz elfogadja a felajánlkozást, akkor ezzel nagy szolgálatot tesz a Jobbiknak, melynek kampányszólamai éppenséggel arról szólnak, hogy ők egyedül állnak szemben a négyszínű parlamenti egypárttal, ha nem fogadja el, akkor a centrum-szavazókat lehet lehámozni a Fideszről a pártnak a Jobbikra „tólásával”, az eddig is zsolozsmázott Fidesz-Jobbik összekacsintás-szöveggel. Aminek alapja nincs, de a kellően megdolgozott, tudatilag preformált, Győzikén és Mónika show-n szocializálódott, mindazonáltal szavazati joggal rendelkező politikai analfabéták beveszik.

De aki eljut odáig, hogy észrevegye, hogy az a bizonyos Mátrix nem a jövő, hanem a jelen allegóriája, aki ki akar törni a tudati rabbilincsből, akinek fontosabb a csak ideiglenes (!) langymeleg biztonságnál a nemzet jövője, aki távolabb lát az orránál, annak észre kell vennie, hogy a Jobbik hozta vissza az egyenes beszédet a politikába. Észre kell vennie, hogy a Jobbik mondja ki, hogy melyek a valós problémák, melyekről taktikai megfontolásokból vagy sajátos érdekeltségből más politikai erők nem mernek beszélni, észre kell vennie, hogy a Jobbik fogalmaz meg az álkérdésekre adott álválaszok helyett a reális sorskérdésekre reális válaszokat.

Borbély Zsolt Attila

(A cikk hónap végén megjelenik a Kapu című folyóiratban.)

barikad.hu