Cigányúton a magyar iskola (3)

Előző cikkemben felsorolt megoldási javaslataim mellett nem hagyhatjuk ki a cigány misszió, a hit-/vagy erkölcstan és a második esély iskoláinak jelentőségét. Napjainkban a Földön legalább 15, nagyvonalúbb becslések szerint 40 millió cigány él. Ennek 2/3-a főleg Észak-Indiában, 1/3-a Európában, illetve a világ más tájain. A cigányság könnyen alkalmazkodik befogadó országa vallásához, miközben megőrzi saját hiedelemvilágát. Az egyes vallások közötti különbség számukra nem gond. Egy muzulmán cigány például gondolkozás nélkül bemegy imádkozni keresztény templomba, vagy egy keresztény cigány ember, cipőjét levéve, különösebb gond nélkül mondja el mecsetben az imáját. A cigányság könnyen befogadja a vallást, amit dramatikusabban, régi hiedelmeivel kiegészítve gyakorol. Kultúrájukban nagy szerepük van a szellemeknek, a babonáknak, hiedelemviláguk, vallásosságuk ellenére is eleven. Bari Károly cigány költő és meseíró szerint a cigányok hisznek az átok erejében és abban, hogy énekléssel elejét lehet venni a rontásnak. Magyarországon a cigánymissziók nem korlátozódnak a vallás megismerésére és gyakorlására. Nemcsak a hitet, hanem az erkölcsi értékeket is igyekeznek átadni a cigányságnak, elsősorban a tízparancsolatot, aminek megértése és következetes gyakorlása különösen fontos lenne. A vallásgyakorlás sok esetben sajnos csak külsőség, egyfajta mágikus gyakorlat a cigányság körében, ami az istentiszteleteket követően már nem hat akkora erővel, mint a szertartások pillanataiban. A cigánymissziók tanodákat, szabadidős programokat, élelmiszerosztást szerveznek, hasznos ismeretek adnak át. Ezek hozzájárulnak ahhoz, hogy a cigányság integrálódjon. A szigorú és következetes szabályok, követelmények, a szükséges büntetés kilátásba helyezése mellett szükség van arra, hogy a lelkükig is eljussunk. A cigánymisszió tevékenységének azt a célt kell szolgálnia, hogy az életminőség javítása mellett megteremtse a Teleki Pál által megfogalmazott nemzeti nevelés, nemzeti gondolkodás alapjait, azaz a szociális érzékenységet, a vallásosságot, a hazafiasságot és az állampolgári felelősségtudatot. Teleki másik jelentős gondolata, hogy az oktatást decentralizálni kell, ki kell vinni a falvakba, a tanyákra. A keresztény erkölcsöt és gondolkodást, a nemzeti társadalomba való beilleszkedés lehetőségét is ki kell vinni a falvakba, tanyákra a cigány emberekhez. Ez a forma, a misszió nem a kötött iskolai rendszert jelenti, hanem annál szabadabb, nagyobb teret enged az önálló kibontakozásra. Ma Magyarországon a hagyományos egyházak helyett a Hit Gyülekezete és a pünkösdisták hódítanak a cigányság körében. Főleg azért, mert liturgiájuk könnyed, vidám. Sokszor tanulatlan, e két „egyház” által átnevelt cigány emberek tartanak társaiknak előadásokat, ami a cigányság körében számos hívet szerez. Meglátásom szerint azok a szekták, „új egyházak”, amelyek, nem a kereszténységre, az ezeréves magyar keresztény hagyományokra építenek, hanem idegen érdekeket szolgáló elvek tudatba építését végzik – miközben folyamatosan bomlasztják nemzeti és vallási hagyományainkat folyamatosan támadva a nemzet kultúráját – a nemzeti nevelés ellen dolgoznak. A magyar kultúrába illeszkedő közösségek értékek, ezért a keresztény nemzeti erkölcsöt hordozó közösségeket és a tradicionális egyházak cigány misszióit támogatjuk. A hit-/vagy erkölcstan a cigánymissziókon kívül az iskolai oktatásban is eljuttatja a cigány gyerekek számára a keresztény erkölcsöt, ami az iskolai erőszak egyik megelőző eszköze lehet. Megtanítja őket közösségben élni és gondolkodni, egészséges síkra tereli az egyéniséget, a vágyakat, s azok kielégítését. „Az egyháznak részt kell vállalnia az emberi közösség életében, nem uralkodva, hanem segítve és szolgálva. Közölnie kell minden rendű és rangú emberrel, hogy mi a Krisztussal való élet, mit jelent másokért élni.” (D. Bonhoeffer – teológus 1906-1945) Cikksorozatom végére érve szólnom kell a második esély iskoláival kapcsolatosan is. A pályázati forrásból működő, különböző tanrendekre épülő, alternatív, vagy helyi kezdeményezésekhez köthető tankörök, tanodák helyett szükség van egy intézményesített, kötelező jelleget öltő második esély iskolára is, ami közvetlenül az általános és középfokú képzéshez kapcsolódik. Ez az iskola „begyűjti” a lemorzsolódó gyerekeket, kiemeli őket az utcából, ami előbb-utóbb a munkanélküli, vagy a kriminológiai statisztikákban való megjelenésükkel járna. Az iskolai erőszak kezelésére nem ez az intézmény alkalmas, annak megoldásával kapcsolatos gondolataimnak korábban több cikket is szenteltem. A szakképzésből a diákok közel 30 százaléka morzsolódik le. A végzettek 40 százaléka keres munkát, míg ez a szám az érettségi utáni képzésben végzettek esetében 12, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetében 10 százalék. A lemorzsolódók legnagyobb része cigány, aki olyan szakmát tanult – sok esetben gyenge eredménnyel – ami tovább fokozza a munkaerőpiacon való kiszolgáltatottságukat. Ez egyrészt a szűrés, a felvételi hiánya, a mindenáron való statisztikajavító bizonyítványadás, a személyes motiválatlanság, másrészt a 18 éves korig tartó tankötelesség következménye. Az esélyt teremtő iskolának legalább három részt célszerű tartalmaznia. Négy évfolyamos iskolát azoknak a 14 éves tanulóknak, akik 14 éves korukig sem képesek eljutni a hetedik évfolyamba. Ők 18 éves korukig kötelező jelleggel ebbe az iskolatípusba járnak. Két évfolyamos iskolát, ahová azok kötelesek járni, akik a 8. évfolyam elvégzését követően közvetlenül nem kerülnek be a szakmunkásképzésbe. Számukra adott az újabb felvételi lehetősége. Az esélyt teremtő lehetőségek közül a harmadik a szakmunkásképzésben kétszer megbukott diákok számára szolgál. A többször bukott, túlkoros diák fölösleges teher az iskolában. Magatartása, tanulmányi eredménytelensége akadályozza a többi tanuló sikeres tanítását, és az őt korlátlanul oktatni akaró iskola hírét is rontja. A második esélyt adó iskolatípusnak egyik legfőbb haszna, hogy a lemorzsolódó diákok számára hatékony, speciális módszereken alapuló nevelést, oktatás nyújt. A képzésben az általános műveltség elmélyítése és az erkölcsi nevelés mellett a munkára nevelés dominál gyakorlati munkavégzéssel összhangban. Előfordulhat, hogy a diák ebben az iskolában sem kíván tanulni, vagy nem fejezi be tanulmányait. Ez esetben szigorú szabályokat célszerű alkalmazni, többek között az állam által ráfordított tanítási költségek törvény által előírt kötelező megfizettetését. A 2007/2008-as tanévben a szakképzés nappali tagozatán 123 192 fő vett részt. Szakiskolai kilencedik évfolyamon évente körülbelül 30 ezer fő kezdi meg a tanulmányait. Ha ebből leszámítjuk – a felvétel alacsony küszöbe miatt leginkább itt jelentkező – 30 százalékos lemorzsolódási arányt, az évente 8-9 ezer fő elvesztegetett idejét és haszontalan oktatói munkát jelent. A kibukottak egy része, ha talál is lehetőséget a munkaerőpiacon, magas marad a képzetlen munkanélküliek száma. A lemorzsolódás legjobban a cigányságot érinti. Nem engedhetjük meg, hogy az a szakképzetlen, munkakerülő tömeg tovább növekedjen, amit a dolgozó és adózó társadalom eltart. Az általam felvázolt iskola kemény keretek között tartja, erkölcsi és nemzeti neveléssel készíti fel a diákokat, akik közben termelőmunkát is végeznek. A kizárólag elengedhetetlenül szükséges tantárgyak oktatása, és hosszabb idő alatt történő megtanítása lehetővé teszi, hogy a tanulók, ha alkalmasakká válnak rá, továbblépjenek és vágyat érezzenek a továbbtanulásra, valamilyen szakma elsajátítására. Ez az iskola segédmunkási végzettséget ad, amit beszámítanak a szakképzésbe történő felvételik esetén. A nagyarányú képzetlen cigány népességet esti iskolák, illetve a már említett cigány missziók segítségével lehet nevelni, tanítani. Ehhez az alap- középfokú esti iskolák számát növelni szükséges. A 2007/2008-as tanévben mintegy 5000 fő szerzett szakképesítést felnőttoktatásban. A képzetlen cigányságot be kell vinni az iskolába, mert onnan egyenes út vezet a munka világába. A kettő párhuzamosan is működtethető. A közmunkaprogramok mellé fontos kötelező képzéseket kapcsolni, ami a közmunkát végző társadalomban betöltött helyzetét nemcsak konzerválja, hanem segítheti a továbblépésben is. A feladat nagy. A cigányságot csak szigorral, következetességgel, vallással, erkölccsel, iskolával és munkával lehet beilleszteni a társadalomba. Más út nincs. Aki nem hajlandó ezen az úton járni, saját magát rekeszti ki a társadalomból, és nem formálhat jogot arra, hogy részesüljön a társadalom felemelkedésének előnyeiből. Mészáros Domonkos a Jobbik Oktatási Kabinetének alelnöke barikad.hu