Morvai Krisztina válasza az újabb gyalázkodásokra

A Jobbik előretörésétől rettegő, s az elmúlt húsz év országromboló politikájának, közös mutyizásaiknak fenntartásáért egységfrontba tömörült sajtó újabb támadást intézett ellenem. Ezúttal azt vetik a szememre, hogy szakértői díjat vettem fel 2003-ban az akkori kormány Esélyegyenlőségi Hivatalától. Ezen túlmenően azt állítják, hogy „majdnem” esélyegyenlőségi miniszteri posztot kaptam a Medgyesy-kormányban. Ezúton kérem azokat a szerkesztőségeket, amelyek a rágalomhadjárat ezen újabb elemét (is) terjesztették, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében szíveskedjenek közölni az alábbi tényeket is.

Az elmúlt negyed században jogászként dolgoztam, bírói szakvizsgával és Ph.D (kandidátusi) tudományos fokozattal rendelkezem. Fő szakterületeim voltak a bűncselekmények áldozatainak jogaira, a gyermek- és nővédelemre vonatkozó kutatások. Erre figyelemmel már az első szabadon választott kormánytól, majd az azt követő kormányoktól több ízben kaptam felkérést szakvélemény elkészítésére, jogszabály előkészítésére, szakmai programok, képzések megtartására. A kilencvenes évek közepétől e nagyobb témán belül szakmai érdeklődésem homlokterébe került a nők, gyermekek, idős és más kiszolgáltatott személyek sérelmére elkövetett bűncselekmények, egyebek mellett a családon belüli erőszak és a gyermekbántalmazás kutatása, feltárása és az ezek ellen való szakszerű fellépés lehetőségeinek bevezetése Magyarországon. A témában könyveim, bel- és külföldi szakmai cikkeim jelentek meg, négy éven át szakértőként álltam alkalmazásban az ENSZ-nél. Többek között hosszú éveken át vezettem az ELTE Jogi Karán a Bántalmazott Nők és Gyermekek jogklinikája programot, amelynek keretében az erőszak elől anyaotthonokba menekült asszonyokon, gyerekeken, idős embereken segítettünk joghallgatóimmal együtt. Rendszeresen tartottam előadásokat, képzési programokat országszerte önkormányzatok, civil é s szakmai szervezetek felkérésére, sokszor ingyen, máskor – amikor erre a szervezőknek lehetőségük volt – honoráriumot is kaptam, tekintettel azon egyszerű tényre, hogy ez volt a munkám. Szakmai célkitűzéseim között szerepelt, hogy az otthonok falai közötti erőszakkal, így például a „feleségbántalmazással”, a gyermekbántalmazással, az idősbántalmazással szemben Magyarországon is hatékony jogszabályok szülessenek, és segítő intézményrendszer jöjjön létre. Ahogy soha nem érdekelt, hogy a segítségemet kérő áldozatok, a kiszolgáltatott bántalmazottak „jobboldali” vagy „baloldali” kötődésűek, úgy nem érdekelt az sem, hogy a munkámra igényt tartó önkormányzatok, a jogszabály-előkészítésen dolgozó pártok vagy más szervezetek melyik politikai oldalon álltak. Szakterületem teljes mértékben politikamentes, illetve „pártok feletti” volt, így bárki is kért fel ezen a területen munkavégzésre, azt szívesen vállaltam. Nagy ö röm és megtiszteltetés volt számomra, hogy részt vehettem annak az ún. „krízisközpont” szolgáltatásnak a megszervezésében, szakmai előkészítésében, amelynek keretében a rászorulók egy helyen kaphatták meg a számukra életmentő jogi, pszichológiai, szociális és egyéb segítséget. E krízisközpontot történetesen a szocialista kormány idején, 2003-ban szervezték meg, s szakmai ismereteimre, jogászi munkámra, szakvéleményemre az akkori Esélyegyenlőségi Hivatal tartott igényt. Sem akkor nem láttam, sem most nem látok semmiféle kivetnivalót abban, hogy a felkérésnek eleget tettem, az előkészítő program keretében közel fél éven át szakmai képzéseket tartottam, a hasonló külföldi intézmények tapasztalatait a felkérés alapján kutattam és ismertettem. Abban sem látok kivetnivalót, hogy munkámért anyagi ellenszolgáltatást, szakértői díjat kaptam, amelynek mértéke az elvégzett munka mennyiségére és a jogászi munkadíjak átlagára tekintettel kimagaslónak egyáltalán nem mond ható, figyelemmel arra, hogy közel féléves munkáról volt szó.

Ami az MSZP-SZDSZ kormányba történő miniszteri kinevezésem tervét illeti: ezt a kártyát már az EP-választási kampányban is elővették a lejáratásomra. Most is azt tudom közölni, amit akkor: magam is csak a sajtóból értesültem arról, hogy a nevem állítólag felmerült az esélyegyenlőségi miniszteri posztra. Velem ilyen tervet senki nem közölt, s természetesen ilyen felkérést soha nem fogadtam volna el, hiszen meggyőződéses „fideszes” voltam. A leírtakból ez az egyetlen olyan tény, amit szégyellek. Nem kicsit, hanem nagyon. Enyhítő körülményként kérem figyelembe venni, hogy engem éppúgy „megvezettek”, mint ahogy most próbálják megvezetni a magyar emberek tömegeit, azt a látszatot keltve, hogy nincs valódi választási lehetőségük, nincs reményük arra, hogy az életüket szabadságban és méltóságban, s ne gyarmati sorban éljék. Ezért hallgatják el a Jobbik igen színvonalas Radikális változás című programját, ezért gyalázzák folyamatosan a pártot és a párthoz közelálló személyeket. Kérem mindazokat a választópolgárokat, akik felnőtt emberként felelős és tájékozott döntést kívánnak hozni hazájuk jövőjéről, hogy olvassák el a Radikális változás programját a www.jobbik.hu oldalon, s vegyenek részt az ugyanott meghirdetett kampányrendezvények valamelyikén. Akik arra kíváncsiak, hogy a Jobbik európai parlamenti képviselőjeként és államfőjelöltjeként milyen munkát végzek, hogyan képviselem a magyar emberek érdekeit, látogassanak el honlapomra: www.morvaikrisztina.hu

Kérem továbbá a sajtó munkatársait is, hogy a további személyeskedő gyalázkodás helyett ismerkedjenek meg (honlapomról) képviselői munkámmal, s szakmai, politikusi tevékenységem tartalmi, érdemi részét vegyék végre górcső alá.

Morvai Krisztina

barikad.hu