A ferencvárosi oroszlánbarlangban játszott a Hunnia - beszámoló

A tegnapi nap folyamán ellátogattam a Ferencváros-Hunnia NB1-es női kézilabda mérkőzésre. Amit ott tapasztaltam, az szinte leírhatatlan. Kíváncsi voltam a két kedvenc csapatomra: a Fradira azért mert egy fiatal csapat, fiatal vezetőedzővel, és nagyon nagy múlttal rendelkezik. A Hunniára meg azért, hogy az oroszlánok tényleg úgy küzdenek ahogy mondják. A Hunnia oroszlánjainak kálváriáját többé- evésbé ismerjük. Sajnos van még egy oroszlános alakulat az országban akik szintén nem csinálnak semmi rosszat, mégis a poklok poklát járják be. Elgondolkodtató, hogy lassan jön a jó idő és mi lesz szegény Leó-val a jégkrémmel, mert ezek ott fent benne is a potenciális támadót fogják keresni mint pálcikás figurában.

Visszatérve a mérkőzésre. Szokták volt mondani, hogy a szegény embert még az ág is húzza. Na, ez a Hunniával kapcsolatban hatványozottan is igaz. Az ismert ellehetetlenítési akciók után most belső konfliktusról hallani. A sértődött volt ifi edző és néhány "kedvese", most oda piszkít ahol idáig evett, és még a mérkőzésre is kilátogatott, hátha kinevethetik a hősiesen küzdőket. Na, volt meglepetés számukra!

Ahogy a mérkőzés kezdődött a Fradi csarnokában, azt minden vendég csapat megirigyelheti. A Hunnia úgy meglepte a Fradit, hogy a 18. percben Elek Gábor a zöld-fehérek edzője jobbnak látta ha időt kér. Ez a kis csapat az első félidőben rendesen megizzasztotta a nagy csapatot, és méltán vívták ki a mérkőzésre kilátogató ferencvárosi szurkolók elismerését. A félidőben Elek Gabi is csak annyit mondott: igen, ez egy korrekt félidő volt!

Sajnos a második félidőre kijött a két csapat közti létszámkülönbség, ugyanis a Hunnia csak 8(!) embert tudott kiállítani a meccsre. Ebből a 8 emberből is 5 ifjúsági korú volt. Küzdöttek, hajtottak és ami a legfontosabb a mérkőzés során egy pillanatra sem adták fel! Volt a mérkőzésnek olyan pillanata, amikor a vendég kapust állították ki a "sporik", és egy mezőnyjátékos állt a kapuba. Talán az egyetlen pillanat volt az összecsapáson mikor a Fradi játékosai lehettek volna egy kicsit kíméletesebbek, de a Hunnián látszott, hogy alamizsna kegyelmet nem kérnek senkitől.

A vége Fradi szemszögből simára sikeredett, de mindkét csapatot dicséret illet. A zöldeket azért mert nem nézték le ellenfelüket, végig korrekten játszottak. A Hunniát meg azért amit a kétszer 30 perc alatt végigcsináltak. Szeretném még külön megemlíteni a Ferencváros szurkolóit. Tegnap látszott, hogy ha nem provokálják őket akkor ezekkel az emberekkel semmi baj nincs. Végig korrektül buzdították saját csapatukat. Ami számomra jelen pillanatban fontosabb az az, hogy a Hunniát is nem egyszer őszintén, és lelkesen biztatták!

Két fontos tanúsága van az én értékelésemben ennek a tegnapi meccsnek.
1, A Fradi szurkolói olyan emberek akik mindent megtesznek a csapatukért, korrekten és elszántan, és ezért azt javaslom, hogy ne provokálja őket senki sem. (aki nem született ebbe bele az úgysem érti meg mit jelent Fradistának lenni)

2, Amit a Hunnia csinál az legyen mindenkinek példa arra, hogy ha valamiben hiszel, akkor soha nem szabad feladni. Akkor sem ha olyan szembe széllel kell megküzdeni mint nekik. Ez a csapat minden elismerést megérdemel. Ők nem kiváltságokat szeretnének csak azt, hogy tisztességesen befejezhessék a bajnokságot.

Hiszem, hogy nem is olyan sokára nagyon radikálisan megváltozik az ország élete. Ez alól a sport sem lesz kivétel. Aki gonosz volt az meg fogja kapni megérdemelt büntetését. Én büszke vagyok, hogy magyar vagyok és büszke vagyok hogy két ilyen csapat mérkőzését láthattam tegnap délután!

Vass H. Zsolt
barikad.hu