Megszokott vagy eredeti? - A kokárda

A Jobbik fiatal tagjaiként nemzeti jelképeink után érdeklődve a kokárda eredetét is szerettük volna megismerni. Kutatásunk során egyre több bizonyítékot találtunk arra, hogy talán a téves berögződések miatt a kokárdát helytelen színsorrendben ismerjük és használjuk. Ezt a Néprajzi Múzeum is megerősítette.

Katona Tamás történész szerint: „A kokárda úgy készül, hogy egy nemzeti színű szalagot meghajlítunk. Hogyha azt akarjuk, hogy kétoldalt piros-fehér-zöld jöjjön ki belőle, bizony itt a zöld kerül kívülre és a piros belülre. A kokárda mindig belülről kifelé olvasandó.” Szerinte 1848-ban ezt a kokárdát használták és csak később az olasz hadszintérről hazajött katonák viselték az olaszok által készített kokárdákat, azonban viselték a magyart továbbra is.

A piros-fehér-zöld színhármas 1848-ban vált az ország hivatalos jelképévé, a forradalom egyik jelentős eredményeképpen. A trikolor (azaz a három színű zászló) a francia forradalom óta terjedt el.
A színeket rendszerint a nemzeti zászlóról veszik, tulajdonképpen egy nemzeti színű szalagot meghajlítanak. Az eredeti szabály szerint a színek mindig belülről kifelé olvasandók. A zászló fölső (függőleges csíkozásnál a bal oldali) része kerül a kokárda belsejébe, az alsó része pedig a külső szélére.

A magyar kokárda piros-fehér-zöld színű, tehát helyesen kívülre kerül a zöld. Az 1848-as pesti forradalom idején a márciusi ifjak még valóban így is használták, de Than Mór festményein is megfigyelhető, hogy a huszárok csákórózsáján is helyesen szerepel a színsorrend. Téves viszont Szendrey Júlia kokárdája, amit Petőfinek készített, hiszen ezen az olasz színek sorrendje figyelhető meg.

Becze Liza Luca, Somogyi Róza
barikad.hu