Kiss Róbert főkapitány ünnepi beszéde március 15-én

Adjon az Isten!

Gárdisták, bajtársak, magyarok!

162 évvel ezelőtt, 1848 március 15-én, hosszas vajúdás után megszületett nemzetünk szabadsága. Történelmünk mérföldköve, ekkortól datáljuk nemzetünk szabadságát. Azt a szabadságot, melyért maroknyi népünk egész történelmünk során keserű küzdelmet folytatott, azt a szabadságot, melyet mindig valaki eladott mocskos garasokért, azt a szabadságot, melyért aztán újra meg újra küzdenünk kellett. Ám a 48-ban elhangzott szabadság-felkiáltás mást jelentett. Az a szabadság kulturális, nemzeti szabadság volt. Az a szabadság örömmámor volt. És annak a szabadságnak a pillanatnyi mámoráért keményen megfizettünk. És fizetünk ma is. Hiszen újra ott tartunk, hogy Magyarország népe szabadságért kiált. Kulturális, nemzeti szabadságért. Mert ma, 2010-ben mit sem vesztett aktualitásából a sóvárgás a szabadság iránt! Igenis, újra rabok vagyunk saját hazánkban, igenis, idegenszívűek dönthetnek sorsunkról! Hát nincs az a birka nép, aki ezt szótlanul tűrné, nincs az a nemzet, aki ebbe beletörődne! Nem, nem és nem!

Lehet-e szabadságról beszélnünk? Kulturális szabadság? Hol van az a bizonyos szabad sajtó? Kedves újságíró hölgyek, urak , akik ha kell, órákon át vizslatják a tömeget egyetlen rossz mozdulatért, egyetlen ásításért, önök, akik ha kell, hason csúszva készítenek rettenetes bakancs-fotókat, önök vajon mit neveznek szabad sajtónak? Önök szabadságnak nevezik ezt a munkát, melyet a lehetetlenségig lealjasítottak kenyéradó gazdáik parancsára? Önök, akik a sajtót képviselik, önök tudják, hogy Petőfi maga 162 évvel ezelőtt így vallott: „van olyan együgyü, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága?„ Hol van az önök szabadsága? És hol van a mi szabadságunk?

Lehet-e szabadságról beszélnünk? Szabadság az, amikor tolvajok politizálnak? Lehet-e szabadságnak nevezni azt, amikor olyanok ülnek törvényt felettünk, akik az anyatejjel szívták magukba a gyilkos kórt, melyet kommunizmusnak nevezünk? Nézzük csak meg a híradásokat: meggyilkolta, kirabolta, eladta, elsikkasztotta, majd cáfolta, - ezek vajon szinonimái a szabadságnak? Vajon a szabadság ott kezdődik, hogy pártok üres csekkeket küldenek támogatásért? Vajon Kövér László bajusza mögül kisziszegett idétlenségei megtűzdelve teszem azt Csurka bölcsességeivel szabaddá tesz minket? A vérnarancsos szabadság jó lesz?Vagy az szabadság, amikor vörös szekfűt osztogatnak pár lelkes nyugdíjasnak ahelyett, hogy visszarántanák őket az éhhalál széléről? A félresikerült D’Artagnan imitátor vajon garancia bármire is?Vajon ez a szabadság kell nekünk? Madaras szabadság vidám vasárnapokon? Ezért harcolni nem, ellene annál inkább érdemes.

Lehet-e szabadságról beszélni, amikor pribékek, fogdmegek vigyázzák azt? Ők, akik békés tüntetők csontját törték, vajon ők úgy érzik, a szabadság nevében teszik? Újra és újra fel kell sorolnunk a bűntetteiket: szemkilövés, kardlapozás, könnygáz, vízágyú, tonfa, vipera lelkes használata. Magyarok megnyomorítása, ütlegelése. Igenis számon fogjuk kérni mindenkitől, aki kezet emelt magyar testvérére, mert ez büntetlen nem maradhat. Igenis el kell számolni minden gaztettel, mert akkor, csakis akkor jön el a mi szabadságunk. A magyar emberek szabadsága. Az a kincs, mely mindennél fontosabb számunkra, az a kincs , amelyet el nem vehetnek tőlünk.

Számtalan kérdés vetődik fel bennünk. Vajon most, 2010-ben, egy nemzet szabadság iránti feltétlen vágya nevezhető-e forradalomnak? Mert ha igen, akkor Magyarországon forradalom van. Ismét öntudatra ébred magyarságunk, féltjük, óvjuk azt, ami a mienk, magyaroké. Már csak az a kérdés, ki vállalja 2010-ben Haynau szerepét? Ki lesz az, aki forradalmunkat majd megtorolja? Hány Haynau ül ma is vezető pozícióban? Hány Haynau ült és ül még törvényt az Új Magyar Gárda Mozgalom egyenruhája fölött? Ha ezért bilincs jár, akkor mennyire lehetünk szabadok? Tisztelt urak, akik most épp a célkeresztet a hátamra vonjátok, vajon ti tudjátok, hogy én csak egy vagyok a sokezerből? Vajon tudatában vagytok, hogy ez adja nekem a legnagyobb szabadságot? A tudat, hogy ha elvisztek, három másik lép helyembe, és ez így hatványozódik? Ez a hullám, ami elindult, már nem állítható meg. Végérvényesen megszületett a magyar összefogás. Az a magyar összefogás, amely elsöpör minden akadályt az útjából. Hiába próbáljátok porba nyomni a fejünket, újra és újra felemeljük, egyre makacsabbul. És megmutatjuk, hogy létezik tisztességes út is, megmutatjuk, hogy elvárjuk a tisztességes politizálást.

Gárdisták, bajtársak, magyarok: szabadság ma magyarnak lenni?

Adja az Isten, hogy 2010 Magyarország szellemi, kulturális, politikai forradalmának az éve legyen. Adja az Isten, hogy 2010-ben újra örömmámorban úszhassunk, és valóban hittel, erővel és akarattal mondhassuk:

„A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!”

Hát Adjon az Isten!

barikad.hu