Cigányúton a magyar iskola (2)

Amikor a cigányság oktatásáról van szó, azonnal emlegetni kezdik a bűnösnek és rasszistának kikiáltott szegregációt. Bizonyos politikusok – akik ezzel a maguk malmára gondolják hajtani a vizet – azon túl, hogy megfeledkeznek a szó tág értelméről, és az általa jelölt tényekről, semmit sem tesznek, hogy bármit megváltoztassanak. A 2006. évi országos kompetencia-mérés adataira épült vizsgálat[1] egyértelműen megmutatja, hogy az iskolák között, a cigány lakosság számarányától és területi elhelyezkedésétől függően alakult ki az etnikai szegregáció. Azokban a kistérségi régiókban, ahol magas a munkanélküliségi ráta, sok hátrányos helyzetű gyermek él, és nagy a cigány lakosság létszáma, értelemszerűen az etnikai alapú szegregáció is magas. A városokban, ahol sok iskola közül lehet választani ez a fajta szegregáció szintén magas. Ugyanakkor az ország iskoláin belül az osztályok közötti elkülönülés alacsony. Mit is jelent mindez? Azokban a térségekben, ahol a cigány populáció jelentős, a cigány gyermekek száma is magas, így évről évre az iskolába kerülő gyermekek többsége is cigány származású. A magyar iskolákban 1980 és 2006 között a cigány tanulók aránya egyre nőtt, 2006-ban már megközelítette a 15 százalékot, ami a szegregáció erősödését is magával vonta. A magyar szülők, a szabad iskolaválasztás és a csökkenő magyar gyermeklétszám következtében, előnyben részesítik azokat az iskolákat, ahol a cigány tanulók aránya alacsonyabb, magasabb szintű az oktatás, és nyugodtabb az iskola légköre. Ez tovább erősíti az iskolák közötti etnikai és a teljesítményalapú különbségeket. A fentiek alapján logikus, hogy vannak iskolák, amelyekben a cigány tanulók száma igen magas, és vannak olyanok is, ahol a lakosság összetétele, illetve a szabad iskolaválasztás következtében kisebb, vagy elhanyagolható a cigány gyermekek száma. Röviden: vannak cigány és nem cigány iskolák. A probléma élő, a jövőben egyre erőteljesebben lesz jelen az oktatási rendszerben. Ugyanakkor nem szüntethető meg erőszakos, integrációs törekvésekkel. Az oktatáspolitikának ezért arra kell felkészülnie, hogy a cigány iskolákból ne „normál iskolákba”, hanem a dolgos társadalomba akarja a velünk élő cigányságot integrálni. Erőnket, nem a meddő szegregáció és rasszizmus közhellyé züllesztett politikai szószaporítására kell fordítanunk, hanem arra, hogy szembenézzünk a valóságos helyzettel. Arra van szükség, hogy a cigány iskola tényét elismerve, szigorú és következetes oktatást, nevelést nyújtsunk. Megoldási javaslataimban nem kívánok kitérni azokra a munkaerőpiaci, foglalkoztatási, szociális változtatásokra, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a cigány gyermekek sikerrel integrálódjanak a társadalomba. A közmunkaprogramok hasznot, értéket termelő munkává emelése elengedhetetlen, hiszen a közmunkát végzetteknek mindössze 0,7 százaléka jelenik meg a munkaerőpiacon. A megoldás lépései: Az utóbbi években egyre több a tanulási, valamint magatartási gondokkal küzdő tanuló. Sokan kimutatott mentális és más, organikus zavartól szenvednek. A gyógypedagógiai intézmények nagy részét felszámolták, ezért a speciális oktatásra szoruló diákok kénytelenek a normál általános iskolába járni. A pedagógusok nagy részének a különleges oktatáshoz nincs se képzettsége, se felkészültsége. A tanulni vágyó tehetséges gyerekek nem kerülhetnek hátrányba a felzárkóztatásra szorulók miatt. Szükség esetén párhuzamos osztályokat/iskolákat kell működtetni, és erre a feladatra speciálisan képzett szakembereket kell alkalmazni. Három osztálytípus lehetséges: a normál osztály, ahol szaksegítséggel integrációra kerülhet sor, a speciális segítő osztály a normál osztályba kerüléshez a meghatározott IQ szint alatti gyermekek esetében enyhe értelmi fogyatékosságig (75-80 IQ) bezárólag és a szocializációt elősegítő osztály a deviáns, aszociális, magatartási problémákkal terhelt gyermekek számára. A cigányság élethelyzetét javító programokra 1998 és 2006 között 120 milliárd forintot költött az állam. A cigányság szervezetei, mint az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) költségvetési támogatása 2006-ban 226 millió, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány támogatása pedig, ugyancsak 2006-ban 125 millió forint volt. Általánosságban elmondható, hogy a cigányság helyzetén az egyre inkább pályázati keretekre támaszkodó programok nem javítottak. Az egyik legnagyobb probléma, hogy a cigánypolitika nem meri nyíltan vállalni etnikai programok indítását, helyettük burkolt programokat erőltet, amik hátrányos helyzet, munkanélküliség, fogyatékosság stb. kategóriáiba próbálják beleszorítani a cigányság nehézségeinek lényegét és valós okait. Az Országos Kisebbségi Kulturális és Foglalkoztatási Módszertani Intézményhálózat helyett egy politikailag semleges, a cigányság valódi problémáit nyíltan kezelő, hatékony Cigány Módszertani Központra van szükség, amely nem retteg a szándékosan gerjesztett megkülönböztetést kárhoztató diszkriminációellenesség jelszavaitól. A Cigány Módszertani Központ feladata, hogy a cigányságot, belső szerkezetét és az azt leplező társadalmi helyzetét tabuk nélkül kutassa annak érdekében, hogy mindenki számára elérhető, cigányokkal kapcsolatos statisztikát vezessen az oktatás, a bűnözés, a foglalkoztatás, a vallás és más kérdések feltárása végett. A központ célja, hogy az oktatás terén országos, vagy/és helyi szintű oktatási módszerek kidolgozásával a cigányság nevelését, tanulását hatékonnyá tegye, és ezekre, valamint a kérdés más területeire vonatkozó ajánlásait is megfogalmazza. A módszertani központ akkor érheti el a nevelés-oktatás terén a legnagyobb hatékonyságot, ha olyan törvényi keretet biztosítunk, amilyen megteremti munkájának szakmai súlyát, és felülemelkedik a működése kapcsán megjósolható kisebbségjogi hisztérián. Kisebb súlyúnak tűnő, de jelentős probléma a magántanulóság kérdésköre. A tapasztalatok szerint a cigány családok egy része arra törekszik, hogy gyermekük mihamarabb magántanuló legyen. Ez azt jelenti, hogy a tanuló felmentést kap a mindennapi iskolába járás alól, és csak vizsgázási kötelessége van. A cigány szülők a magántanulóságot a cigány hagyományokkal indokolják. Nem ritka, hogy a cigány lányt azért nem engedik iskolába, mert attól félnek, elrabolják őket. Egyes indokolt esteket leszámítva a magántanulóság kérésének egyetlen igazi oka, hogy a cigány gyermeket kivegyék az iskolából. Ez a gyermek a megszokottá vált alacsony szintű vizsga következtében hiányos és az életben használhatatlan ismeretekkel kerül ki az iskolából. Nem lesz rendszerezett tudása az országról, a világról. A nemzeti nevelés az ilyen módon, családja által a közösségből kirekesztett gyermeknél nem teljesítheti feladatát, ezért felnőtt korára céltalan, munkát nem kedvelő személlyé válik. Így egyenes az út a munkanélküliségbe, a feketegazdaságba, a segélyezési rendszerbe, az éretlen korban kötött, felelőtlen házasságba, ami indokolatlanul korai gyermekszüléseket von magával. A magántanulóság intézményét ezért úgy célszerű szabályozni, hogy az iskolák ne engedélyezhessék a magántanulóságot keresett és kitalált indokokkal, vagy éppen azért, mert valami miatt szabadulni szeretnének a cigány gyerektől. A speciális, esetleg beilleszkedési zavarral küzdő, vagy agresszív gyermekek számára más eszközök alkalmazása szolgál. Az iskolai erőszak kezelésének eszközeiről a „Hogyan fékezzük meg az iskolai erőszakot?”című korábbi cikksorozatomban már szóltam. A többi problémára a fentebb említett iskola, vagy iskolai osztályszerkezet megvalósítása, az iskolába jutás szűrésének erősítése, más szakemberek bevonása jelentheti a megoldást. A magántanulóságot a jelenleginél szigorúbban szükséges szabályozni, s ennek ellenőrzését, és szükség esetén szankciókat is alkalmazó tanügy-igazgatási rendszerbe kell építeni. A cigány iskolákban, és azokban iskolákban, amelyekben a cigány tanulók száma magas, cigány, vagy cigány származású pedagógusokat célszerű alkalmazni. Ők a cigányság kultúrájának ismeretével, a tanulók előtti tekintélyükkel segítik az iskola nemzetnevelő munkáját. Az iskolákban a kötelezően alkalmazott szociális szakemberek kellő segítséget nyújthatnak a megelőzésben, a problémák orvoslásában. Három fontos eszközről, a cigányság számára is kötelező hit-, vagy/és erkölcstanról, a cigánymisszióról és a cigányság lemorzsolódását, motiválatlanságát ellensúlyozó, intézményesített második esély iskoláiról egy hét múlva írok. Mészáros Domonkos A Jobbik Oktatási és Kulturális Kabinetének alelnöke [1]Kertesi Gábor, Kézdi Gábor, Szegregáció az általános iskolában, számítások, in.: Munkaerőpiaci tükör, MTA Közgazdaságtudományi Intézet Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest 2009.