Kétmillió szelvény a kukába!

Nem tudom, hogy a Fidesz mire olyan büszke a kétmillió összegyűjtött ajánlószelvényével, én ugyanis inkább szégyelleném ezt a helyükben. Mert lehet, hogy ezt (eddig még) semmiféle törvény nem tiltja, mégis az ilyen viselkedés nem tisztességes és nem egyeztethető össze a demokrácia íratlan szabályaival. Mélységesen antidemokratikus viselkedés, hogyha egy párt a becsületes megmérettetés helyett, inkább úgy kíván jobb pozícióba kerülni, hogy – a kopogtatócédulák elvonásával – már a rajt előtt elgáncsolja versenytársát. Kétmillió ajánlószelvény! Vajon kiszámolta-e már valaki, hogy hány képviselőjelölt nem tudott a választáson a Fidesz partizánakciója miatt elindulni? No persze… ha igaz egyáltalán. Mert azért az sem biztos. Hiszi a piszi ugyanis azt a kétmilliót! Mert senki nem látta még azokat az ajánlószelvényeket. És ahogy én elnézem, már nem is fogja senki. Gyanúsan sok az a kétmillió – és én régóta gyanítom, hogy a Fidesz (állítólag összegyűjtött) kétmillió ajánlószelvényével valami nem stimmel. Személyes tapasztalatból tudom, hogy milyen kínkeserves még akár csak 750 darab cédula összegyűjtése is. Az emberek többsége ugyanis napközben nincs is otthon. Este sem nyitnak szívesen ajtót az ismeretlen csengetőnek, a hét végén meg igazán kellemetlen, ha az ember valakinek a privát szférájába behatolni kénytelen. Nem igazán hiszek tehát a kopogtatócédulák heteken át tartó folyamatos gyűjtögetésben, már csak azért sem, mivel azok 90 százalékának begyűjtése – köszönhetően a Fidesz szinte sáskajárásszerű tarolásának – már az első 10 nap alatt megtörtént! Egy lélektani hadviselés folyik itt. Emberi tulajdonság ugyanis, hogy az emberek többsége ösztönösen azt a pártot véli a legerősebbnek, melynek a legtöbben adták a kopogtatócédulájukat. Az igazi választáskor pedig már mindenki arra adja a voksát, akit a legerősebbnek vél. Erre megy tehát ki a játék. Most, hogy a Fidesz már – legalábbis szavakban – meglobogtatta azt a kétmilliót, még gyanúsabb, hogy még mielőtt azt bárki is látta volna, már siet is „a törvényes határidőn belül” megsemmisíteni. Hoppá! Hova az a nagy sietség? És egyáltalán: hogy jönnek hozzá? Kinek a tulajdona az az ajánlószelvény? Mert szerintem az a választópolgáré, melyet a Fidesz csak bizományba és az OVB-be való továbbadás céljából kap meg tőle. Nem azért töltötték ki őket, hogy utána a kukában landoljanak! Kísértetiesen emlékeztet ez 2002-re, amikor a kommunisták (a rájuk leadott szavazatoknak a választás estéjén való meglepetésszerű megugrásával) visszavették a hatalmat. Pedig a közvélemény kutatások (akárcsak ma is!) mind a Fidesz toronymagas győzelmét jósolták. A váratlan vereség után Orbánék viselkedése hirtelen 180 fokos fordulatot vett és ők, akik előtte még egymillió embert trombitáltak össze a Kossuth térre, most hirtelen elhallgatva, szelíd nyuszik lettek. Nem tiltakoztak és nem követelték a szavazatok váratlan esti megugrásának felülvizsgálatát és nem kérték a szavazatok újraszámolását sem! "Vezérünk", akiben annyira hittünk, már csak arra bíztatott, hogy nyugodjunk bele a nagytekintélyű Országos Választási Bizottság megváltoztathatatlan döntésébe. Pedig harcolhatott volna és igenis, követelhette volna a szavazatok újraszámolását – de nem tette! És miközben mi szinte őrjöngtünk itt, ő a legnagyobb léleknyugalommal felült a repülőgépre és elrepült Dél-Koreába a foci világbajnokságra. Nem is láttuk hetekig… Azt hiszem, ezért is volt nekem olyan „déja vu” érzésem ama bizonyos Astoria menekülésnél. Más oka is lehet az ajánlószelvények túlgyűjtésének. Bár a választási törvény szigorúan tiltja az adatok lemásolását, mégis tény, hogy ez egy kitűnő lehetőség arra, hogy valaki hozzájuthasson kétmillió szimpatizáns választópolgár nevéhez, címéhez és személyi számához. Ezt persze nem állítja senki – ám ha egy későbbi időpontban egyszer csak mégis levelek, netán telefonhívások érkeznénk kétmillió választópolgár címére, akkor ne csodálkozzon senki… Hát akkor – Éljen a demokrácia! Dobos Attila Nemzetőr főszerkesztő barikad.hu