Tián József: Mi táplálja a Jobbik igazát?

Járom az országot, követem a Jobbik fórumait, erőm szerint segítem azt, figyelem az előadót, a hallgatót. Egyre bizakodóbb vagyok, hitem erősödik. Nagyon is földön járó vagyok, kutatom hitem eredetét.

Megdöbbent az a közös hang amelyen a felkészült előadó és a legegyszerűbb hallgató is megszólal. Honnan a közös világlátás, honnan a kristálytiszta szellem, honnan a töretlen tenni akarás, elszántság? Hol és mikor született a törhetetlen hazaszeretet, a föld, a munka tisztelete? Hol és melyik az a gén, amely szinte egy időben támasztotta fel magyarságunk százezreiben a több ezer éves kódolt üzenetet, őshazánk szeretetét, nemzeti öntudatunkat, világformáló tudásunkat.

Lassan meggyőződésemmé vált: ez már nem csak tudás vagy tapasztalat, ez már hit. Nem kellene kutatni, keresni eredetét csak tudomásul venni, hogy van. Én nyughatatlan vagyok! A hitnek is van eredete!

Hetek óta keresgélek emlékeimben, mit hol láttam, hallottam? Lassan összejött! Saját és barátaim könyvtárának válogatott darabjai borítják környezetemet. Jankovics Marcell, Bolyki Tamás, Türk Attila, Hoppál Mihály, Nagy András, Szabó István Mihály, Csőke Sándor, László Gyula, a nagy öregek közül Magyar Adorján.

Egy régi gunyoros mondás szerint: semmi sem változik gyorsabban, mint a változatlan múlt. A felsorolt őstörténet-kutatókról koránt sem állítom azt, hogy ők minden feltételezett, bizonyított elméletükben egységesek, de egységesek abban, hogy kutatásaik nem egysíkúak, nem egy tudományágra támaszkodnak, főleg nem valami mesterséges ideológiára alapoznak. Egységesek abban a szemléletükben is, hogy a történelemkönyvekben olvasható történelem közel sem tényekből, hanem többé-kevésbé elfogadott vagy elfogadtatott felvetésekből áll.

Magyar Adorján, a 20. század első felében alkotó őstörténet kutató szakterülete a rovásírás volt. Emellett nem csak a magyar történelmet, hanem az egész emberiség őstörténetét is tanulmányozta. Az Ő alaptétele szerint az igazi ősmagyarság sohasem volt nomád, hanem földművelő, sohasem járt Ázsiában, őshazája a Kárpát-medencében volt. Az ősmagyarság Európa legrégibb műveltségalapító ősnépe. Egyik tanulmányában írja: „A magyarság ázsiai és nomád eredetéről szóló tanítások csakis külső és belső ellenségeink által kitaláltak és kárunkra elterjesztettek, amelyek célja önérzetünk aláásása, tekintélyünk rontása és létjogosultságunk elvitatása… amidőn ősvallásunkról beszélek, nem ennek 800-1000 év előtti, már elhanyagolt alakját értem, hanem azt, amely a fönt említett magas szellemi műveltségünk idején, 20-30000 évnél is régebbi időkben élt.”

Ezt az elméletet erősítik Szabó István Mihály mikrobiológus 2004. évben megjelentetett kutatási eredményei is. Nem kevesebbet állít akadémikusunk, reprezentatív nemzetközi kutatások alapján, mint azt, hogy genetikai őseink már Kr.e. 35-40 ezer körül Európába vándoroltak. A Kárpát-medencében megtelepedő embercsoportok - követve az éghajlati változások mozgását – eltávolodva és visszatérve Kr.e. 8-10 ezer körül alkották a magyarság őseit.

Más tudományágak képviselői szintén a Kárpát-medence, benne magyarságunk ősiségét bizonyítják.

Érdekes következtetést vontak le, a ma legrégebbinek tartott város, Jerikó falainak feltárása során. Bármilyen mélyre ástak, akár a 12 ezer éves falak mentén, akár környezetében semmilyen emberi település nyomát nem találták. A városfalak építéséhez a sárkunyhókon keresztül vezet az út, ilyen pedig ott nincs – állítják. Ezután kezdték kutatni, hol található a világon másik 10 ezer évesnél régebbi civilizáció?

Ennek az elméletnek a követői jutottak el Európába, a Kárpát-medencében élő ősrégi kultúra népéhez, akiknek egyenes utódai mi magyarok vagyunk.

Szerencsénkre nem minden tudós ragaszkodik görcsösen a modern kutatások által régen túlhaladott álláspontokhoz. Jó néhányan, magyarok és külföldiek egyaránt az őstörténeti tudomány előremozdításán fáradoznak.
Sorra jöttek a közvetlen és közvetett bizonyítékok. Tatárlakai /Erdély/ rovásírásos kőkorongok több mint hétezer évesek. Több mint 1500 évvel előzik meg a mezopotámiai írásos leleteket.

Az újkőkor legfontosabb alapanyaga az obszidián volt. Lelőhelye Tarcal és Tokaj környéke. A feltárt bányák tömeges kitermelést mutatnak, ami nagy tömegű, kulturált lakosságot jelent.

Az ókor híres útvonalai, az obszidián út, a só út a Kárpát-medencéből indult, de egyenesen ide vezetett a borostyán út, a kagyló út és a selyem út is. Ez nyilvánvalóan arra utal, hogy ezekre a termékekre itt volt szükség, itt volt a világ legfejlettebb birodalma.

Az eddig felsorolt tudományok képviselői egyetlen szóval sem tagadják őseink vándorlásait, hátrahagyott nyomait a Távol keleten. A jégkorszakok majd az azokat követő özönvizek késztették őseinket vándorlásra. Egyes geológusok szerint a jég sohasem borította el a teljes medencét. Az akkor még aktívan működő vulkánok, a hőforrások lehetővé tették az itt megtelepedő őseink túlélését.

A visszatérés soha nem volt véletlenszerű. Mindig az ősi földet a Melegvizek országát foglalták vissza. Ennek alapján állítják azt, hogy Árpád honfoglalói itt már magyarokat találtak.

Nem folytatva a tudományos eredmények felsorolását, külföldi és hazai mikrobiológusok, genetikusok, nyelvészek, geológusok egybehangzó, tudományos alaposságú állítása szerint a magyarság, sőt talán az egész emberiség itt fejlődött ki őshazánkban. Egyes történészek azt is állítják, hogy a történelem első technikai civilizációjának bölcsője szintén a Kárpát-medence volt. Ontják a korszerű tudományok eszközeivel felfegyverzett haladó tudósok a bizonyítékokat. A bronzkori kohászat bölcsője csak a Kárpát-medence lehetett a szükséges ércek elérhetősége miatt. Bizonyított, hogy Kr.e. hatezer évvel már élő mezőgazdasági nemesítés folyt őshazánkban, az őscirokból nemesített tönkölyt nagy tömegben termelték. Tűrőképességének, terméshozamának, élettani hatásának a mai napig nincs párja; négyezer éves, kerékkel szerelt kocsira bukkantak Budakalász, Szamosújvár, Novaj, Gyulavarsánd, Herpály környékén; a mezopotámiai, egyiptomi edényrajzolatokhoz, isten-szobrokhoz hasonló darabokat találtak a Dunántúlon és az Alföldön is, csakhogy ez utóbbiak legalább kétezer évvel előzik meg távoli hasonmásaikat.

Mindez, és még sok más kutatási eredmény nem elég a mai magyar „hivatalos tudomány” vaskalapos képviselőinek. Számukra továbbra is inges – gatyás kalandozó magyar keveréknép vagyunk. Nézeteik túléléséért és egzisztenciájukért még a magyar nemzeti értékeket és érdekeket is hajlandók feladni. A mai mammon - szemléletű világban bőven akad vevő csapkodó, kapkodó, áruló bírálataikra.
Ugyanezek már nem nagyon tudnak mit kezdeni a magyarság lelkében lakozó, művészeteiben, kultúrájában megjelenő ősi megnyilvánulásokkal.
A magyarság mitikus világában – melyről már csak gyűjteményes töredékeink vannak – központi szerepet kap a Tetejetlen fa, Életfa. Hasonlóan meghatározóak a tápláló gyümölcsfák, melyeket gyakran neveznek lélekfának, sámánfának, tudás fájának, idő – és történelem fának.

A magyar embernek a világ közepe a világ fájával együtt Magyarországon van. Katona Lajos gyűjtése szerint a szarvasi polgárnak Szarvason, egészen pontosan a szarvasi molnár övcsatján van a helye.
Szintén fa jelenik meg a hétrétegű világ hétágú fájában, amit kalotaszegi díszítőelemként ismerünk mint „orsókarikó – csillagos” világfa.

Kálmány Lajos gyűjtéséből származó népdal szerint:
„Szolnok alatt foly el a Tisza,
Közepében van egy nagy nyárfa….”

A fa jelkép és fatisztelet élő példáját énekli meg Arany János a „Buda halála” első énekében:
„Hullatja levelét az idő vén fája,
Terítve hatalmas rétegben alája.
Én ez avart jártam; tűnődve megálltam:
Egy régi levélen ezt írva találtam.”

Lejegyzett népdalainkból – több van mint egész Európának együttesen – számtalan énekli, magasztalja, áldja a földet a természetet.
Ősi írásunk a rovás világszerte reneszánszát éli. Az első, egyetlen olyan alfanumerikus rend, amelyben minden hangnak önálló jele van. Jeleit bármerre forgatod, jelentése nem változik. Szavaink közül a legnemesebbek – hon; honvéd – semmilyen más nyelvre le nem fordítható!

Miért vagyunk mi kicsik? Miért vagyunk mi tehetségtelenek? Miért vagyunk mi szedett – vedett, kalandozó népség? Talán azért mert mindig a világ előtt járva kivívtuk a csalók, bitorlók, hontalanok és árulók gyűlöletét. Ezek évszázadok alatt és ma is nem csak anyagi javainkat, hanem múltunkat, büszkeségünket, tehetségünket is el akarják venni. Tagadják és elhallgatják: diákjaink sorozatban nyerik a tanulmányi világversenyeket; nincs év világraszóló magyar találmány nélkül; egy magyar kerekes kutyaszánt tákol, majd élesben Alaszkában világbajnok lesz; egy tenger nélküli magyar vitorlás hajót épít, majd egyedül átszeli vele a világ óceánjait; egymást követően harci repülőink sorozatban nyerik a világbajnokságokat. Ha a világban nagy dolog történik – atomkutatás, űrkutatás, műholdas navigáció, számítógép – magyar nélkül nem képzelhető el.

Gyakran mondják ellenlábasaink, hogy Nobel – díjasaink, zenészeink nagy része cigány vagy zsidó származású! Csak azt felejtik el, hogy ezek az emberek a magyar kultúrán nevelkedtek. Miért nincs ennyi kiváló zenész más országok cigányaiból, miért nem nőtt ki ennyi világhírű zsidó tudós más nemzetek keblén? Ezen még nem gondolkodtak?

Most már érzem, tudom miért erősödik a hitem, és tudom hogy honnan ered a Jobbik tántoríthatatlan, fáradhatatlan ereje, tudása álmai megvalósításához. Tudom, hogy maroknyi vezető csapata, hihetetlenül növekvő számú követői megtalálták a magyarok égig érő fáját. Ez a fa most csonka, mérgezett. Alját gyom és dudva borítja, törzsére vérszívó élősködők kúsznak, de gyökere erős. Gyökere behálózza az egész Kárpát-medencét, végei az emberek lelkében kapaszkodnak. Ezeket a gyökereket évezredek alatt sem sikerült elvágni senkinek, újra és újra hajtotta sarjait.

A Jobbik kiválasztotta fánk legerősebb sarját, a magyar mezőgazdaságot. Erre az életerős törzsre tervezi az összes lombot, koronát. Alján a gyomokat gyökerestől kiírtja, vérszívóit elpusztítja. Gyümölcseit gondosan összegyűjti, ezerféle táplálékot készít belőle. A fa körül szorgoskodóknak elegendőt juttat, a felesleget rokonokkal cseréli be. A fát tápláló földet gondosan munkálja, életet adó vizeit ősi medrükben, tisztán megőrzi. Utódait okítja, neveli a fa tiszteletére, őrzésére, egészségének megóvására. A termés arányos elosztásáról jogszabályokkal gondoskodik. A termés tékozlóit, dézsmálóit szigorúan bünteti. A világ seregélyeit, más rablóit, vérszívóit erővel riasztja el a kártételtől. Ha a fa kellő gondoskodás mellett ismét hatalmas és bőtermő lesz, gyökerei újra összefogják az őshazát, honunkat a Kárpát-medencét. A legfelső ágak kifejlődése után helyreáll hitünk, kapcsolatunk az égiek és az ősi föld lakói között. Ha test és a lélek megnyugszik, földünkön béke lesz, többé nem kell vándorolni magyarságunknak.

Milyen primitív, taszító kifejezés ez a szóösszetétel: pártprogram!
A Jobbiknak van ilyen, de nevezzük szebben: a Jobbiknak hitbéli meggyőződése van!

Tián József
barikad.hu