Olvasónk a tatabányai gyalázatos esetről

Tisztelt szerkesztők!

Ehhez a cikkhez szeretnék némi kommentárt fűzni. Az eseményen én is részt vettem.

A Komárom-Esztergom megyei Kemma.hu-n ma kérdéseket lehetett feltenni az aktuális vendégnek a Tatabányai rendőrkapitánynak. Én annak rendje és módja szerint időben - még tegnap este - elküldtem a kérdéseimet a rendőrkapitánynak, aki olyan szépen siklott át felette, mint egy sikló a víz tetején egy holdfényes éjszakán.

Mellékelem a linket, ahol a témával kapcsolatos gyengébb jellegű kérdésekre ugyan válaszolt, de általában azoknál sem válaszolt egyenesen. Vajon miért?

Mellékelem önöknek az én kérdéseimet, amely ma még a 13-as kérdés száma alatt volt található, aztán hirtelen eltűnt mint a kámfor.

"Tisztelt Főkapitány úr!

Én is ott voltam ama március 15.-i megemlékezésen, amelyen részt venni nem csak állampolgári jogom, de úgy érzem magyarként kötelességem is.
Kérdezem én.
1. Ha a fekete bomber kabát feljelentést von maga után, akkor mivel magyarázza nekem azt a tényt, hogy nyomozó kollégájuk aki a helyszínen adta a kemény gyereket ugyanolyan bomber - fotó is van róla - kabátban volt mint én, ráadásul rajta is volt fekete sapka, mint ahogyan rajtam is és még a cipője is fekete volt? Ő mint civil ruhás nyomozó mennyivel biztonságosabb - kevésbé félelemkeltő kinézetű - mint én? Ha viszont a terepszínű nadrág a tilos akkor javaslom menjenek ki a Tatai laktanya elé, vagy bármelyik faluba ott nagyobb lesz a fogás.

2. Ha nem a ruházat volt a gond, akkor biztosan az, hogy mind hasonló ruhában voltunk? Tudtommal baráti társasággal, nagyjából azonos ruházatban megemlékezni még sosem merítette ki a szabálysértés, vagy a bűncselekmény fogalmát, talán esetleg a nagyon rossz emlékű időkben amelyekre oly szívesen hívják fel politikusaink a figyelmet /miközben ők ezt a lehetőséget fegyverként ellenünk használják/...

3. Ha nem a gyülekezésünk volt a gond, hanem az, hogy egy barátunk határozott vezénylésére egyszerre mozogtunk, akkor már előre féltem a március 28-án karmesteri fekete kabát/nadrág-fehér ing ruhában vezénylő Boleyn Annát, akit értesítek is, hogy jobb ha valami otthonosabb rózsaszín ruhára cseréli a karmesteri ruházatot, mert különben baj lesz. Főleg úgy, hogy közreműködő karmesterként Cser Miklós is segédkezik majd, így ketten már egy egész bűnbandát kitehetnek majd és megvalósulhat a bűnsegédi bűnrészesség is, mivel nagy nyilvánosság előtt teszik ezt.

De a kérdéseket félretéve, amelyekre talán sosem kapok majd választ, pláne egyeneset.

Tudja nekem sok rendőr ismerősöm van, és merem azt mondani, hogy ha önök - persze tudom én hogy felsőbb utasításra - nem velünk szórakoznának, akkor egyrészt több idejük lenne a valódi bűnüldözésre, másrészt nem lenne egyre rosszabb a dolgozó lakosság körében a megítélésük. Én tisztelem, becsülöm a rendőr barátaim munkáját és tudja én is majdnem rendőr lettem, hiszen a pálya mindig is vonzó volt a számomra. De nekem vannak elveim és az én tisztességem nem megvehető, de nem is lesz az sosem. Az önöknek adott juttatás amit fizetésnek mernek nevezni, az egy szégyen. Mindenki tudja, hogy egy tisztességes rendőrnek csak az éhhalálra elég, és ezért történhet meg az is, hogy a kollégák között volt szakadt nadrágzsebbel igazoltató is. Én őt és hozzá hasonló társait őszintén sajnálom, mint ahogyan önt is. Nem cserélnék önnel, hiszen önön lehet a legnagyobb a nyomás, amely valószínűleg felülről jön. Tudja elég nehéz megmagyarázni azt a tényt, hogy ha tényleg valamilyen komoly gondja akad itt bárkinek, akkor csak a mi fajtánktól várja mindenki a segítséget és valahogy az önök segítségében már nem reménykedik senki. Sok rendőr ismerősöm csak lehajtja a fejét és elfordul, ha előjön ez a téma, mert nekik is kellemetlen, hogy tehetetlenségre vannak ítélve, hogy az egyetlen ahol még igazán hatalommal bíró rendőrök lehetnek az egy trafipax mögötti terület és ma már egy iskolás gyermek is kineveti őket... ez már nem a mi szégyenünk, de talán nem is az önöké.

Nemzettestvéri üdvözlettel: Egy elvhű magyar."

Valahogy hiányolom a válaszokat, de legalább a reakciót.

Egy elvhű magyar
barikad.hu